Oldal kiválasztása

Már épp indultam a portörlőért, csak pont csengetett a postás. De holnap megcsinálom. Esküszöm, hogy holnap biztosan meg lesz. Holnap már tényleg lesz rá időm. Hányszor, de hányszor halljuk, és mi magunk is kimondjuk ezeket a szavakat.

A halogatás mostanra komolyan kutatott fogalommá vált, pedig korábban fel sem merült, hogy ne puszta lustaságról lenne szó. Ma már ezt a jelenséget mindenki magáévá tette, de az Y generáció professzionálisan használja. Gondolj csak a gyerekeidre. Ők már valóban „Pató Pál Úr” utódjainak mondhatják magukat. De halogatni mindenki nagyon szeret, és ez kortól és nemtől független. A vizsgáktól rettegő egyetemisták, fiatal pályakezdők, a már rendezett életüket élvező középkorúak, egyedülálló nők, és vezető beosztásban lévő férfiak is életükben legalább egyszer (de szerintem nagyon sokszor) valamit biztosan halogattak.

halogatásDe tényleg csak lustaságról lenne szó? A helyzet nem ilyen egyszerű.

Legyen szó fontos döntések elhalasztásáról, mint költözés, családalapítás, munkahelyváltás, vagy kevésbé életbevágó eseményekről, mint a szelektálás vagy takarítás, itt vagy ott mindenki elnapolja a dolgait, vagyis halogat. De mi is ezzel a probléma? Miért okoz lelki és mentális feszültséget, ha nem teljesítjük a kitűzött határidőre feladatainkat?

Kifogás, az mindig van

A halogatók tudják, hogy valamivel muszáj megmagyarázni, miért hagynak mindent az utolsó pillanatra. Korábban is rengeteg pszichológus próbálta már megérteni a halogatás természetét, kezdve például Freuddal, aki szerint a viselkedés a nem megfelelő szobatisztasági szoktatásra vezethető vissza. Ezt amúgy nem értem, de hát nem vagyok pszichológus. De általában az emberek azt feltételezik a halogatókról, hogy direkt azért szúrjuk el a dolgokat, mert azt gondoljuk róluk, hogy amúgy sem tudnánk megcsinálni őket, és inkább megkímélik magukat a kudarctól, a sikertelenségtől.

Egy kedves mentoráltam ezt így fogalmazta meg: „A régi “necsináljsemmitabbólnemlehetbaj” szoftver ott fut a háttérben, és így erővel kell azt minden egyes alkalommal kisöpörni! Ez nagyon megterhelő, fárasztó.”

A halogató ismerőseink esetében nem szabad nagyravágyónak lennünk, nem szabad ajtóstól berontani a házba, és időt kell neki adni arra, hogy ő akarjon változtatni a halogatási szokásain. Bizonyos helyzetekben láthatunk javulásra irányuló törekvéseket, de rövid időn belül alapvetően nem fog megváltozni, sőt valaki sosem tud a halogatásról leszokni. Miért? Mert sok esetben nem is igazán érti, mi baja a környezetnek a viselkedésével, nem érti, hogy mit akarnak tőle, és nem tudja helyén kezelni a dolgot. Ha változást akarunk elérni, legyen az bármilyen csekély mértékű, mindig azzal kell kezdenünk, hogy megnézzük a halogatás mögötti személyes okokat.

A személyes okok között általában ezek szoktak szerepelni:

  • Nem tudom, hogy mit kellene csinálni.
  • Nem tudom, hogy ezt a feladatot hogyan kell elkezdni.
  • Nem akarom ezt megcsinálni.
  • Nincs kedvem ehhez a feladathoz.
  • Elfelejtettem, hogy ezt nekem kell megcsinálni.
  • Ma rosszul ébredtem, és nem éreztem jól magam.
  • Át kell gondolnom, hogy hol is kezdjek neki.
  • Ma inkább egy másik feladatnak ugrok neki.
  • A hétre már annyi mindent beterveztem, erre már biztosan nem lesz időm.
  • Mit fognak mondani a szomszédok, ha ezt én ma megcsinálom a kertben?
  • Nincs elég tárolódobozom, ezért nem tudok mindent ma elpakolni.

Ismerősek ezek a mondatok? Légy őszinte, hiszen nem vagy egyedül! Mindannyiunk életében előfordult már, hogy valamit az utolsó pillanatra hagytunk, vagy mindig csak elméletben foglalkoztunk vele, és soha nem valósítottuk meg. Ezek a kifogások egyesével, de akár együttesen, egymást erősítve is megjelenhetnek, és így tuti hogy nem végezzük el az a bizonyos feladatot.

A következmények

A profi halogatóknak számolniuk kell azzal, hogy a család, a barátok, a munkatársak és a felettesek nem lesznek mindig türelmesek és elfogadóak. Egy halogatónak nagyon könnyű elveszíteni embertársaink bizalmát és tiszteletét. Nem mondom, hogy ezekre a kapcsolatokra vagy a karrieredre akkor keresztet is vethetsz, de azért a halogatás ténye megnehezíti a helyzetedet, az tuti.

De nézzük, milyen hatással van a halogatás a szervezetünkre. Hogy a magas fokú stressz mihez vezethet, azt régóta tudjuk. Az pedig köztudott tény, hogy a halogatás egy nagyon stresszes dolog. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az állandó stressz mihez tud vezetni. Valószínűleg mindegyikünk hosszú életet szeretne megélni, ezért ajánlott a stressz kerülése.

Mit lehet tenni?

Ahogy látszik, a halogatás egy elég komplex probléma, nincs olyan gyógyír rá, ami mindenkinél beválik. Magunknak kell megtalálni azt a módszert, amivel növelni tudjuk a hatékonyságunkat. Bár a halogatás nem egyértelműen arról szól, hogy rosszul gazdálkodunk az időnkkel, de ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy a tervezés, egy napló vezetése, vagy ezekhez hasonló módszerek jelentik majd a megoldást. Ha valamilyen nagyobb feladatról van szó, mondjuk egy felújításról, vagy egy nagyobb szelektálásról, akkor érdemes azt részfeladatokra bontani. A részfeladatokat időpontokhoz rendelni, és minden egyes szakasz után megjutalmazni magunkat valamivel, hogy legyen egy azonnali, pozitív visszaigazolás.

Az is segíthet, hogyha negatív gondolatok ismétlése helyett (nem tudom megcsinálni…nekem ez úgy sem menne…) helyett leírjuk egy papírra, vagy rögtön mindjárt a naplónkba, hogy milyen előnyünk származik abból, ha ezt az adott feladatot a kitűzött időre, időben teljesítjük. Meg úgy általában az írás, és a listák készítése mindig segíteni tud az elakadások feldolgozásában. Ez mind segít abban, hogy valamilyen pozitív kapcsolatot alakítsunk ki a jövővel. Ha pedig valaki úgy érzi, az egész életére kihatással van ez a rossz szokás, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Főleg, hogy a fokozott stressz kéz a kézben járhat a szorongásos zavarral, illetve akár a depresszióval is.

Megtörni az ördögi kört

Szerintem kétféle halogatás létezik, a határidőhöz kötött és a határidő nélküli. Egy halogatónál a határidőhöz kötött feladat sem mindig készül el, de egy határidő nélküli feladat általában sosem lesz befejezve. Sokan érezzük problémának a feladatok elnapolását, és ezáltal stresszesek leszünk, de valahogy sosem sikerül ezen a halogatáson felülkerekednünk.

Az önfegyelem, az önkontroll növelése, és a határidők erőltetése segíthet abban, hogy képesek legyünk felülemelkedni az aktuális elhajlásainkon, és ezáltal nagyobb esélyt adunk annak, hogy az adott feladat valóban el legyen végezve. Az összetettebb feladatok kisebb részegységekre bontása hasznos megoldás, ugyanis így könnyebb a kivitelezés. De a legjobb megoldás minden esetben az, ha mindent felírunk, megtervezünk, részekre bontunk, és hozzárendeljük az időpontokat. És ahhoz, hogy a feladat valóban meg is valósuljon, az ellenőrzéssel és a noszogatással megbízunk egy olyan személyt, aki általában nem halogató.

Bátran állítom, hogy nem vagy egyedül a problémával, és van kiút a Pató Pál úr féle létformából. Önismeretünk fejlesztésével, önmagunk megismerésével, tudatosíthatjuk, hogy mi okoz nehézséget az adott feladatok befejezésében, lezárásában, ezáltal pedig közelebb juthatunk ezek megoldásához.

A nőknek készült éves tervezőm pont abban segít, hogy túllépj a halogatással járó frusztráción, fejlődj a tervezésben és a feladatokhoz való időpont hozzárendelésben, és nem utolsósorban abban nyújt hatalmas segítséget, hogy stresszmentesítsed az életedet és a háztartásodat. Ha kíváncsi vagy rá, akkor kattints ide, és folytasd a tervezőbe a halogatás felszámolását.

Rendre Fel!