Tudod, hogy mennyi egy háztartás napi vízfogyasztása?

Tudod, hogy mennyi egy háztartás napi vízfogyasztása?

Naponta több liter víz folyik át a kezeink között, hiszen minden házimunkához víz kell. De megmérted már, hogy mégis mennyi vizet használ, használtok el naponta? 

Ha nem számoljuk a főzést és az ivást, továbbá nem mosunk naponta, a napi átlag vízfogyasztás egy háztartást nézve nagyon sok liter.

Természetesen minden háztartás vízfogyasztása más és más, hiszen egy család vízfogyasztását más és más tényezők befolyásolják. Például a tisztálkodási szokások. Ki, hogyan és milyen rendszerességgel mosakodik/fürdik/zuhanyozik. Mosási, mosogatási szokások. Kézzel vagy mosogatógéppel mosogatunk. Ha kézzel mosogatunk, akkor folyóvíz alatt, vagy a mosogatótálcába engedett vízzel. Szóval elég összetett kérdés ez, és nem biztos, hogy pontos választ kapunk rá. 

És hogy egyes művelethez hány liter víz kell? Nézzük hát!

Kádfürdő esetén 100-120 liter víz folyik ki a csapból és engedünk le a lefolyón.

Zuhanyzásnál 40-70 liter víz ömlik ránk a zuhanyrózsából. De ha az énektudásodat a zuhany alatt akarod fejleszteni, és ez akár órák hosszat is eltart, akkor ez a mennyiség akár 5x is lehet.

Ma már általában mindenki mosógéppel mos. Egy adag ruha mosásához 40-60 liter vizet kell elvennünk a természettől.

Wc öblítésével 10-15 liter víz fogyasztunk el.

Ha gyorsan mosunk kezet, akkor 1-2 liter víz folyik le a lefolyón, de nagyobb kézmosásnál akár 3-5 liter vizet is fogyasztunk.  Amennyiben a mosogatás nálatok kézzel történik, akkor 40-60 liter számolhatod a csapon kifolyó víz mennyiségét. Ha van mosogatógéped akkor géptípustól függően 10-15 litert vizet fogyaszt el a gép.

Ezek a fogyasztások 1 főre vannak levetítve, így egy 4 fős családnál ezt az értéket négyszeres kell venni.

A főzéshez és a takarításhoz használt víz mennyiségéről nem is ejtettem most szót, mert ha még azt is hozzáveszem, akkor a számok láttán rögtön el is megy a kedvünk a takarítástól. 

Akár tudod, akár nem, hogy mennyi vizet fogyasztotok otthon naponta, érdemes odafigyelni arra, hogy ahol lehet, ott víztakarékos eszközöket használjunk, és persze amelyik házimunkát gépesíteni tudjuk, akkor azt tegyük meg. Mint például a kézi mosogatást a mosogatógéppel. 

Rendre Fel!

Kapcsolódó termékek

Júniusi teendők

Júniusi teendők

Minden hónapnak megvannak a maga főbb tevékenységei, amit mindenképp el kell végeznünk annak az érdekében, hogy a háztartásunk rendbe legyen.

Júniusban ezekre a tevékenységekre érdemes időt szakítanunk

Tisztítsuk ki a szőnyegeket, kárpitokat. Ezek a vastagabb textilek a meleg nyári időben könnyebben megszáradnak majd.

Hozzuk rendbe a kerítésünket: javítsuk ki a hibákat, fessük le, ha szükséges.

Tervezzük meg a nyári szünidő alatti házimunka megosztást. Nagyobb gyerekeink már nyugodtan részt vehetnek a háztartás működésében. Porszívózni, port törölni, bevásárolni stb. a kamasz gyerekek már tudnak. Beszéljük meg, hogy ki mit szeretne csinálni, és ezt egy táblára írjuk is fel. Így mindenki látja, hogy melyik nap, milyen feladatokat kell megcsinálnia.

A június és július  hónapok legfontosabb háztartási munkája a kamra kitakarítása.

Nem sokára érkeznek az idei befőttek, savanyúságok, és mindenféle finomságok. Vagyis a nyár első pár hetében mindenképp rendezzük a kamrában lévő ételeket csoportokba, dobjunk ki minden olyat, ami már lejárt. Készítsük elő a terepet az új befőtteknek stb.

Az elmúlt nyár befőttes üvegbe zárt ízei, a tartós élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök, konzervek, fűszerek, üres üvegek, konyhai eszközök tárolására mind-mind alkalmas a lakás egy szárazabb, hűvösebb részében található kamra. Ám jól megférnek itt az „egyéb” kategóriába sorolható, „majd egyszer jó lesz valamire” címkével illetett kacatok is. Persze, ezek a rendrakást is megnehezítik. Ezért mindenképp érdemes az alábbi lépéseket betartani, ha a spájz takarítása a következő háztartási tevékenységed.

Rámolj ki!

A legegyszerűbben úgy tudod újjá varázsolni a kamrádat, ha előtte mindent kipakolsz onnan, mondjuk a konyhába. Így minden sarkot alaposan ki tudsz takarítani úgy, hogy semmilyen akadályba nem ütközöl.

Szelektálj!

A gyűjtögetésnek egyszer véget kell vetni. Miközben pakolod ki a holmikat, máris két kupacba sorakoztathatod a kamrában lévő cuccokat. Vagyis lesz egy „Szükséges” és „Kidobandó” kupacod.

Jöhet a polc!

Fontos, hogy kamrád (rengeteg) jól átlátható polccal legyen felszerelve, így könnyen felmérheted, miként is állsz egy-egy élelmiszer mennyiségével, minőségével. Takarítás alkalmával ezeket a polcokat mind ürítsd le és töröld át nedves, lehetőleg meleg vizes ruhával. Sokan takarják le papírral a polcokat, így a takarítás és a tisztántartás is könnyebb. Ám ezek alá könnyen bekerülhetnek és ott is maradnak különböző ételmaradékok, így aztán könnyen válhat hangyák, molyok és egyéb betolakodók törzshelyévé a kamrád. A kamra éves takarításánál ezeket a papírokat mindenképp cseréld le!

Irány a padló!

Általában a járólappal borított padlót a legkönnyebb takarítani. Nagytakarításkor porszívózd fel első körben, majd mosd fel nedves, mosószeres vízzel, és várd meg, amíg felszárad a padló, csak utána kezd el a visszapakolást.

Amit két nagytakarítás közt megtehetsz

Az ember igyekszik vigyázni a tisztaságra a kamrájában is, de bizony előfordulnak kisebb balesetek. Ha valami kiömlött, kifolyt, azonnal töröld fel. Mindig ellenőrizd a szavatossági időket, ha valami közeli lejáratú, használd fel, ha lejárt a szavatossági ideje, dobd ki. Az itt tartott edényeket, konyhai eszközöket mindig megtisztítva tedd vissza. Heti egy felmosás azért férjen bele.

Júliusban a XXI. századi Édesanyák és Nők klubjában egy kihívás keretében a kamránkat tesszük rendbe. Vagyis az útmutatásaim alapján a klubtagok úgy tudják a kamrájukat kitakaríani, hogy az ne vegye el sok idejüket, és a lehető legjobb legyen a végeredmény. Viszont a klubhoz csak június 14-ig lehet csatlakozni. Ha nem akarsz lemaradni, akkor siess! >>>  https://bit.ly/2ZTmMQT

Rendre Fel!

Kell vagy szeretnéd? Nem mindegy!

Kell vagy szeretnéd? Nem mindegy!

Falun nőttem fel, és ott nem volt olyan család akinek ne lett volna kertje. De nem olyan kis zsebkendőnyire gondolj, hanem az az igazi, hagyományos nagy kertre. Ahol nem csak petrezselyem, répa és egy kis fűszernövény van termesztve, hanem minden, amire egy családnak szüksége van. Hagyma, krumpli, paprika, paradicsom, retek, cékla, saláta, tök, uborka, gyümölcsfák, szőlő….és még sorolhatnám. Volt a faluban olyan család, akinek a háza mögött húzódott a kertje, és volt olyan család, akinek még ezen felül is a határban voltak földjei. Tudom, hogy még most is van ilyen, de ma már ez a kertművelési műfaj sokkal modernebb, és sokkal tudatosabb…

Vagyis nem minden esetben kényszerűségből kertészkednek….

Abban az időben, (kb 30-35 évvel korábbi időszakról merengek most) aki falun élt, annak kertet is kellett művelnie. Igen, kellett, hiszen megszólták a falubeliek azokat a családokat, akik úgy döntöttek, hogy hát bizony ők nem fognak kertet művelni….ez olyan úri mulatságnak számított. És ez miatt a megszólás miatt, nem is igazán volt olyan család, akinek ne lett volna kertje. Hiszen a megfelelési kényszer nagyúr. Főleg azokban az időkben…

Kislányként nagyon utáltam a tavasz első napsugarait…

Hiszen tudtam, hogy onnantól kezdve késő őszig nem fogok mást látni csak azt, hogy Anyukám munka után kint görnyed a kertbe, és rohangál a kert és a ház között, hogy közben a háztartásimunkák sokaságát is el tudja végezni. Akkoriban a nő valóban házi rabszolga volt. (Tisztelet a kivételnek. A mi falunkban ebbe a kivételbe kb. az ott élő nők közül a 2% tartozott bele). Vagyis eljárt dolgozni, gyereket nevelt, háztartást vezetett, kiszolgálta az urát, kertet művelt, jószágokat etetett, és mindezt úgy, hogy nem volt modernizálva semmi. Tehát nem volt automata mosógép, szárítógép, mikro, robotporszívó vagy egyéb más olyan dolog, amivel megkönnyíthette volna magának a munkavégzést.Ez így természetes volt mindenki számára, hiszen generációk sokasága is így nőtt fel.

Akkor miért változnának a dolgok? Miért változtatna bárki is?

Ez mellett persze jött az anyós, vagy épp a nő saját édesanyja, és belekontárkodott mindenbe. Ezt nem így kell lányom! Ezt így csináld lányom! Ezt már ezerszer megmutattam, és még mindig nem tudod megcsinálni! Így a nők akkoriban csak azt tudták csinálni, hogy tűrtek, és viselték a sorsukat, és csinálták a dolgukat.

Kislányként azt láttam, hogy a kert csak egy nyűg….

Anya nem tud velem játszani, és nem látom mosolyogni, mert mindig csak a munka. Aztán jött a kamaszkor, és ezzel együtt az az időszak is eljött, amikor már nekem is ki kellett vennem a részem a házimunkából, és persze a kertben való ténykedésből. És mivel nem volt választásom, hiszen csinálnom kellett, ezért nem lopták be magukat a szívem csücskébe sem a háziasszonyi teendők, sem a kert művelése. El is határoztam, hogy ha nekem saját háztartásom lesz, akkor mindent másképp fogok csinálni, és kertem biztosan nem lesz.

Aztán az élet úgy hozta, hogy bizony lett kertem is, és elég nagy

Első évben még nagy hévvel műveltük a férjemmel, majd a következő évben kiadtuk művelésre bérbe a szomszédnak. Persze volt is nagy botránkozás a falu részéről…na de engem már akkor sem érdekelt, hogy ki mit szól….hiszen addig, míg férjhez nem mentem, a megfelelési kényszer fellegvárában éltem, és így tudtam, hogy amint kirepülök a családi fészekből, biztosan el fogom hagyni ezt a fajta kényszert…  Persze ez nem ment ilyen könnyen, mint ahogy leírtam, vagy elgondoltam…..na de ez már egy másik történet.

Szóval azóta, mióta a második otthonunk kertjét nem mi műveltük, nem is volt kertünk. Akkor úgy döntöttünk a férjemmel, hogy ez nem nekünk való, és nem akarunk mi földművest játszani. Persze ebbe a döntésbe az a bizonyos „kell” berögzülés is közrejátszott. Hiszen ha valamit csinálni kell, akkor azt már nem jókedvvel végezzük, és így nem is mindig, sőt nagyon ritkán találunk benne örömöt. Így ez a kertművelési dolog nálunk feledésbe is merült.

Az évek alatt 11 költözés surrant be az életünkbe, és 11 háztartást építettünk fel.

Ebből egy volt olyan, aminek kertje volt, amiről fentebb írtam is. A többinél nem tartottunk rá igényt, és úgy választottunk házat, hogy még véletlenül se legyen kert. Csak egy kisebb udvar, ami fűvel dúsított, és slussz. A kertművelés helyett mi inkább kirándulni, túrázni, hegyet mászni, utazni volt kedvünk. Mert az a „kell” még mindig ott motoszkált a fejünkben. Az, amit gyerekként állandóan hallottunk, és amitől menekültünk.

Mikor visszaköltöztünk Németországból, akkor is olyan házat választottunk, ahol csak egy kis udvar volt. Ahol tudunk grillezni, és ahová ki tudunk ülni. Nem vágytunk többre. Aztán egyszer csak a férjem azt mondta, hogy ültessünk el pár paprika és paradicsommagot, és utána palántázzuk ki. Először értetlenül néztem rá, hogy most mit is akar, aztán ahogy növögettek a palánták, egyre nagyobb kedvvel és hévvel tervezgettük, hogy jövőre mit fogunk termeszteni. Na persze nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen nem volt hozzá csak egy csöpp udvarunk. Ez volt a 10. költözésünk, és akkor már azt gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó előtti, és az utolsó pedig az lesz, amikor megtaláljuk az a tanyát, amit megálmodtunk magunknak.

De az élet ismét közbeszólt, és egy másik házat kellett keresnünk.

Egy nagyobbat. És ha már így adódott, akkor igyekeztünk olyan házat találni, ahol ugyan az udvarban ismét fű van, de mellette van azért egy kis lehetőség kertészkedésre.

Igen, jól olvasod drága Olvasóm! A pár darab palánta után vágytunk arra, hogy saját magunk termesszük meg a salátát, a retket, az uborkát, a tököt, a paprikát, a paradicsomot. Így ilyen házat kerestünk, és persze meg is találtuk. Most ebben a házban élünk addig, amíg megtaláljuk álmaink tanyáját. És itt már van lehetőségünk arra, hogy legyen egy kis zöldségeskertünk. Mert most már nem „KELL” csinálnunk, hanem azért csináljuk, mert mi szeretnénk. A „kell” és a „szeretném” szó között hatalmas különbség van. Most már nem azért kertészkedünk, mert kell, mert valaki ránk kényszeríti, vagy mert másoknak akarunk megfelelni. Azért kertészkedünk, mert szeretjük ezt csinálni, és mert kedvünket leljük benne.

Akkoriban nem nagyon volt a nőknek választása. A „kell” érzés mellett még ott figyelt a megfelelési kényszer is. És sajnos ezt a mi szüleink is átörökítették ránk. Ha pedig nem vigyázunk, akkor mi is átadjuk ezt az örökséget a gyerekeinek.

Ez ellen viszont lehet tenni..

A megfelelési kényszert felül lehet írni, és lehet úgy is háztartást vezetni, hogy nem azért csináljuk, mert kell. Nem könnyű, de nem lehetetlen.

Erről a felülírási folyamatról és még sok más női és háztartásvezetési témáról esik szó naponta többször is az anyukás facebook csoportomban. Ha szeretnél te is elbúcsúzni a „kell” érzéstől, és szeretnél egy olyan közösség tagja lenni, ahol nem kell senki felé sem megfelelni, akkor csatlakozz hozzánk. Várunk szeretettel.

Ui: mielőtt valaki megkövezne azért, mert a falusi nőkről írtam pár szót, ami nem mindenkinek fog tetszeni, szeretném ehhez még hozzátenni, hogy tudom, hogy a városi és falusi nők között óriási a különbség. És még a mai napig is van egy mély árok közöttük. Erről a későbbiek folyamán többször fogok írni, így kérek mindenkit, hogy most ezt különbséget tegyük egy kicsit félre, és a „kell” érzésre koncentráljuk, mert bizony ez az érzés a városi hölgyekben is mélyen ott lapul.

Rendre Fel!

Tudok beszélni, de nem tudok kommunikálni a családtagjaimmal

Tudok beszélni, de nem tudok kommunikálni a családtagjaimmal

Már kisgyerekkorban megtanultunk beszélni, és ezért evidensnek gondoljuk, hogy akkor kommunikálni is tudunk. De ennek ellenére, sokszor szembesülünk azzal, hogy nem tudjuk magunkat megfelelően kifejezni, és ezáltal elveszítjük a kommunikációs képességünket. Mióta emberekkel foglalkozom, három fontos dolgot tanultam meg a kommunikációval kapcsolatban, amit most veled is szeretnék megosztani.

Ez a tartalom csak előfizetőknek elérhető. Ha klubtag vagy, lépj be a fiókodba! RÉSZLETEK ITT
A kommunikáció hiánya a háztartásban nagy problémákhoz vezet

A kommunikáció hiánya a háztartásban nagy problémákhoz vezet

Miért vagyunk olyan stresszesek? Miért megy minden olyan nehezen? Miért kell többet dolgoznunk, mint 10 évvel ezelőtt? Miért vannak folyamatosan félreértések a párkapcsolatunkban, a munkahelyünkön, vagy amúgy a környezetünkben élőkkel? A válasz mindegyik kérdésre ugyanaz, mégpedig a kommunikáció hiánya! Miért is gondolom ezt?

Ez a tartalom csak előfizetőknek elérhető. Ha klubtag vagy, lépj be a fiókodba! RÉSZLETEK ITT
Esküszöm, hogy holnap megcsinálom….avagy a halogatás nem biztos, hogy lustaság

Esküszöm, hogy holnap megcsinálom….avagy a halogatás nem biztos, hogy lustaság

Már épp indultam a portörlőért, csak pont csengetett a postás. De holnap megcsinálom. Esküszöm, hogy holnap biztosan meg lesz. Holnap már tényleg lesz rá időm. Hányszor, de hányszor halljuk, és mi magunk is kimondjuk ezeket a szavakat.

A halogatás mostanra komolyan kutatott fogalommá vált, pedig korábban fel sem merült, hogy ne puszta lustaságról lenne szó. Ma már ezt a jelenséget mindenki magáévá tette, de az Y generáció professzionálisan használja. Gondolj csak a gyerekeidre. Ők már valóban „Pató Pál Úr” utódjainak mondhatják magukat. De halogatni mindenki nagyon szeret, és ez kortól és nemtől független. A vizsgáktól rettegő egyetemisták, fiatal pályakezdők, a már rendezett életüket élvező középkorúak, egyedülálló nők, és vezető beosztásban lévő férfiak is életükben legalább egyszer (de szerintem nagyon sokszor) valamit biztosan halogattak.

halogatásDe tényleg csak lustaságról lenne szó? A helyzet nem ilyen egyszerű.

Legyen szó fontos döntések elhalasztásáról, mint költözés, családalapítás, munkahelyváltás, vagy kevésbé életbevágó eseményekről, mint a szelektálás vagy takarítás, itt vagy ott mindenki elnapolja a dolgait, vagyis halogat. De mi is ezzel a probléma? Miért okoz lelki és mentális feszültséget, ha nem teljesítjük a kitűzött határidőre feladatainkat?

Kifogás, az mindig van

A halogatók tudják, hogy valamivel muszáj megmagyarázni, miért hagynak mindent az utolsó pillanatra. Korábban is rengeteg pszichológus próbálta már megérteni a halogatás természetét, kezdve például Freuddal, aki szerint a viselkedés a nem megfelelő szobatisztasági szoktatásra vezethető vissza. Ezt amúgy nem értem, de hát nem vagyok pszichológus. De általában az emberek azt feltételezik a halogatókról, hogy direkt azért szúrjuk el a dolgokat, mert azt gondoljuk róluk, hogy amúgy sem tudnánk megcsinálni őket, és inkább megkímélik magukat a kudarctól, a sikertelenségtől.

Egy kedves mentoráltam ezt így fogalmazta meg: „A régi “necsináljsemmitabbólnemlehetbaj” szoftver ott fut a háttérben, és így erővel kell azt minden egyes alkalommal kisöpörni! Ez nagyon megterhelő, fárasztó.”

A halogató ismerőseink esetében nem szabad nagyravágyónak lennünk, nem szabad ajtóstól berontani a házba, és időt kell neki adni arra, hogy ő akarjon változtatni a halogatási szokásain. Bizonyos helyzetekben láthatunk javulásra irányuló törekvéseket, de rövid időn belül alapvetően nem fog megváltozni, sőt valaki sosem tud a halogatásról leszokni. Miért? Mert sok esetben nem is igazán érti, mi baja a környezetnek a viselkedésével, nem érti, hogy mit akarnak tőle, és nem tudja helyén kezelni a dolgot. Ha változást akarunk elérni, legyen az bármilyen csekély mértékű, mindig azzal kell kezdenünk, hogy megnézzük a halogatás mögötti személyes okokat.

A személyes okok között általában ezek szoktak szerepelni:

  • Nem tudom, hogy mit kellene csinálni.
  • Nem tudom, hogy ezt a feladatot hogyan kell elkezdni.
  • Nem akarom ezt megcsinálni.
  • Nincs kedvem ehhez a feladathoz.
  • Elfelejtettem, hogy ezt nekem kell megcsinálni.
  • Ma rosszul ébredtem, és nem éreztem jól magam.
  • Át kell gondolnom, hogy hol is kezdjek neki.
  • Ma inkább egy másik feladatnak ugrok neki.
  • A hétre már annyi mindent beterveztem, erre már biztosan nem lesz időm.
  • Mit fognak mondani a szomszédok, ha ezt én ma megcsinálom a kertben?
  • Nincs elég tárolódobozom, ezért nem tudok mindent ma elpakolni.

Ismerősek ezek a mondatok? Légy őszinte, hiszen nem vagy egyedül! Mindannyiunk életében előfordult már, hogy valamit az utolsó pillanatra hagytunk, vagy mindig csak elméletben foglalkoztunk vele, és soha nem valósítottuk meg. Ezek a kifogások egyesével, de akár együttesen, egymást erősítve is megjelenhetnek, és így tuti hogy nem végezzük el az a bizonyos feladatot.

A következmények

A profi halogatóknak számolniuk kell azzal, hogy a család, a barátok, a munkatársak és a felettesek nem lesznek mindig türelmesek és elfogadóak. Egy halogatónak nagyon könnyű elveszíteni embertársaink bizalmát és tiszteletét. Nem mondom, hogy ezekre a kapcsolatokra vagy a karrieredre akkor keresztet is vethetsz, de azért a halogatás ténye megnehezíti a helyzetedet, az tuti.

De nézzük, milyen hatással van a halogatás a szervezetünkre. Hogy a magas fokú stressz mihez vezethet, azt régóta tudjuk. Az pedig köztudott tény, hogy a halogatás egy nagyon stresszes dolog. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az állandó stressz mihez tud vezetni. Valószínűleg mindegyikünk hosszú életet szeretne megélni, ezért ajánlott a stressz kerülése.

Mit lehet tenni?

Ahogy látszik, a halogatás egy elég komplex probléma, nincs olyan gyógyír rá, ami mindenkinél beválik. Magunknak kell megtalálni azt a módszert, amivel növelni tudjuk a hatékonyságunkat. Bár a halogatás nem egyértelműen arról szól, hogy rosszul gazdálkodunk az időnkkel, de ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy a tervezés, egy napló vezetése, vagy ezekhez hasonló módszerek jelentik majd a megoldást. Ha valamilyen nagyobb feladatról van szó, mondjuk egy felújításról, vagy egy nagyobb szelektálásról, akkor érdemes azt részfeladatokra bontani. A részfeladatokat időpontokhoz rendelni, és minden egyes szakasz után megjutalmazni magunkat valamivel, hogy legyen egy azonnali, pozitív visszaigazolás.

Az is segíthet, hogyha negatív gondolatok ismétlése helyett (nem tudom megcsinálni…nekem ez úgy sem menne…) helyett leírjuk egy papírra, vagy rögtön mindjárt a naplónkba, hogy milyen előnyünk származik abból, ha ezt az adott feladatot a kitűzött időre, időben teljesítjük. Meg úgy általában az írás, és a listák készítése mindig segíteni tud az elakadások feldolgozásában. Ez mind segít abban, hogy valamilyen pozitív kapcsolatot alakítsunk ki a jövővel. Ha pedig valaki úgy érzi, az egész életére kihatással van ez a rossz szokás, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Főleg, hogy a fokozott stressz kéz a kézben járhat a szorongásos zavarral, illetve akár a depresszióval is.

Megtörni az ördögi kört

Szerintem kétféle halogatás létezik, a határidőhöz kötött és a határidő nélküli. Egy halogatónál a határidőhöz kötött feladat sem mindig készül el, de egy határidő nélküli feladat általában sosem lesz befejezve. Sokan érezzük problémának a feladatok elnapolását, és ezáltal stresszesek leszünk, de valahogy sosem sikerül ezen a halogatáson felülkerekednünk.

Az önfegyelem, az önkontroll növelése, és a határidők erőltetése segíthet abban, hogy képesek legyünk felülemelkedni az aktuális elhajlásainkon, és ezáltal nagyobb esélyt adunk annak, hogy az adott feladat valóban el legyen végezve. Az összetettebb feladatok kisebb részegységekre bontása hasznos megoldás, ugyanis így könnyebb a kivitelezés. De a legjobb megoldás minden esetben az, ha mindent felírunk, megtervezünk, részekre bontunk, és hozzárendeljük az időpontokat. És ahhoz, hogy a feladat valóban meg is valósuljon, az ellenőrzéssel és a noszogatással megbízunk egy olyan személyt, aki általában nem halogató.

Bátran állítom, hogy nem vagy egyedül a problémával, és van kiút a Pató Pál úr féle létformából. Önismeretünk fejlesztésével, önmagunk megismerésével, tudatosíthatjuk, hogy mi okoz nehézséget az adott feladatok befejezésében, lezárásában, ezáltal pedig közelebb juthatunk ezek megoldásához.

A XXI. századi elfoglalt Nők és Édesanyák klubjában minden nap azon dolgozunk, hogy tudjunk túllépni a halogatással járó frusztráción, fejlődjünk a tervezésben és a feladatokhoz való időpont hozzárendelésben, és nem utolsósorban abban nyújt hatalmas segítséget a klubtagság, hogy stresszmentesíteni tudjuk az életünket és a háztartásunkat. Csatlakozni szeretnél? Akkor kattints ide, és folytasd a velünk közösen a halogatás felszámolását.

Rendre Fel!

A halogatás betegség? Ha igen, akkor is gyógyítható!

A halogatás betegség? Ha igen, akkor is gyógyítható!

A halogatás az emberek legnagyobb ellensége, amely állandóan csak frusztrál, és idegbajos leszel tőle, és emiatt a valóban fontos dolgokkal sem tudsz foglalkozni.

A halogatás szinte már-már egy művészet, amit az emberek java része tökélyre fejlesztett a saját életében. Az esetek többségében pontosan tudod, hogy az adott feladatot csupán fél óra lenne megcsinálni, és azt is tudod, hogy utána nagy lesz a megkönnyebbülés, de valami rejtélyes oknál fogva mégsem olyan egyszerű nekikezdeni…

Miért halogatsz? Miért nem tudod mindig azt megcsinálni, amit előre beterveztél?

Ez a tartalom csak előfizetőknek elérhető. Ha klubtag vagy, lépj be a fiókodba! RÉSZLETEK ITT
Ne szégyelld, ha nem akarsz főállású háziasszony lenni!

Ne szégyelld, ha nem akarsz főállású háziasszony lenni!

Több cikket olvastam mostanában, amely arról szólt, hogy a külföldi nők, amikor Magyarországra látogatnak, elcsodálkoznak azon, hogy nálunk még mennyire “konzervatív” ez a női-férfi felállás. Szerintük nálunk egyenlőtlen még mindig például a háztartási munka megosztása, és hogy a magyar nő még mindig úgy érzi, hogy neki mindent meg kell/kellene csinálnia. Ezt én is megtapasztaltam Németországban. Mármint azt, hogy a magyar családokban még mennyire szélesen elkülönül a női-férfi szerep, a német családokban pedig már ez nem annyira jellemző.

A magyar anyák például addig mosnak/főznek a gyerekeikre, amíg az otthon lakik, míg Németországban, ha betöltik a 18. életévüket már magukra kénytelenek mosni/főzni akkor is, ha még otthon élnek. De országon belül is hatalmas különbségek vannak. Amíg Budapesten és környékén teljesen természetes, hogy takarítónője van egy családnak, úgy vidéken ez már nem annyira elfogadott. Lehetséges, hogy a mi felfogásunk valóban elmaradott a nyugati világhoz képest? Hogy mi, lányok még mindig úgy vagyunk nevelve, hogy kiszolgáljuk a férfiakat, s nekik “csak” a munkával kell foglalkozni?

Tény, hogy ez egy nagyon kényes téma. Aki ezt előveszi, és elkezdi boncolgatni, az biztos, hogy nagy vitát indít el. Akár a férfiak, akár a nők oldaláról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenki másképp látja, másképp értékeli, és másképp vélekedik róla.  Ezért arra kérek mindenkit, hogy úgy olvassa ezt az írásomat, hogy nem szándékom senkit sem megbántani, és senkit sem elítélni. Akinek nem inge, ne vegye magára, de erről a témáról érdemes beszélni, és elgondolkodni róla.

Apa dolgozik, anya főz

Kezdjük mindjárt a kisgyerekkornál, vagyis inkább a születés pillanatánál. Ha kislány, akkor rózsaszín, ha kisfiú, akkor kék ruhát illik rá adni. Így már a születés pillanatában elkezdődik a szerepek kiosztása. De nézzük az ünnepeket. Míg a fiúk autót kapnak karácsonyra, addig a kislányok játék porszívót. Így már egészen kicsi korban felosztjuk a szerepeket. A kisfiú játszik az autóival, amíg a kislány porszívózik. Nincs ezzel egyébként baj addig, amíg valóban ez az igény a kislány és a kisfiú részéről is. Azonban elég gyakran találkoztam olyan esettel is, amikor a kislány autót, a kisfiú pedig babát kért ajándékba, de nem kapta meg a szülőktől. A válasz ezekre a kívánságokra az volt, hogy egy lánynak nem állnak jól az autók, és egy fiú ne akarjon babákkal játszani. Így aztán szép lassan beletörődik a kislány és a kisfiú is abba, hogy neki csak az autó, vagy épp a porszívó jár.

Lépjünk egy nagyot, és nézzük meg, hogy milyen véleményük van a női és férfi szerepekről a fiatalabb és az idősebb korosztálynak. Nem meglepő, hogy igencsak különbözik a két korosztály véleménye egymástól.  A 45 év feletti korosztályt még teljes mértékben úgy nevelték, hogy a nő dolga a család gondozása és a háztartás ellátása, a férfiaké a pénzkeresés. Ez a korosztály nagyjából még ma is ezen elvek alapján él, és vezeti a háztartását. A fiatalabb korosztály ezeket az elveket már gyakran elutasítja, és fellázad ellenük. Megpróbálnak másképp élni, megpróbálják másképp vezetni a saját háztartásukat, de a háttérben mindig lesben áll az anya és az anyós. Akik azért mindig figyelmeztetik a leánygyermeket arra, hogy mi is a nő kötelessége.

Munkamegosztás a családban

Alapjában véve azzal egyetértek, hogy ha a nő otthon van, vagy többet tartózkodik otthon, mint a férfi, akkor ne várja el azt a férfitől, hogy nekiálljon főzni akkor, amikor késő este beesik az ajtón. De ha a férfi kedvet érez e tevékenység elvégzésre, akkor azért hagyjuk nyugodtan kibontakozni. Azzal viszont már nem értek egyet, hogy ebben az esetben azért kell a nőnek főzni, mert ez a kötelessége. De mi van akkor, ha a nő és a férfi is ugyanannyi óraszámban dolgozik, és egyszerre esnek be az ajtón? Akkor bizony mindkét félnek ki kellene venni a szerepet a háztartásból? Szerintem igen!  Amíg a nő elkészíti a vacsorát, addig a férfi nyugodtan elmosogathat, és vigyázhat a gyerekre. Vagy fordítva. A férfi főz, a nő vigyáz a gyerekre.

De általában ez nem így szokott zajlani egy családban. Kinek ismerős a szituáció? A férj hazaér munkából, kivesz a hűtőből egy üveg sört, vagy netán tölt magának egy pohár bort, és leül a fotelbe tévét nézni, vagy újságot olvasni. Eközben a feleség vacsorát készít, elmosogat, megfürdeti és lefekteti a gyerekeket, elindítja a mosógépet stb.

A férj néha megkérdezi: Segítsek valamit Drágám? A feleség válasza: Á, nem kell, te csak pihenj Drágám!

Magában pedig mérgelődik, hogy neki semmire sincs ideje. Pedig csak egy berögzült (rossz) gondolatmenetet (nevezetesen, hogy egy nőnek kötelessége a háztartásban helyt állni és mindent megcsinálni) kellene a nőnek átértékelnie magában.

Aztán eljön az este, és a férj és a feleség ágyba bújik. A férj kipihenten szeretne egy kis intim életet élni, a feleségnek pedig ehhez semmi kedve. Ugye nem csodálkozunk azon, ha a férfinek este még van kedve és ereje a szexhez, de a nőnek nincs? Hiszen a férfi kipihente magát, a nő pedig már hulla. És most itt ismétlem magam. Akinek nem inge, nem vegye magára!

Az lenne a megoldás ebben a szituációban, hogy mindkét fél egyformán szerepet vállal a háztartásból. De ehhez az kell/kellene, hogy a nő felülírja a fejében az a berögzült, örökölt tévhitet, hogy a nőnek mindenhol helyt kell állni. És persze az sem mellékes, hogy amikor a férj meghallja azt a mondatot, hogy „Nem kell segítened Drágám, te csak pihenj”, akkor ennek ellenére álljon fel, és vegyen részt az esti háztartási rituáléban. Ezen érdemes mindkét félnek elgondolkodnia.

Van egy másfajta élethelyzet is. Amikor a férfi sokkal többet dolgozik a nőnél, vagy a nő „csak” otthon van. Direkt írtam időzőjelbe a csak szót, hiszen ha egy nő otthon van, attól ő még rengeteget dolgozik. Ebben az esetben viszont természetes, hogy a nő kénytelen több szerepet vállalni a háztartásban. Vagy legalábbis több szerepet meg kell oldania így vagy úgy.

Bármelyik szituációt nézzük, egyetlen egy titka van mindegyiknek. Ez pedig a megbeszélés és a szituációhoz való hozzáállás kérdése.  Az viszont tény, hogy ha a férfiak alapból elvárják azt, hogy a nő házitündér legyen, akkor nem férfiként élik az életüket, hanem gyerekként, és így már eleve kudarcra van ítélve az a házasság.

A választás szabadsága mindenkinek jár

Egy nő lényegében egész életében dolgozik még akkor is, ha „csak” otthon van. A háztartást ő vezeti, és egy háztartás sosem pihen. Persze vannak olyan nők, akik ezt nagyon szeretik, és valóban arra születtek, hogy házitündérek legyenek. Ez teljesen rendben van. De ha valaki nem akar, és nem is szereti ezt a szerepet, akkor legyen joga ahhoz, hogy ezt levetkőzze, elhagyja. Mert azért valljuk be, hogy bizony vannak olyan nők, akik nem szeretnek főzni, vasalni, mosni, takarítani, de attól még tiszta és rendezett háztartást vezetnek, csak épp segítséggel. Például én imádok mosni és vasalni, de főzni és a konyhában szorgoskodni nem. Ezért nálunk elég gyakran csenget az ételfutár, vagy már előre szólok a férjemnek, hogy ma te fogsz este főzni. Lehet, hogy ezért a mondatomért most sokan megköveznének, de hát ha már a női és férfi szerepekről írok, akkor nehogy már éppen én ne valljak színt!

Egy párválasztásnál a férfi általában az anyját keresi a szeretett nőben. Vagyis a férfiak elvárják a nőtől, hogy egyedül is megálljon a lábán, hiszen anya is mindent megcsinált. Első körben attól is nagyon meg tudnak ijedni a férfiak, hogy mostantól nekik kell gondoskodniuk a nőről. Miért? Azért mert eddig a férfiról az anyja gondoskodott, így ez most egy teljesen úgy élethelyzet. Az a gondolat, hogy gondoskodjanak egy nőről eléggé riasztó tud lenni egyik másik férfinak. Persze a mai világban egy nő legyen önálló, de ez éppúgy a férfitól is elvárható, vagyis elvárható lenne. Tény, hogy a nők talán jobban értenek a háztartáshoz, vagy a vérünkben van, hiszen évezredek óta csináljuk. Azonban egy férfinak is tudnia kellene, hogy hol kell bekapcsolni a mosogatógépet, vagy hogy hogyan működik a vasaló.

Annak ellenére, hogy a vérünkben van a háztartásvezetés, nekünk az esne jól, ha nem kötelességnek kellene éreznünk, hanem szabadon választhatónak.

Szívesen gondoskodunk fiainkról, férjeinkről, de nem azért, mert ezt a világ elvárja tőlünk, vagy nem azért, mert születésünk óta hordozzuk a kötelesség bélyegét. Ha valamit ráerőltetnek az emberre a társadalmi elvárások, akkor azt senki sem csinálja szívesen. Mi nők sem! De ha mi magunk választjuk ki azt, hogy mit csinálunk szívesen, mit szervezünk ki az életünkből, és ha senki nem várja el tőlünk a házitündér szerepét, akkor nem csak a mi életünk lesz örömtelibb, hanem a férfié is, és így már esténként a szex is beleférne az esti programba is.

A női szerepnek manapság valóban nem könnyű megfelelni. A tradicionális háziasszonyi feladatoknak való megfelelés napjainkban is elvárt a dolgozó nőktől. A házimunka az emberek fejében nem a munka, hanem a NŐI munka fogalmával azonos. Ez a szemlélet különösen jellemző a magyar társadalomra, a magyar családokra. És ezt akárhonnan is nézem, egyenlőtlenséget jelent a nők és férfiak között még családon belül is.

A legjobb megoldás mindenki számára az, vagyis az lenne, ha a háztartásvezetésből mindenki egyformán kivenné a részét úgy, hogy közben mindenki figyelembe venné a másik elfoglaltságait, munkáját vagy épp az énidőt. Tudom, hogy ezen még nagyon sokat kell dolgozni, és elsősorban a berögzült szülői mintákat kell felülírni. Ahogy minden változáshoz idő kell, úgy ehhez is. De ha megtesszük az első lépést, akkor utána már a következő jön magától.

Ebben az első lépésben sokszor szükség van egy külső segítőre, aki megmutatja, hogy hol kezdj hozzá. Ha bátorításra van szükséged abban, hogy megtaláld a neked megfelelő háziasszonyi szerepet, keress meg bátran! Kattints ide!

Rendre Fel!

 

Amikor anya megunja, hogy háztartási rabszolga lett

Amikor anya megunja, hogy háztartási rabszolga lett

A pánik akkor szokott beütni egy család életében, amikor anya hirtelen (én inkább azt mondom, hogy fokozatosan, csak nem vett róla tudomást) ráébred annak a tudatára, hogy beleragadt a házi tündér, a mindenes szerepébe. Anya most már tudja, hogy akármit is mond, a többi családtagnak esze ágában sincs bármit is csinálni, vagy bármiben is részt venni. Anya úgyis megcsinálja. Hiszen eddig is mindig megcsinálta.

Panni igaz története

Panninak két gyermeke van. Peti tizenhat, Laura tizenhárom éves. És mint minden kamasz, ők is úgy gondolják, hogy a lakásban széthagyott holmik maguktól a helyükre vándorolnak. Arról is  tökéletesen meg vannak győződve, hogy az ágy alatt, a sporttáskában vagy a földön kupacokban hagyott piszkos ruhák tisztán és vasaltan másznak vissza a szekrényekbe. Hisznek még a varázspálca hatalmában, hogy csak egyet suhintanak vele, és a porcicák maguktól eltűnnek.

De arról is regéket tudnak a barátaiknak zengeni, hogy náluk a hűtőben mindig friss készétel terem, és nyugodtan jöjjenek át, mert tuti, hogy valami finom falat nekik is fog jutni. Mivel kamaszok, ezért nekik ezek a dolgok természetesek, és eszükbe sem jut, hogy mindez anya érdeme. Az persze pedig végképp kimarad a gondolataikból, hogy ők is tehetnének valamit azért, hogy így legyen.

Panni viszont nagyon belefáradt abba az ördögi körbe, hogy házi tündért játszik.

Munka után hazafelé menet bevásárol, hiszen otthon minden este friss ételt kell tenni az asztalra, mert finnyás a család. Arról nem is beszélve, hogy nem verébnek való mennyiséget kell főzni, hiszen a kamaszok mindig éhesek, és ha a fogukra való, akkor repetázni is szeretnek. Vacsora után bepakol mindent a mosogatógépbe, és rendbe teszi a konyhát. Közben elindítja a mosógépet egy adag szennyessel, mert valahogy a koszos ruhahegyek egyfolytában nőnek és nőnek. És mivel minden nap mos, ezért a vasalatlan ruhák mennyisége is csak egyre nagyobb lesz. Látja a porcicákat is a sarokban, és tudja, hogy takarítani is kellene. De ma este csak arra van idő, hogy összeszedje a mindenfelé elhagyott tányérokat, poharakat, ruhákat, könyveket, játékokat…mire az összeszedő körútjának a végére ér, már megint tele a mosogató és a szennyes tartó. De a mosógép is lejárt, és lehet teregetni. És akkor beugrik Panninak, hogy a héten még a virágokat meg sem locsolta…

És az egésznek soha nincs vége. Panni ezeket a gondolatokat osztotta meg velem a konzultáció során:

Ha azt akarom, hogy rendezetten nézzen ki a lakás, akkor minden este tízig-tizenegyig is pakolok. De ilyenkor már nagyon fáradt vagyok. Évek óta nem tudok egy könyvet elolvasni, és a barátnőimet is sorban veszítem el, mert nem megyek velük sehová. Valahogy változtatnom kell ezen, de sehogy sem tudom rávenni a gyerekeket, hogy segítsenek. A férjem is sokáig dolgozik, fáradt. Mikor megjön, örülök, hogy pár szót tudunk beszélgetni. Nem fogom őt számon kérni azért, hogy miért nem segít be nekem a házimunkába.

Neked is ismerősek ezek a mondatok? Netán már találkoztál is velük?

Panni valójában a saját csapdájába esett. Biztosan mindannyian ismerünk olyan nőket (nőket említek meg, mert az a jellemzőbb, de természetesen férfiak esetében is előfordulhat), akik saját háztartást indítva magukra öltik a tökéletes háziasszony szerepét. Vagy legalábbis a tökéletesre törekszenek. Vagy azért, mert otthonról ezt a mintát hozzák, hiszen anya is mindig mindent megcsinált három műszak mellett, és egy nőnek kutya kötelessége ezt így csinálni. Vagy, mert valamiért ezt várják maguktól, és azt hiszik, hogy mások is ezt várják el tőlük.

Aztán ahogy telnek az évek, benne ragadnak ebben az önként vállalt rabszolgaságban.

Ahogy nő a család, ahogy nő a háztartás, úgy növekszik a teendők mennyisége is évről évre. Munka mellett egy nagyobb háztartás vezetése sokkal nehezebb. Aztán a gyerekek megnőnek, és a rádöbbensz arra, hogy szeretnél még tanulni, karriert csinálni, netán barátokkal találkozni. De persze emellett még szabadidőről is álmodozol. Aztán hamar elhessegeted ezeket a dolgokat, mert tudod, hogy ezek az álmok valószínűleg csak álmok maradnak, ha nem változtatsz azon, hogy ne neked kelljen minden feladatot egyedül elvégezned. Miért? Mert észrevétlenül rászoktattad magadat és a családodat (férjet is, gyerekeket is), hogy ez a természetes. Természetes, hogy te mindent megcsinálsz még akkor is, ha megszakadsz, és természetes, hogy a többieknek meg semmi dolguk a házimunkával. Hiszen egy nőnek tudnia kell egy háztartást tökéletesen vezetni, és ezért kötelessége mindent megcsinálnia.

A vész akkor szokott beütni, amikor te, aki a saját csapdájában ragadt, hirtelen ráébredsz arra, hogy egy mindenes megoldóember szerepében éled az életedet, és a többieknek eszük ágában sincs bármiben is részt venni. A káosz akkor jelenik meg, amikor tudatosul benned, hogy mennyire egyenlőtlen a családi munkamegosztás.

Ilyenkor aztán nem csak te, hanem a nők többsége hibát hibára halmaz, és ezek között az alábbi három biztosan köztük van.

#1 hiba

Az egyik tipikus hiba a mártír szerepének eljátszása. Ilyenkor mindent ugyanúgy csinálsz tovább, de egyetlen alkalmat sem mulasztasz el, hogy ezt a szenvedést, ezt a rabszolgaként végzett munkát a család tudomására hozzad. És gyakran ez a közlési mód elég agresszívvá válik. Ilyenkor előfordulnak tányértörések, és elhangoznak hangosabb szavak is, de ennek ellenére minden marad a régiben.

#2 hiba

A másik hiba, hogy ábrándozással akarod a jelenlegi problémát megoldani. Ábrándozol arról, hogy mindent hagysz a fenébe, úgy ahogy van, és a pakolás és mosás helyett inkább olvasol, vagy fodrászhoz mész, esetleg a barátnőkkel beülsz egy kávéra. Végül ez nem marad több egy szép álomnál, mert győz az a berögzült gondolat, amit még a régi generációktól örököltél, örököltünk. Mégpedig az, ha a nő nem áll a helyzet magaslatán, akkor nélküle összeomlik a ház. De a következő gondolatok is generációs örökségek:  „…mit szólnának mások, ha a gyerek koszos zokniba menne iskolába, vagy netán a mai edzésen felvett ruhát nem mosnám ki, és másnap is abban menne a gyerek az edzésre…..vagy ha épp most kopogna be a szomszéd, és látná, hogy még nem mosogattam el, biztosan azt gondolná, hogy nem vagyok jó háziasszony….” Ismerős gondolatok?

#3 hiba

A harmadik hiba, hogy valóban nem végzed el a háztartási feladatokat. De ezzel saját magad felé sem tudsz elszámolni, és megjelenik a lelkiismeret-furdalás. Te magad sem bírod elnézni a konyhában hagyott mosatlant, a szanaszét heverő piszkos ruhákat. De ennek ellenére nem csinálod meg, és ha a családból valaki meglepődve szóvá teszi a rendetlenséget, akkor dühösen rákiabálsz: „Te is megcsinálhatod!” Ebből aztán óriási csetepaté tud kialakulni.

Általában a családtagok nem hagyják annyiban, hiszen ahhoz lettek szoktatva, hogy mindig minden rendben van, és ezt a rendet nem nekik kell megcsinálni. De a csetepaté vége általában mindig az, hogy mindenki elkönyveli, hogy anyának rossz napja van, vagy éppen menstruál. Aztán rájössz, hogy a rendet neked kell megteremtened a jövőben is úgy, ahogy eddig mindig is tetted.

És akkor mi a megoldás?

A fentebb felsorolt három módszer valójában rossz út, és semmilyen változást nem hoz sem a család életében, sem a te életedben. A járható út, ami valójában elhozza azt a változást, amire te is és minden nő vágyik, hogy valóban nem csinálod meg azokat a feladatokat, ami nem a te feladatod. Vagyis kilépsz a „mindenes” szerepköréből, csak azokat a dolgokat csinálod meg, ami a te feladatod, és eközben nem zavar az el nem végzett feladatok miatt kialakult káosz.

De mielőtt erre az útra lépne bárki is, fontos tudni, hogy miben vár segítséget a családtagoktól. Fontos, hogy először magadban tisztázd azt, hogy mely feladatok nyomása alól szeretnél felszabadulni, mely feladatokat tudod valóban átadni, vagy megtanítani másoknak. Azt is figyelembe kell venned, hogy egyáltalán kinek mi fér bele az idejébe, és ki mire fogékony. De azt is fontolóra kell venned, hogy nem a családtagokat fogod a kiszervezett feladatokkal terhelni, hanem inkább keresel egy háztartási segítséget.

Miután ezeket a dolgokat tisztáztad magadban, és döntöttél a kérdésekben, azt higgadtan, nyugodtan hozd is a családtagok tudomására.

De nem elég a döntéseket megosztani, hanem ebben a beszélgetésben azt is nyomatékosan közölnöd kell, hogy te kitartóan betartod az új szabályokat, és mindenki mástól is ezt várod el.

A legnagyobb próba persze rád vár, mert neked nagyon nagy önfegyelemre van szükséged. Ha nincs a gyereknek tiszta alsógatyája, mert nem rakta a mosási napig a szennyesbe, akkor ne menj be a szobába, és ne szedd össze a földről! Ha pedig másnap megemlíti a gyerek, hogy nem tud tiszta alsógatyát felvenni, és megkérdezi, hogy miért nem mostad ki, akkor szemrebbenés nélkül tudd kimondani a választ. „Tudod, hogy mikor van a mosási nap. Ha a következőre a piszkos ruháidat a szennyesbe teszed, kimosom.” Minden olyan kérdésre előre meg kell fogalmaznod a választ, ami kibillentene az elhatározásodból. Nem szabad rést hagyni sehol, és nem szabad hagyni magunkat eltéríteni a célunktól, miszerint kilépünk a „mindenes” szerepéből.

A lényeg, hogy amint meghoztad a döntést, legyen egy terved, és abban legyenek világosan leosztva a feladatok. Te pedig, aki eddig a „mindenes” szerepét töltötted be, csak a saját feladataidat végezd el, amit szintén feltüntetsz a tervedben. Ha a családtagok elkezdenek panaszkodni, hogy mostantól milyen rossz soruk van, és te milyen gonosz lettél, akkor nyugodtan és higgadtan mondd el újra a szabályokat, és azt is mond el nekik, hogy eddig neked volt nagyon, de nagyon rossz sorsod. És persze továbbra is tarts ki az mellett, hogy nem csinálod meg senki helyett azt, ami nem a te feladatod.

Nem történik tragédia, ha néhány napig, akár hetekig felfordul az addigi jól megszokott rend, és eluralkodik a káosz. Csak így tudod a többieket a változtatásra rábírni, és a káosz elég nagy motivációs erő tud lenni a változtatás sikere érdekében. Előbb-utóbb valószínűleg minden családtag megunja, hogy nincs mit enni, felvenni, vagy ösvényen keresztül lehet csak a tévétől a fürdőig eljutni. Persze arra készülj fel, hogy első körben hatalmas ellenállás lesz részükről. Ez természetes, hiszen senki sem akar önként lemondani a megszokott kényelemről, szabadidőről, semmittevésről. Arra is készülj fel lelkileg, hogy erősen fel is fognak háborodni, hogy nekik is csinálni kell valamit, és ennek hangot is adnak. Ez is természetes, hiszen eddig minden „alanyi jogon” járt nekik a te jóvoltodból.

Ne add fel! Maradj következetes!

Ha a „mindenes”, vagyis te, ki tudsz tartani az újonnan felállított szabályok mellett, elég magabiztossággal és akaraterővel rendelkezel, ha következetesen csináltad meg a munkabeosztást, és ezt közölted mindenkivel, akkor a gyerekek látják, hogy „anya tényleg komolyan gondolta”. Így hamarosan beáll az új rend, és a kedélyek is gyorsan lecsillapodnak. Te pedig ki tudsz lépni a „mindenes” szerepből, és újra te tudod beosztani magadnak az idődet.

Viszont, ha nincs lehetőség arra, hogy ebből a szerepből kilépj, vagy csak részben sikerül a családtagokat bevonni a házimunkák elvégzésébe, akkor sincs okod az elkeseredésre, mert rengeteg nő van ezzel a problémával ugyanígy. Sokan közülük tudják már, hogy ebben az esetben segítséget kell kérni, és tudják, hogy nem kell feltétlenül mindent egyedül csinálni. Sokszor a segítség onnan jön, ahonnan nem is számítunk rá. Mint például innen >>>>> Kattints ide, és megmutatom, hogy hogyan győzd le a háztartásvezetési magányodat. 

Rendre Fel!

 

 

 

A nők élete kihívások sokaságával van kikövezve

Minden reggel úgy ébredünk fel, hogy azon kattog az agyunk, hogy ma mit is kell megcsinálni, mit kell elintézni, hová kell menni, és mire jusson mindenképp idő. Mikor egy-egy nyugodtabb reggelre ébredünk, akkor is az ébredés után 5 perccel már tutira bevillan valami, amit annak ellenére meg kell csinálnunk, hogy nem terveztünk be, vagy épp meg is feledkeztünk róla. De a hab a tortán az, hogy az állandó napi feladatok mellett néha olyan dolgokat is meg kell csinálnunk, amihez kedvünk sincs, és ráadásul még azt is tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Így ha tetszik, ha nem, most már nem túlhatjuk magunk előtt, és itt az ideje annak, hogy végre nekiálljunk. Ilyen feladat általában a szelektálás és a takarítás.

De vajon tényleg csak magunkra számíthatunk?

Az köztudott, hogy minden nő életében előbb vagy utóbb megjelennek az itt-ott elhajigált, levetett ruhák, esetleg a ruha kupacok. Vagy a konyhaszekrény fiókjaiban az uralmat átveszik a lejárt szavatosságú termékek sokasága. A gyerekszoba sem szenved hiányt játékokból, hiszen dugig van minden polc olyan dolgokkal, amikkel már hónap óta nem játszott egyik gyerek sem. De bekukkanthatunk a fürdőszobában lévő pipereszekrénybe is. Ott sem kell meglepődni, hiszen ha akciós a körömlakk, akkor azt vétek lenne nem megvásárolni. Még akkor is, ha a szekrényben legalább 5 üveg beszáradva várja azt, hogy kidobjuk őket. A tisztítószeres polcon is valószínűleg 30 flakont megtudunk számolni. Persze azt már nem tudja senki, hogy melyiket minek a tisztítására vette. A lényeg a tudat. Annak a tudata, hogy minden felület tisztítására van megoldás, hiszen mindenhez van tisztítószer. De hogy használni fogod-e, az már rejtély.

Egy-egy vásárlási körút, vagy nyaralás után hazatérve, kipakolod a szatyrok tartalmát az asztalra, és gyönyörködsz bennük. Aztán jön a nagy feladat, amikor kellene találni egy olyan szekrényt vagy fiókot, ahová el is lehet ezeket a frissen beszerzett portékákat tárolni. Sokszor csak berakod őket éppen abba a szekrénybe vagy fiókba, ahol még egy kis hely akad. Nem gond, hogy már kiborul minden a szekrényből, amint kinyitod az ajtaját, és nem gond, ha a polcok nem épp patyolat tiszták. Legyintesz egyet, és megfogadod, hogy amint az idő esősre fordul, az első dolgod a szekrények/fiókok rendbetétel lesz.

Megérkezik az esős idő, és valahogy mégsem érzel késztetést a szelektáláshoz, a rendrakáshoz. Vajon miért nem? Valószínűleg azért, mert tudod, hogy ez egy ördögi kör, és csak magadra számíthatsz. Most megcsinálod, aztán 1 hét múlva ismét elkezd a szekrényed káoszossá válni, és ismét jönnek a kupacok, és kezdheted elölről.

De nem kell ennek feltétlenül így lennie, nem kell ezt az ördögi kört mindig újra és újra elkezdni, és nem is kell mindent egyedül csinálnod.

A takarítás és a szelektálás egy magányos sport, és ha szeretjük ha nem, néhanapján ezeket is el kell végeznünk. Ahhoz, hogy a szekrényeidben rend legyen, és megtalálj mindent elsőre, először szelektálni kell, ha már telezsúfoltad. Ahhoz pedig hogy ne a porcicák vegyék át a hatalmat az otthonod felett, szükség van a rendszeres takarításra. A takarítás és a szelektálás kéz a kézben járnak, egyik sincs meg a másik nélkül. Az már más kérdés, hogy előbb szelektálunk és utána takarítunk, vagy épp fordítva.

Ahol szelektálunk, ott általában takarítani is illik. Akár szekrényről, fiókról vagy egy sarokról van szó. Először kipakoljuk, majd kitakarítjuk, és a végén szép rendben vissza is pakoljuk a maradék dolgokat a helyükre. Ez akár egy jó buli is lehet, és ha már buli, akkor ott biztosan nem vagy egyedül.

Régebben mindent én is egyedül csináltam, mert így tanultam. Egy nőnek tudnia kell a háztartását egyedül vezetni, még akkor is, ha érzi, hogy ezt már nem szeretné így csinálni. Ennek a gondolatmenetnek az elsajátítása elég sok nőnek az életében szerepet kap. Aztán egyszer csak már nem akartam ezt így, ilyen formában csinálni. Kerestem a lehetőséget, hogy hogyan is lehetne ezt könnyedebben, örömmel, kevesebb idő alatt, vagy netán tényleg valakivel közösen csinálni. Ha nem is a háztartásvezetés egészét, de legalább a szelektálást és a takarítást.

Így születtek meg a kihívások, melyeket már hónapról hónapra újból és újból több száz nő velem közösen csinálja.

Egy kihívás lényege az, hogy a feladatokra ráfordított idő naponta maximum 30 perc legyen, és hogy érezzük azt, hogy nem vagyunk egyedül. Így naponta nem olyan megterhelő és unalmas a kihívás egy-egy feladata. És ha minden feladatot megcsinálunk, akkor lényegesen le tudjuk csökkenteni a szekrényeinkben lévő káoszt, és egyúttal ki is tudjuk takarítani őket. De ha valaki nem tud naponta velem haladni, akkor sem csügged el, mert egy-egy hétvége alatt minden pótolható.

Ehhez a közösséghez, ahol a kihívások zajlanak, olyan nők, háziasszonyok csatlakoztak, akiknek kevés az idejük, akik valamilyen oknál fogva nem számíthatnak másra, akiknek fontos a tudatosság. Több száz olyan nő, háziasszony csatlakozott már a kihívók csoportjához, akik eldöntötték azt hogy stresszmentesíteni akarják a háztartásukat, és változtatni akarnak a berögzült szokásaikon.

Te melyik csoporthoz akarsz tartozni? Azoknak a táborát akarod gyarapítani, akik csak panaszkodnak, hogy milyen sz@r az élet, és mindent egyedül kell nekik csinálniuk, de nem tesznek azért semmit, hogy valami változzon körülöttük? Vagy azoknak a táborát gyarapítod, akik tudják, hogy van egy háztartásuk, azt is tudják, hogy az rengeteg feladatot ad számukra, de tudják, hogy ezt lehet könnyebben, és görcs nélkül is csinálni, ha mellettük, mögöttük hasonló emberek állnak? A döntés a Te kezedben van.

Ha szeretnél a második táborhoz tartozni, akkor kattints ide, és csatlakozz hozzánk még ma, és megtapasztalod, hogy a közösség ereje csodákra képes.

Rendre Fel!

Gyermeki lelkületű férfiak

Gyermeki lelkületű férfiak

Biztos a Te környezetedben is élnek olyan férfiak, akik híján vannak a felelősségtudatnak, akik szerint buli az élet, és akik egyszerűen nem akarnak sehogy sem felnőni. Akár huszonöt, negyven- vagy hatvanévesek ezek a pasik, ők továbbra is úgy viselkednek, mint a kamaszok. Ezzel a viselkedéssel, ezzel az életszemlélettel azonban sokszor megkeserítik a partnerük, környezetük életét, már ha sikerül maguknak párt találniuk.

Élet felelősség nélkül

A gyermeki lelkületű férfiak általában nagyon szórakoztatóak, hiszen szerintük buli az élet, és nem kell túl komolyan venni. Egy felelősség nélküli férfi mellet az élet csupa nevetés és vidámság. Ám lassan rájövünk, hogy ez nem a valóság, és nem teljesen igaz. Az ilyen típusú férfi állandóan igyekszik elhárítani a felelősséget, és persze nem vállalja a tettei következményeit, sőt mindig másokat okol a tévedéseiért.

Idővel általában mindannyian felnövünk, ki előbb, ki utóbb. Minden gyermek arra vágyik, hogy mielőbb felnőtt lehessen belőle. A felnőtté válás azonban erőfeszítést igényel, és ez igencsak tud fájni. A gyerekkori álmainkban lévő felnőtté válásból azonban ez a fájdalom, ez az erőfeszítés valahogy kifelejtődik. A felnőttség első jele, hogy vállaljuk a felelősséget magunkért és cselekedeteinkért, ehhez persze az is hozzátartozik, hogy nem hárítjuk másra a kötelezettségeinket, és nem keresünk kifogásokat, hogy viselkedésünket, tévedéseinket igazoljuk. Azonban vannak olyan férfiak, akik nem kívánnak végigmenni ezen a hosszú és rögös úton, és gyakran megrekednek egyes szakaszokon.

Hogyan ismerhető fel a gyermeki lelkületű férfi?

A felnőni nem akaró férfi életkora szerint felnőtt, viselkedése alapján gyerek. Sokszor párja vagy szülei intézik helyette ügyes-bajos dolgait. Állást keresnek neki, kifizetik számláit, az összes házi teendő terhét leveszik válláról, és elnézik neki a bohókás életszemléletét. Ezek azonban nem segítik a férfit a felnőtté váláshoz. Sőt! Ezekkel a tetteinkkel, kiöljük belőle az önállóság utolsó szikráját is.

Az infantilis férfi magabiztosnak látszik, de az igazság az, hogy ez csak látszat, és a lelke mélyén ő igen sérülékeny, félénk. Legbelül ez a típus bizonytalan és határozatlan. A magabiztosság álarcát azért veszi fel, mert sokszor attól tart, nem szeretik eléggé. Számára az élet játékból, szórakozásból áll. Egyetlen egy feladatra koncentrál, az pedig a kötelezettségek és az akadályok elkerülése. Épp ezért a nősülést és a családalapítást is addig húzzák-halogatják, ameddig lehet. De nagyon gyakori, hogy élete végéig egyedül marad, és a szüleivel él.

Mit tehetsz, ha ilyen férfi a párod, vagy ilyen férfi van a környezeteben?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ne akard őt megváltoztatni, és ne akarj helyette mindent megoldani. A gyerekes viselkedésű férfinak a saját bőrén kell tapasztalnia tetteinek következményét, hogy érezze, változtatnia kell a magatartásán. Amíg óvod őt mindentől, mondván, hogy úgysem tudja megcsinálni, elintézni, addig a lehető legrosszabb dolgot követed el. Azt is tudomásul kell venned, hogy az ilyen típusú férfiak nagy többségénél csak pszichológus segíthet. Ebben az esetben érdemes pár- vagy csoportterápiával kezdeni, mivel előfordul, hogy az illető párja vagy szülei is hozzájárulnak a férfi felelőtlen viselkedéséhez.

A legjobb amit tehetünk, ha hagyjuk az infantilis férfit szembenézni a valósággal, és hagyjuk hogy vállalja tettei következményeit. Bármilyen könyörtelennek tűnik is, ne oldjuk meg helyette feladatait. Ha nem fizeti ki számláját (persze nem egy-két esetről van szó), ne tegyük meg helyette, ha sorozatosan elalszik, ne ébresszük fel. Ha arról panaszkodik, hogy őt mindenki becsapja, és nem szeretik, akkor ne kezdjük el sajnálni. Ahelyett, hogy vele sajnálkozunk, kérdezzük meg, mit kíván tenni ez ellen, miben akar változni, mit akar változtatni. Persze az, hogy nem kezdjük el sajnálgatni az nem azt jelenit, hogy nem támogatjuk őt. Támogassuk és segítsük őt úgy, hogy pozitív tulajdonságaira támaszkodva ösztönözzük a megkomolyodásra.

Ha a Te környezetedben is vannak gyermeki lelkületű férfiak, és nem tudod, hogy hogyan tudnád őket segíteni a felnőtté válás útján, akkor csatlakozz a XXI. századi Édesanyák és Háziasszonyok klubjához, és ott több szorstársaddal együtt azon dolgozunk, hogy megértsük őket, és egyben megváltoztassuk a hozzájuk fűződő kapcsolatunkat.

Rendre Fel!

Megfelelési kényszer, avagy nem vagy elég jó…..

Megfelelési kényszer, avagy nem vagy elég jó…..

Elég jó nő vagyok? Elég jó ember vagyok? Jól nevelem a gyerekeimet? Jó feleség vagyok? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Ezek a kérdések, ezek a gondolatok minden emberben felmerülnek. A nők körében pedig különösen gyakran.

De mit jelent egyáltalán az, hogy elég jó? Kihez vagy mihez mérten érezzük azt, hogy mi jobbak vagy rosszabbak vagyunk? Valaki feltalálta már a jó barométerét, ami egyformán mér minden embernél? Egyáltalán miért akarunk állandóan másoknak megfelelni

A félre értések elkerülése érdekében már most közlöm, hogy a megfelelési kényszert mi erőltetjük magunkra, és ezért a mi feladtunk ettől megszabadulni.

Először is hadd meséljek el egy rövid történetet.

Drága barátnőm, aki egy középkorú édesanya és feleség, szülői fronton nem látott túl jó példát maga előtt, így folyton azon görcsöl, hogy jobban csinálja – e, mint az édesanyja gyermekkorában. Nyilván ez már önmagában is elég súlyos probléma, hisz még csak nem is hasonlít rá, a félelmeit mégsem képes elengedni – mégsem ez a fő gond .

Ő maga mindent megtesz a gyermekeiért, a férjéért, és persze azért, hogy a háztartásban minden zökkenőmentesen menjen. Jó anya, feleség és háziasszony vagy! – mondogatom én minden alkalommal, amikor épp panaszáradatba torkollik egy-egy beszélgetésünk. Aztán amikor azt hallom tőle válaszként, hogy ő ezt nem így érzi, akkor persze elkap az idegbaj. Miért? Mert ha rákérdezek az okokra, akkor általában mindig kiderül, hogy már megint másokkal hasonlította össze magát. A mondatai folyton úgy kezdődnek, hogy mert más anyukáknál nagyobb rend van, nekik több idejük jut a gyerekükre, más finomabb ételeket tesz az asztalra, más feleség jobban kiszolgálja a férjét, és így tovább. Minden mondat végére pedig hozzáteszi ezt a mondatot: – Sokkal jobbak, mint én . Ettől aztán már végképp felmegy bennem a pumpa, és érzem, hogy most fogok megőszülni.

Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon miért van ez így? Miért gondolják a nők azt, hogy az élet minden területén a legjobbaknak kell lenniük? Miért hasonlítgatják magukat és az életüket mindig másokéhoz?

Mondok én nektek valamit kedves nőtársaim!

Az én édesanyám jó anya, feleség és nő. Hogy miért? Mert én, a gyereke boldog voltam és vagyok azáltal, amit tőle kaptam. Pedig a gyerekkorom nem volt fenékig tejfel, és anyukám sem abban az idilli párkapcsolatban élt, amiről minden nő álmodozik. Minden nap megküzdött a maga démonaival, hogy ő nem jó nő, nem jó anya, és nem jó feleség. És sajnos még küzd velük a mai napig. Akkoriban még nem is tudtak arról a nők, hogy lehet másképp is élni. Sőt! Az volt a legnagyobb bűne egy nőnek, ha nem tűrt, ha feladta. Hibázott? Úgy gondolom, hogy néhányszor igen. Jól tette, hogy ezt vetítette ki magából úgy, hogy ezzel nap mint szembesített engemet is? Igen! Máskülönben könnyedén egy életképtelen felnőtt válhatott volna belőlem, aki  ugyan megfelel a mások által előírt normáknak, csak éppen nem boldog.

Hálás vagyok neki, amiért a gyökereim mellé szárnyakat is adott a saját élete, a saját hibái, a saját örömei, a saját mintája által.

S hogyan érte el mindezt? Színtiszta szeretettel. Olyasfajtával, amit csak egy anya adhat a gyerekének. És ehhez semmi szükség a jó anya, feleség, háziasszony vagy hasonló típusú cikkekre. Nincsenek titkok, sem összefüggések, csak is a saját értékrended, a saját valódi életed kell hozzá.

Nyilvánvalóan, nőnek lenni piszokul nehéz dolog. Aki mást mond, az önmagának is hazudik, és már itt, ennél az egyszerű ténynél kibukik a megfelelési kényszer. A gyerekek nyávognak. hisztiznek, később pedig lázadnak. A férj szereti, ha kiszolgálják még akkor is, ha ezt nem mondja ki hangosan. A piszkos ruhák is anya után kiabálnak, de a bevásárlókocsi is jobban érzi magát, ha egy nő tolja. Éppen ezért, meg kell néha szabadulni azoktól a gondolatoktól, hogy nekünk ezeket muszáj megcsinálnunk, mert mi nők vagyunk.

El kell engedni a görcsös megfelelési kényszert és meg kell próbálni élvezni azt, hogy gyerekünk van, hogy háztartást vezetünk, hogy bevásárolni járunk, és hogy életünk része a mosógép. Legyünk néha kicsit felelőtlenek, élvezzük az életet, és ha netán nincs meleg vacsora az asztalon, akkor rendeljünk aznap este pizzát. Ha nincs elég tiszta alsógatya a fiókban, akkor vegyünk még egy párat, hogy legközelebb ne frusztráljon minket az, hogy nem tudtunk mosni azon a héten. Ha szeretjük a tisztaságot, de nincs időnk arra, hogy minden héten levadásszuk a porcicákat, akkor keressük meg álmaink takarítónőjét. Hidd el, hogy ezeket a változások mindenkinek jók lesznek, és mindenki javát szolgálni fogják. Főleg a Tiédet! Most pedig kanyarodjunk vissza  az eredeti kérdésünkhöz, vagyis a megfelelési kényszer jelenséghez.

Mit jelent és milyen következményei lehetnek? Mi okozhatja a nőknél ezt a nagy fokú megfelelési vágyat? S ha már szembekerültünk vele, és észrevettük az ezzel járó problémákat, hogyan oldhatjuk meg ?

„Megfelelési kényszernek nevezzük azt, ha valaki egy általa kivetített képnek akar megfelelni. Ilyenkor az illető megpróbálja kitalálni, hogy a másik mit szeretne, mit gondol, legtöbbször anélkül, hogy megkérdezné, pontosan mire is vágyik a másik”  – Gazdag Enikő pszichológus –

Tudtad, hogy a megfelelési kényszer olyan súlyos problémákhoz vezethet, mint a depresszió , az üldözési mánia, illetve skizofrénia?

Ne keverjük össze a megfelelési kényszert azzal, amikor valaki időnként megpróbál mások kedvében járni. Hiszen a szeretetvágy egy természetes emberi tulajdonság. És amennyiben néha-néha előfordul velünk, hogy egy-egy dologban igenis másoknak akarunk megfelelni, másoknak akarunk örömet okozni, az teljesen rendben van. De előfordulhat, hogy mindez olyan méreteket ölt, hogy az egyén önmagát háttérbe szorítva próbál megfelelni környezete összes tagjának, ami nyilván lehetetlen. A folyamatos szeretetkoldulás, mások megbecsülésére, elismeréséré való ácsingózás, súlyos pszichés problémákat vonhat maga után. Nem beszélve arról, hogy ezek az emberek könnyen esnek áldozatául a manipulációknak is.

A megfelelési kényszer is lelki problémák miatt alakul ki.

Mint a legtöbb lelki gond, ez is az alacsony önértékelésre vezethető vissza. Aki tisztában van ugyanis a saját értékeivel, az nem akarja mások szeretetét kiérdemelni. A szakemberek szerint, leginkább azokra jellemző a megfelelési kényszer, akiknek túl szigorúak voltak a szülei, esetleg maguk is maximalisták.

A megfelelési kényszer azért is rendkívül veszélyes, mert az illető egy idő után teljesen elveszíti saját személyiségét, hisz nem aszerint cselekszik, hogy ő mit szeretne, hanem aszerint amiről úgy gondolja, hogy másoknak jó.

Érdemes tehát mielőbb felismerni és kezelni a megfelelési kényszerünket. De hogyan ?

Mivel a legtöbb lelki gond -ahogyan ez is , a gyermekkorban gyökerezik, így csak hosszas munkával lehetünk képesek orvosolni a problémát. Azoknak, akiknek mindennapjait már beárnyékolja ez a jelenség, érdemes szakemberhez fordulni. Aki viszont úgy érzi, hogy egyedül is képes lesz vele megbirkózni, az a következőket teheti :

  • Az első lépés, hogy felismerted, nem a saját utadat járod.
  • A következő lépés, hogy egyre több nemet mersz mondani másoknak. Először csak kis dolgokban, például, hogy ki a héten nem Te viszed le a szemetet, hanem xy a családból. Aztán jöhetnek a nagyobb NEMek, és a  nagyobb változtatások.
  • Bonyolódj vitákba, ha ütközik az álláspontod más emberekével. Nem kell “nyerned”, minden alkalommal. Már az is nagy dolog, ha képes vagy felvállalni, és ki is mondani a saját álláspontodat, ha az különbözik a másikétól.

De ezeken felül minden olyan dolog és cselekvés elősegíti a megfelelési kényszer háttérbeszorítását, ami részedről nem szokványos, és amivel magadat állítod előtérbe. Szóval ne akarj mindig mindenáron másoknak megfelelni, hanem legyél önmagad, és élj úgy, ahogy neked az jólesik, ahogy az neked örömet okoz.

Ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van szükséged a háztartásodon belüli akaratod kinyilvánításához, akkor csatlakozz a XXI. századi Édesanyák és Háziasszonyok klubjához, ahol már több, mint 100 nő dolgozik azon, hogy letegye a megfelelési kényszerét. Várlak tégedi is szeretettel. Csalakozni a klubhoz ide kattintva tudsz. 

Rendre Fel!

 

 

Mennyi az értéke az elvégzett házimunkának?

Mennyi az értéke az elvégzett házimunkának?

Sajnos a való életben a nők/férfiak nem kapnak fizetést a háztartásvezetésért. Erről ide kattintva tudsz bővebben olvasni. Unalmas óráimban kiszámoltam, hogy mennyit kellene otthon a családtagoknak fizetnie azért anyának, apának, hogy minden nap étel van az asztalon, mindig van tiszta ruhájuk, és nem eszi meg őket a kosz.

Egy kétgyermekes normál életkörülményekkel rendelkező, 90 nm-es lakásban élő budapesti család háztartását vettem alapul, hogy mennyibe kerülne ennek a családnak a háztartásvezetése, ha azt egy harmadik személy, aki nem családtag, végezné el helyettük.

A számítás alapja egy normál Takarító órabére, azaz 2000 Ft. Minden házimunkához kalkuláltam egy időintervallumot, és kiszoroztam a Takarító órabérével. Természetesen nem lehet minden egyes kis munkát felsorolni, így a nagyobbnak számító házimunkákat vettem fel a forintos listámra.

Tehát nézzük, hogy mennyit is ér egy nő otthon végzett munkája számszerűsítve. És mielőtt a férfiak pálcát történek felettem, előre megsúgom, hogy ebben az írásban a munkáknál a nőket fogom megemlíteni, hiszen valljuk be őszintén, hogy a háztartásvezetés 95% a nők vállát nyomja.

Mosás és vasalás heti egyszer legalább 6 adag mosásra váró ruhakupaccal

Sokan mondják, hogy a mosás nem munka, hiszen „csak” el kell indítani a mosógépet. Aha. És ki szedi össze azokat a koszos ruhákat, amik nem a szennyestartóba landoltak? Ki válogatja ki színek szerint? Ki teszi be a gépbe? Ki az, aki kiveszi a ruhákat a gépből, beteszi a szárítógépbe, vagy kiteregeti? Ki fogja kivasalni, netán összehajtogatni, és betenni a szekrénybe? Ugye hogy a mosás nincs elintézve csak egy gombnyomással? Ha ezt így szépen végig gondoljuk, akkor rájövünk, hogy elég sok órát lehet összeszedni csak azzal, hogy mosni kell. A kalkulációm szerint egy 4 tagú család 6 adag ruhájának a kimosása és vasalása tokkal és vonóval együtt kb. 10 órát tesz ki.

Hetente: 10×2000 = 20 000 Forint
Havonta: 20 000×4 = 80 000 Forint

Takarítás heti egy alkalommal

Egy sima egyszerű heti takarításba általában a portörlés, porszívózás, felmosás tartozik bele egy-egy helyiségnél. Hozzájön a fürdő és mellékhelyiség kiglancolása, és a konyha kitakarítása. Ez a legminimálisabb takarítás, amit hetente el kellene végezni. Ezt kb. 4 óra alatt meg lehet csinálni. Persze ebben nincs benne olyan apróság, mint a játékok elpakolása vagy az előszobában lévő elkallódott cipők felsorakoztatás

Hetente: 4×2 000 = 8 000 Forint
Havonta: 8000×4= 32 000 Forint

Nagyobb takarítások, ahol nem csak porcicákra vadászunk

A heti általános takarítások mellett néha ablakot is kell pucolni, a szekrények belső felületeit is ki kell tisztítani, és néha nem árt a hűtő belsejében is rendet teremteni. De a szőnyeg kitisztítás sem 2 perc, és a növények ápolására is időt kell szánni. Így a heti takarítások mellett kalkulálni kell egy-egy nagyobb takarítással is. Ezt évi négyszer kellene elvégezni, és átlagban 8 órával tudunk tervezni. És ez tényleg csak egy minimum számítás.

Alkalmanként: 8×2 000 = 16 000 Forint
Évente: 4×16 000= 64 000 Forint
Levetítve havi szintre:  64 000/12 = 5 300 Forint

Mosogatás

Direkt nem írtam mellé azt, hogy napi hány mosogatás, hiszen ma már rengeteg háztartásban mosogatógépet használnak. De a mosogatógépbe sem maguktól kerülnek bele a koszos edények, és amikor már tiszták, akkor sem a saját lábukon fognak a szekrénybe vándorolni. Így ha van mosogatógép, ha nincs, ez a háztartási tevékenység is időt kíván magának, így ennek a tevékenység elvégzéséhez fél órát simán bekalkulálhatunk. És ha valaki még kézzel mosogat otthon, akkor ez akár több órát is el tud venni a napjaiból.

Hetente: 7×1 000 = 7 000 Forint
Havonta: 7 000 × 4 = 28 000 Forint

Főzés amikor napi egy meleg étel a cél

Ha egy egyszerű déli menüben gondolkodunk, amibe van leves és főétel, akkor az előkészületekkel és az utómunkálatokkal együtt kb. 3 órával kell számolnunk. De ha bonyolultabb ételt akarunk az asztalra tenni, vagy netalán még desszertre is fáj a fogunk, akkor ez az óraszám a duplájára is nőhet. De mi most maradjunk a 3 óránál.

Naponta: 3×2 000 = 6 000 Forint
Hetente: 6 000×7 = 42 000 Forint
Havonta:  42 000×4= 168 000 Forint

Bébiszitter, avagy amikor a gyerekkel foglalkozunk akkor sem nyaralunk

Ha nincs nagymama a közelben, aki pár órában helyettesítene téged, akkor bizony az az idő is, amit a gyerekekkel töltünk, az is munkaidőnek számít. Tudom, tudom, hogy most mindenki felhorkant, hogy hát egy anya azért van otthon, hogy a gyerekével legyen! Na de kérem, az is munka! Még akkor is, ha közben mi is jókat szórakozunk. Amikor egy nő otthon van a gyerekével, akkor az a munkája, és az otthona a munkahelye. És a munka elvégzéséért munkabér jár. Vagy nem? Na de hogy mindenkinek igaz legyen, így csak napi 3 órával és heti 5 nappal számoltam ezt az időszakot. De így is tetemes összeg jött ki belőle.

Naponta: 3×2 000 = 6 000 Forint
Hetente: 5 munkanapx6 000= 30 000 Forint
Havonta: 4 hét x 30 000 forint = 120 000 Forint

Bevásárlás hetente egyszer

Ahhoz, hogy a hűtő tele legyen, és hogy étel tudjon az asztalra kerülni, néha bizony vásárolni is kell. Ha egy heti nagyobb bevásárlást nézünk, akkor az is kb. 1-2 órát igényel.

Hetente: 2 000×2 = 4 000 Forint
Havonta:  4 000×4= 16 000 Forint

Összegezve, havonta ennyivel kellene kalkulálnia egy 4 fős átlag életszínvonalú családnak, ha mindehhez háztartási segítséget venne igénybe:

Mosás és vasalás                    80.000 Forint

Heti takarítás                          32.000 Forint

Nagyobb takarítások                5.300 Forint

Mosogatás                               28.000 Forint

Főzés                                      168.000 Forint

Bébiszitterkedés                     120.000 Forint

Bevásárlás                               16.000 Forint

Ez barátok között is összesen 449.300 Forint. Ennyit kellene minden nőnek havonta fizetés gyanánt kapni. És ez valóban egy minimum munkavégzés kalkulációja.

A felsorolt tevékenységek a nagyobb házimunkákat tartalmazzák, és az olyan apróbb dolgok, mint ágyneműáthúzás, terasz takarítás, vagy netán szelektálásra fordított idő, nem lettek beleszámolva. Így is igen tetemes összeg jött ki, amit egy háziasszony munkabérnek tekinthet, vagyis tekinthetne, ha ezt fizikai értelemben meg is kapná.

Akkor mennyi az elvégzett házimunka értéke? Milyen összegű fizetést kellene kapniuk a háziasszonyoknak azért, hogy a háztartás flottul működik? 

Az előző részt ide kattintva tudod elolvasni >>>> Lehet-e árcédulát tenni egy-egy házimunkára

A XXI. századi Édesanyák és Háziasszonyok klubjában már több, mint egy éve azon dolgozunk, hogy a háztartásunk adta feladatok elvégzéséhez szükséges időt a lehető legkevesebbre csökkentsük le. És ez már nagyon sok klubtagnál sikerült. Csatlakozz te is hozzánk, és csökkentsd le te is a háztartásvezetésre fordított idődet. A klubhoz ide kattintva tudsz csatlakozni.

Lehet-e árcédulát tenni egy-egy házimunkára…avagy kapunk-e fizetést a háztartásvezetésért

Lehet-e árcédulát tenni egy-egy házimunkára…avagy kapunk-e fizetést a háztartásvezetésért

Ha megkérdezzük a környezetünkben élőket, hogy szerintük mennyit ér egy-egy házimunka Forintra átszámolva, akkor általában azt a választ kapjuk, hogy semmit, hiszen azt úgyis valakinek meg kell csinálni. Nem nagyon szokás a házimunkát beárazni, és nem is nagyon vagyunk tisztában azzal, hogy mennyibe kerülne a takarítás, a mosás, a főzés, ha azt valaki más végezné el helyettünk.

Egy kis túlzással mondhatjuk azt, hogy a háztartást általában a nők vezetik, és valahogy ez már évezredek óta nagyon természetessé vált.

Amivel alapjában véve nincs is probléma. De azzal már igen csak gond van, hogy ha  a férfi vagy a család nem értékeli az elvégzett házimunkát, a finom ebédet, a tiszta ruhát, a pormentes polcokat, vagy a tökéletesen működő háztartást. Akkor van gond, ha úgy tesznek az ott élők, mintha ezek a dolgok egy varázspálca megsuhintásával pikk-pakk elkészülnének.

Sokan úgy gondolják, hogy a nő csak rágondol a házimunkára, és az gondolatátvitellel késszé válik.

Bár nagyon tudnánk értékelni egy-egy ilyen gondolatátvitelt, de valójában ilyen szuper képességünk nincs. Viszont van egy velünk született adottságunk, miszerint mindenről és mindenkiről szeretünk gondoskodni.

Ma már egyre több nő vágyik a fakanál és porszívó mellett saját karrierre, és itt kezdődnek a családon belüli problémák, és harcok.

Ugyanis senki nem helyettesít minket, vagy legalábbis nagyon ritka esetekben, a konyhában, a mosásnál vagy a vasalásnál, de a takarításnál sem.

A mi napunk is 24 órából áll, és nekünk, a többi családtaggal ellentétben, a normál munkahelyünk mellett kell a háztartásunkat vezetni és az ehhez tartozó feladatokat elvégezni.

Vasalt inget kell kikészítenünk a párunknak, hogy reggel zökkenőmentesen tudjon elindulni a munkahely felé. A gyermekek tízóraijáról is gondoskodnunk kell, mert ha nem, akkor nem eszik aznap a gyerek. Mindezek mellett a piszkos ruhákból is tisztákat kell varázsolnunk, és a fürdőszobában lévő vízkövet sem ártana már száműzni. Persze még be kell vásárolnunk, mert az esti vacsora nem fog az asztalra kerülni.

És még sorolhatnám hosszasan, hogy egy háztartás flottul való működtetése érdekében, mennyi mindent meg kell csinálni. és hány féle dologra kell gondolni. És természetesen ezt a nőnek kell koordinálnia, és kézben tartania. Legalábbis a családok 90%-ban ez így természetes, és a nők többsége valóban így is gondolja.

Lehet-e árcédulát tenni a házimunkára?

Egy nő, aki a nap 24 órájában otthon van, és „csak” gyereket nevel, háztartást vezet, és gondoskodik az otthon tiszta illatáról, az valójában mennyit keres? Egyáltalán létezik olyan, hogy háztartásvezetési fizetés? Vagy a fő állásunk mellett a háztartásvezetésért kapunk túlórai fizetést?

Sajnos a való életben a nők nem kapnak fizetést a háztartásvezetésért. Vajon mennyit kellene otthon a családtagoknak fizetnie azért anyának, hogy minden nap étel van az asztalon, mindig van tiszta ruhájuk, és nem eszi meg őket a kosz?

A folytatásért kattints ide >>>>>>

A nap mindenkinek 24 órából áll. Még neked is. De ha okosan tervezel vele, akkor bizony mindenre elég, és még magadra is van idő. Ebben a tervezésben segít a nőknek készített tervezőnaplóm, melyet ide kattintva tudsz megrendelni. 

 

Felesleges dolgok folyamatos vásárlási kényszerének okai

Felesleges dolgok folyamatos vásárlási kényszerének okai

Mit gondolsz? Egy átlagos ember, egy év alatt, mennyi nélkülözhetetlennek tűnő, de valójában teljesen felesleges holmit halmoz fel, és erre mennyi pénzt és energiát áldoz az életéből?

Van egy mondás, melyet előszeretettel mondogatok az ügyfeleimnek:

“Használd, szeresd, vagy szabadulj meg tőle.”

Csilla, Emese és Hanna rengeteg holmit halmozott fel az évek alatt, de most mindkettőjük életében eljött a pillanat, hogy megszabaduljanak a kacatjaiktól. Ebben a lomtalanításban leszek számukra egy mankó, mely nem csak támaszkodásra alkalmas, hanem néha egy kis fenékbe billentésre is.

Ez a tartalom csak előfizetőknek elérhető. Ha klubtag vagy, lépj be a fiókodba! RÉSZLETEK ITT
Diderot hatás: újabb és újabb dolgok megszerzésére irányuló vágy

Diderot hatás: újabb és újabb dolgok megszerzésére irányuló vágy

Az élet, az ösztöneink, a média, és a fogyasztói társadalom abba az irányba visz minket, hogy halmozzunk, gyűjtögessünk, gyarapodjunk. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy hiába vesszük magunkat körbe több ezer holmival, nem leszünk boldogabbak. Sőt! Sokkal boldogtalanabbak leszünk az elégedetlenségtől.

Hiszen minél több tárgyat birtoklunk, annál többre vágyunk, és ez az ördögi kör beszippant minket.

Először azért vásárolsz, mert valóban szükséged van rá. Praktikus okból veszel egy tányérkészletet, hiszen arra szükséged van a mindennapi étkezésnél. Aztán a következő vásárlási napod meglátsz egy fűszertartószettet, ami pont passzol a tányérjaidhoz. Mehet a kosárba. Majd a következő alkalommal meglátsz egy olyan asztalterítőt, amelyik színben harmonizál a tányérokkal és a konyháddal is. Most már elégedett vagy, és mindent rendben találsz. Aztán elérkezik a születésnapod, és a szüleid megajándékoznak egy nagyon gyönyörű étkészlettel, mondván, hogy az ünnepnapokon, vagy ha vendégek jönnek hozzátok, akkor mégsem teríthetsz a hétköznap használt tányérokkal. Hogy nézne az ki?

Nagyon örülsz az étkészletnek, és már alig várod, hogy elérkezzen a következő ünnepnap, amikor ezt a gyönyörűséget az asztalra tudod tenni. Miközben vigyorogva terítesz, rádöbbensz, hogy ehhez az étkészlethez nem illik az asztalterítő. De új poharakat is kell hozzá vásárolnod, és színben hozzápasszoló szalvétát is. De ha már ott vagy a háztartási boltban, akkor más apróság is bekerül a kosaradba, mert sose lehet ugye tudni, hogy mikor lesz rá szükséged. Ez a láthatatlan manipulálás hívják Diderot hatásnak.

Diderot hatás azt jelenti, amikor egy új dolog birtoklása után, újabb és újabb dolgok megszerzésére vágysz.

Olyan dolgokra amik korábban soha nem hiányoztak a boldogságodhoz, most azonban sürgető kényszert érzel a megvásárlásukra.

Na de ki is volt Diderot, és hogy született a Diderot effektus?

Denis Diderot a nagy francia Enciklopédia főszerkesztője 1765-ben töltötte be az 52. életévét. Addig nem bővelkedett az anyagi javakban. Sőt! Annyira szegény volt, hogy amikor a lánya férjhez szeretett volna menni, nem tudta, hogy honnan tudja majd a hozományt előhalászni. Ekkor úgy döntött, hogy eladja a könyvtárát, és abból telik talán majd a hozományra. Amikor Nagy Katalin orosz cárnő, – aki Diderot pártfogója volt –  ezt meghallotta, elküldött egy ügynököt Párizsba, hogy a szentpétervári udvar nevében vegye meg a könyvtárat. Azonban a könyveket nem vitette el, hanem továbbra is Diderot-nál hagyta, azzal a célzattal, hogy Diderot-ot könyvtárosi címmel ajándékozza meg. Ezen felül pedig lakhatást és fizetést is biztosított számára.

Ekkor vett Diderot magának egy vörös öltözéket, mondván, egy könyvtáros nem járhat mindenféle szedett-vetett ruhákban. Ezután azonban minden elromlott. Az öltözet gyönyörű volt. Annyira szép, hogy a hirtelen minden egyéb tulajdona kopottnak, és ócskának tűnt mellette. Ő úgy írta ezt le, hogy nem volt „egység” a dolgai között. Úgyhogy vett egy damaszkuszi szőnyeget a régi helyett. Aztán úgy érezte, ez sem elég, és vett szobrokat a lakásába, új tükröt, és a fonott széket is száműzte, helyére egy bőrfotel került.

Gondolom most mindenki magára ismert. Amikor veszel például egy új cipőt, akkor rájössz, hogy ehhez az új cipőhöz a régi táska nem illik, ezért bizony egy új táskát is venned kell. És ha már van új cipő, és egy hozzápasszoló új táska, akkor bizony kell egy új felső is, az összhang végett.

De nem csak a nőket érinti meg a Diderot hatás, hanem a férfiakat is. Csak gondolj a férjedre. Ha lehetősége nyílik valami hobbi művelésére, akkor ahhoz rögtön minden hiper-szuper dolgot beszerez. Eleinte elég lehet egy-két kiegészítő dolog, de aztán hamar kiderül, hogy kell még ez meg az annak az érdekében, hogy azt a bizonyos hobbit szuper módon tudja nap, mint nap művelni.

Vajon hogyan lehet ezt elkerülni, vagy ha már benne vagyunk, akkor visszaszorítani?

Amíg van pénzünk, és van helyünk az otthonunkban, ahol a feleslegesen vásárolt tárgyakat tárolni tudjuk, addig a Diderot hatás az életünk része lesz. De egy idő után a kacathegy túl növi a lakást, és a pénzünk sem tud életünk végéig a vágyaink nagyságával nőni. Bár ezt a mai fogyasztótársadalom elég jól megcáfolja.

Sokunkban fel sem merül, hogy nem azért vesszük meg a sokadik kacatot, mert arra valóba szükségünk van, hanem azért, mert az éppen megvett új dolog mellett a régi cuccaink ósdinak, idejétmúltnak hatnak. És persze azért, mert valamit ígér számukra az a felesleges kacat, aminek mi bedőlünk.

De hogyan tudjuk kontrollálni a vásárlásainkat, a vásárlásra ösztönző vágyainkat?

Ha veszünk egy valamit, akkor búcsúzzunk el egy másik hasonló tárgytól. Elajándékozhatjuk, vagy el is adhatjuk, és ha eladjuk, akkor talán még rá is jövünk arra, hogy a két éve még százezerért megvett akármit, ma csak tíz-húszezerért tudjuk eladni. Szóval ez talán nem a legjobb befektetés.

Küzdjük le a birtoklási vágyat. Ismerjük fel, hogy sosem lesz elég. Egy ördögi körben vagyunk, amelyből csak akkor tudunk kiszabadulni, ha felismerjük: bár mindegyik anyagi cél, mindegyik tárgy birtoklása pil­lanatnyi elégedettséget nyújt, de hosszú távon csupán csak elégedetlenséget szül.

Kipróbálhatjuk például, hogy milyen egy hónapig vásárlás nélkül. Természetesen az alap dolgok kivételével. Milyen az, ha egy hónapig nem veszünk semmi új használati tárgyat?

Próbáljuk meg a sóvárgást elengedni. Tedd fel magadnak a kérdést, vajon muszáj újat venni valamiből akkor is, ha a használatban levő még működik? Vagy ha probléma van vele, akkor esetleg még javítható?

Nem kell mindig újra tervezni a ruhatárat vagy a nappalit. Vásároljunk olyan dolgokat, amelyek illenek a már meglévőkhöz.

Próbáljuk meg amennyire csak lehet kikerülni a reklámokat. Legalább otthon, ha már az utcán nem tudjuk. A kedvenc sorozatodat nem a TV-ben nézd fő műsoridőben, hanem utána az interneten, ami közben nincsenek reklámblokkok. Dobd ki a reklámújságokat rögtön a postaláda kiűrítése után. Ömlenek ránk a reklámok, és manipulálnak minket, beférkőznek a tudatalattinkba. Végig lapozunk egy-két katalógust, és egyből úgy érezzük, hogy az, ahogy élünk, nem elég jó. Nem elég szép, nem elég otthonos, nem elég divatos.

Szabjunk határokat. Például karácsony előtt állapodjunk meg a barátokkal és a családdal, hogy egy bizonyos összegen felül nem költünk ajándékokra.

Nyilván nem minden vásárlásunkat követi a Diderot hatást, sőt, idős korra áteshet az ember a másik végletbe is, mikor már akkor sem vásárolunk, ha valóba szükségünk lenne rá.

De ha gyakoroljuk az önkontrollt, és igyekszünk a vágyainknak gátat szabni, akkor sikerülni fog. Ahogy Diderot mondta: „Engedd, hogy az én hibáim téged tanítsanak. A nincstelenségnek megvan a maga szabadsága, a gazdagságnak megvan a saját akadálya.”

Ha te is egyszerűbb életre vágysz, de nem tudod hogy kezdj bele, akkor csatlakozz a XXI. századi Háziasszonyok klubjához, és segítek. A klubhoz ide kattintva tudsz csatlakozni. 

Rendre Fel!

Vásárlási kényszer lehetséges okai

Vásárlási kényszer lehetséges okai

Tele van a gardróbod sok-sok éve fel nem vett ruhákkal? A gyerekek szobájában annyi a játék, hogy egy ösvényen közlekedtek az ajtótól az ágyig?  A konyha átalakult háztartási kütyük boltjává, de ennek ellenére úgy érzed, hogy még mindig hiányzik valami?

Ma már nem lehet a sarokba söpörni azt, a tényt, hogy túl sok dolgot halmozunk fel feleslegesen. Ezek nagy része egyszer használatos, de sok közülük egyáltalán ki sem lett próbálva, vagy abszolút nem kerültek felhasználásra. Vannak, akik azt vallják, ha kevesebb tárgyat birtoklunk, azzal időt, energiát és pénzt takarítunk meg, de valahogy nem sikerül ennek az állításnak a gyakorlati megvalósítása.

Egy átlagos magyar ház mérete 80-100 nm. Ez a nagyság épp elég arra, hogy kényelmesen tudjunk élni, és minden olyan berendezési tárgyat el tudjunk helyezni amire szükségünk van, és ami az életünket megkönnyíti. Viszont manapság kétszer, háromszor annyi dolgot vásárolunk, mint 50 évvel ezelőtt, aminek köszönhetően minden második otthon túlzsúfoltá vált, válik. Átlagosan minden második vásárlás hitelből, vagy hitelkártya felhasználásával történik, ami szintén arra világit rá, hogy nincs szükség arra a bizonyos dologra, mert a lehetőségünkön felül tettünk szert rá.

Miért vásárolunk több holmit, mint amire szükségünk van? Miféle gondolkodásmód, élethelyzet kényszeríti az embereket arra, hogy pénzt költsenek olyasmire, amire nincs is feltétlenül szükségük? Miért gondoljuk azt, hogy ha valamiből több van az otthonunkban, akkor attól jobb lesz nekünk?

Ha meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, akkor könnyebben el tudunk indulni a rendteremtés útján, és ezáltal megtudjuk szüntetni a háztartási feladatok miatt kialakult frusztrációt, és az ezzel járó stresszt.

Ezekre a kérdésekre nem könnyű választ adni, mert ha megválaszolnánk, akkor be kellene vallanunk néhány gyengeségünket, amikben szilárdan hiszünk.

Azt gondoljuk, a sok holmi biztonságot ad.

Ismerősek ezek a mondatok? – De mi lesz, ha már nem tudom megvenni? – Mi lesz, ha épp arra lesz majd szükségem? –  Nem baj ha most nincs rá szükségem, mert egyszer majd biztosan jó lesz valamire.

A mai ember logikája szerint a dolgok birtoklása biztonságot ad. Ebből kifolyólag még több holmi felhalmozásával még több biztonságra tudunk szert tenni. (Sok cipő, ruha, napszemüveg, táska, elektromos kütyük stb,) De sajnos minden egyes dolog megvásárlása után nem a biztonság érzése kerít minket hatalmába, hanem a frusztráció, mely azt sugallja, hogy még, még vásároljunk, mert mi lesz ha…… A biztonság érzése addig a pillanatig van velünk, amíg azt a bizonyos tárgyat kifizetjük. Utána már el is illant, és helyébe furakodik az ismételt vásárlásra biztató vágyunk, melyet sosem tudunk kellő mértékben kielégíteni.

Úgy gondoljuk, hogy a sok holmitól boldogabbak leszünk.

Senki nem ismeri be, hogy az anyagi javak birtoklásában a boldogságot keresi – egyszerűen úgy élünk, ahogyan szeretnénk élni, még akkor is, ha ezt az anyagi lehetőségeink nem igazolják. Nagyobb házat, gyorsabb autót, menőbb kütyüket és trendibb ruhákat veszünk, mert azt reméljük, ezek boldogabbá tesznek minket. Sajnos, az anyagi javak vásárlásából származó boldogságérzet is csak egy pillanatig tart, és ez az érzés is a mulandó érzések egyike.

Sokkal jobban befolyásolnak a reklámok minket, mint gondolnánk.

Átlagosan 5000 hirdetést látunk 1 nap alatt. Minden hirdetés egy-egy ígéretet hordoz: az életed jobb lesz, ha megveszed azt, amit árulunk. Ha engem veszel meg, akkor helyetted végzem el azt a bizonyos munkát. Tehát ha vásárolsz, akkor azzal egy dolgot kipipálhatsz az életeben úgy, hogy nem neked kell megoldanod, megcsinálnod stb. Vagyis szemfényvesztés áldozatává válsz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor mostantól ne nézz tévét, és ne olvass újságot. Nem! Egyszerűen ezt el kell fogadnunk, hogy ha akarjuk, ha nem, a reklámok sokkal jobban hatnak ránk, mint ahogy mi azt gondoljuk, vagy szeretnénk. Ezért kell tudnunk gátat szabni a vásárlási kényszerünknek.

Azt reméljük, hogy ha sok holmink van, akkor mások felnéznek majd ránk.

Egy gazdag társadalom együtt jár az irigységgel. Amint az alapvető szükségleteink biztosítva vannak, a vásárlás valami többé válik. Egy lehetőséggé, hogy megmutassuk a környezetünkben lévő embereknek, a fontosságunkat, a sikerünket. Azt, hogy vittük valamire az életben. Még akkor is ezt a látszatot akarjuk kelteni a felhalmozott tárgyainkkal, ha amúgy belül egy csődtömegnek érezzük magunkat. Az összehasonlítás alapvető tulajdonsága a mai embernek. Látjuk, mások mit vesznek, mit viselnek, milyen házban élnek, és milyen autót vezetnek. Túl gyakori, hogy csak azért veszünk meg valamit, mert az ismeretségi körünkben is ugyanezt teszik. Így gyakran látszólagos sikerrel találjuk magunkat szemben, és sosem tudjuk, hogy valóban sikeres-e az az ember, akinek a környezete ezt sugallja.

A sok holmival próbáljuk meg kompenzálni a hiányosságainkat.

A magabiztosságot keressük a ruhákban, amiket viselünk, az autóban, amit vezetünk, de tévedünk. A veszteséget, a magányt, a szívfájdalmat akarjuk gyógyítani  azzal, hogy felesleges dolgokat vásárolunk. Megelégedettséget keresünk a dolgaink megvásárlásával, felhalmozásával. Másokat akarunk ezekkel a dolgokkal lenyűgözni, ahelyett, hogy azzal nyűgöznénk le őket, amilyen emberek vagyunk. De hamar rájövünk, hogy ez a fajta viselkedés soha nem vezet célra, nem pótolja a hiányosságainkat. Ennek ellenére folytatjuk a felesleges vásárlást, mert vágyunk a sikerre, az elismerésre, és azt gondoljuk, hogy ezáltal elérjük ezeket.

Sokkal önzőbbek vagyunk, mint bevallanánk.

Nehéz lehet elismerni, de az emberi lélek önzőségre és kapzsiságra van programozva. Hajlamosak vagyunk a saját “személyes birodalmunk” méretét úgy növelni, hogy egyre több és több holmit halmozunk fel. Ezt erőszakkal, kényszerítéssel, tisztességtelenséggel és háborúzással értük és érjük el. Sajnos, az önzés ma is jelen van a világunkban. Kell nekem, kell nekem, kell nekem…..

A felesleges dolgok birtoklása nem gazdagítja az életünket. Valójában a vásárlás visszatart minket attól, hogy szebb, fontosabb dolgokat, élményeket tapasztaljunk meg. Elég bölcsnek és ébernek kell lennünk, hogy leküzdjük a vásárlási vágyat. Viszont  ha nem törekszünk ennek a vágynak a háttérbe szorítására, akkor elérjük azt, hogy a háztartásunk egyre több, és több munkát ad számunkra. Elérjük azt, hogy az otthonunkra már nem szeretettel gondolunk, hanem egy szükséges rosszra, ami munkát ad számunkra ahelyett, hogy azt élvezni tudjuk. De erről csak mi tehetünk, és ezért csak mi változtathatunk rajta.

Több öröm van kevesebb dolog birtoklásában, mint amennyit valaha is felfedezhetünk a rengeteg holmi felhalmozásában.

A XXI. századi Háziasszonyok klubjában rendszeresen indítok szelektálási kihívást, amiben a Mentor klub tagok minden alkalommal rengeteg felesleges dologtól válnak meg. Gyere, és kukkants be te is hozzánk! >>> https://bit.ly/31rUqeY

Rendre Fel!

 

A káoszmentes háztartás titka a rossz háztartási szokások elhagyása

A káoszmentes háztartás titka a rossz háztartási szokások elhagyása

Rövidesen indul az új év, és ahogy minden évben, most is megfogadjuk, megfogadod, hogy ez az év más lesz, mint az előzőek. Bárhogy is sikerült az előző, január elsején teszünk, teszel egy, vagy több fogadalmat, hogy mostantól másképp csinálod. Egészségesebben eszel, többet mozogsz, beiratkozol egy nyelvtanfolyamra, megtanulsz úszni, megtervezel mindent előre, nem hagyod, hogy a háztartásod fenekestül felforduljon, keresel egy profi takarítót. És még sok-sok fogadalmat mondunk ki, vagy írunk le január első napján.

Január elején még nagyon bízunk abban, hogy ez most tényleg boldog, sikeres és egy egészen más esztendő lesz.

A legtöbb ember azonban bizonytalan abban, hogy megtudja-e valósítani a kitűzött céljait. Illetve a legtöbb ember maximum egy hétig tartja be azokat a fogadalmakat, amiket év elején kitűzött maga elé.
Pedig olyan egyszerű ez az egész: egyszerűen csak jó szokásokat kell felvennünk, ezeket napról napra be kell építeni a hétköznapjainkba, és a rosszul berögzült szokásokat simán elhagyni.

Ezek az új szokások bevezetése a háztartásunkra is érvényes. Ha január elején azt a fogadalmat tetted magadnak, hogy mostantól tervszerűen vezeted a háztartásodat, és a következő karácsonyra tutira stresszmentesen fogsz készülni, akkor már most el kell kezdened a háztartásoddal kapcsolatos rossz szokásaid elhagyását, és a jó szokásaidat napról-napra bevezetni.

Az alábbiakban 10 rossz szokást osztok meg veled, amelyektől véglegesen meg kellene szabadulnod, ha ebben az évben egy teljesen más háztartást akarsz vezetni. Minden rossz szokás mellé odaírom a hozzá passzoló jó szokást, így biztos lehetsz abban, hogy neked menni fog a gyakorlati megvalósítás is.

1. Ne hasonlítgasd a háztartásodat mások háztartásához!

Arra törekedj, hogy a te időbeosztásodhoz, a te igényeidhez, a te elvárásaidhoz képest legyen kialakítva a háztartási rutinod. Nem számít, hogy a szomszéd havonta pucol ablakot, ha neked ez nem annyira fontos. Ne érdekeljen, hogy a barátnőd naponta porszívózik, ha számodra elég a heti egy is. Ne zavarjon a gyerekszobában lévő szétszórt játékok, ha a gyerekeid így érzik jól magukat játék közben. Olyan legyen a háztartási rutinod, amilyen te vagy, de abból hozd ki a legjobbat!

2. Ne halogasd a háztartási terved megvalósítását!

Nagyon akarod, hogy a káoszt a rendezettség váltsa fel? Nagyon vágysz arra, hogy ne kelljen minden hétvégédet takarítással töltened? Akkor egyszerűen csak vágj bele a tervezésbe, és ebben az évben a háztartásod számodra tökéletes lesz.

3. Ne temetkezz bele a házimunkába!

A háztartási feladatok megtervezése mellett a szabadidődet is meg kell tervezned. Ahhoz, hogy a heti takarítások rendszeresen végre is tudd hajtani, kell olyan idő is, amikor adsz magadnak én időt. Én időt a feltöltődésre.
Ha nem szerepel a tervedben a szabadidő, akkor nem is lesz, mert valami mindig közbejön.

4. Ne tervezd túl magad!

A legtöbb ember többet akar elérni 1 év alatt, mint amennyit fizikailag és lelkileg valóban meg tud valósítani. Készíts mindig 1 évre szóló tervet, de a tervezést mindig a heti tervvel kezd. Először heti, havi, majd az éves terv követezik.  Így el tudod kerülni azt, hogy túl tervezés miatt ne tudd meg a fogadalmadat megvalósítani.

5. Kattanj le a Facebook, a e-mailek és a mobilod állandó nézegetéséről a takarítási idő alatt!

Amikor takarítasz, akkor csak arra koncentrálj. Minden zavaró tényezőt zárj ki. Ha elkalandozik a figyelmed portörlés vagy porszívózás közben, akkor az arra szánt idő akár duplájára is nőhet.

6. Ne legyen bűntudatod, ha egy-egy porszívózás kimarad!

Ha megcsináltad az éves háztartási tervedet, akkor is becsúszhat egy-egy váratlan esemény. Ilyen például egy betegség. Ilyenkor ne okozz magadnak lelkiismeret fordulást, hiszen a következő héten is van egy napod a porszívózásra. Legfeljebb a porcicák száma szaporodik, de a munka ilyen esetekben várhat.

7. Hagyj fel a panaszkodással!

Ha valamin tudsz változtatni, akkor tedd meg! Ha nem, akkor fogadd el!
A panaszkodással csak kikészítjük a környezetünket és magunkat is. Ha nem győzöd egyedül a házimunkát, akkor kérj segítséget, akár a családtagjaid személyében, akár egy takarító személyében! A panaszkodás csak arra jó, hogy felhívd magadra a figyelmet, de megoldást nem nyújt senki számára.

8. Likvidáld a halogatást!

Ha kész a háztartási terved, akkor ne tologasd a munkát át másik napokra! A terv azért van, hogy meg is valósítsuk. Az új szokások bevezetése a legfontosabb, és ezzel a rossz, berögzült szokásokat felül tudjuk ezeket írni. Ahhoz, hogy elérd a célodat, a halogatást teljes mértékben el kell felejtened!

9. Ne vedd természetesnek, hogy majd a párod kiveszi a részét a házimunkákból!

Ha úgy érzed, hogy egyedül nem megy, akkor nem az a megoldás, hogy mindjárt nekitámadsz a párodnak ezzel:

“- hogy ha bezzeg segítenél, minden könnyebb lenne…” Ami nekünk fontos, az nem biztos, hogy másnak is. Ha téged zavar, az előszobában szétszórva levetett cipők, az lehet, hogy másnak természetes. Ha téged frusztrál a kamasz gyereked káoszos szobája, abban valószínűleg ő nagyon jól érzi magát. Hiába cseszegeted a párodat, hogy segítsen már a házimunkába, attól még nem lesz ebből közös szombati projekt. Ha a párodnál süket fülekre találsz ebben a kérdésben, akkor valószínűleg neked egy teljesen más megoldást kell keresned.

10. Ha nem készítetted el az éves háztartási tervedet, akkor ne álmodozz az otthonod káoszmentességéről!

Legyen ez egy olyan év, amikor teljes felelősséget vállalsz a háztartásodért.

Ahogy bent, úgy kint. Ez a mondás igaz a háztartásunk állapotára is.

Ha a lelkiállapotod rendben van, akkor a környezeted is ezt tükrözi. Ha te rendben vagy, akkor a környezeted, a háztartásod is rendezett. De ha belül frusztrál valami, nem vagy kiegyensúlyozott, akkor a környezeted, a háztartásod is elkezd a káosz útjára lépni. A tervezéssel akkor is felültudsz kerekedni a káoszon, ha éppen a lelkiállapotod nincs a tökéletesség mezején.

Legyen ez az év a tervezés, a jó szokások és a rendezett, tiszta otthon éve Nálad is!