Oldal kiválasztása
Létezik tökéletesen tiszta étterem? Egyet már találtam!

Létezik tökéletesen tiszta étterem? Egyet már találtam!

Mint minden ember, én is megéhezek, viszont nagyon nehezen találok olyan éttermet, ami számomra megfelel minden szempontból. Egy vendéglátóhely megítélése nálam nem az étel kóstolásától vagy elkészítésétől indul, hanem attól a pillanattól, amikor belépek az étterembe. Voltam már olyan étteremben, ahonnan már a rendelés leadása előtt eljöttem. Először a sarkokban kukkoló pókhálókkal szembesültem, majd az asztalon lévő pecsétes asztalterítő szúrta a szemem, és végül a pincér koszos pólója és köténye rakta fel a koronát az indokolt távozásomra. A vécébe már be sem mentem, mert tudtam, hogy ott biztosan hanyatt vágnám magam.

Egy nemzetközi felmérés szerint tízből kilenc étteremlátogató számára az ételek íze után a tisztaság a legfontosabb.

Tudom, hogy a tisztaság nem csak nekem fontos, hanem mindenkinek, csak erről nagyon kevesen beszélnek. Amerre járok, mindig betérek egy-egy étterembe, és titkon abban reménykedek, hogy találok olyat, amire valóban azt lehet mondani, hogy tiszta. Ebben a felemelő megtapasztalásban ritkán van részem, de múlt hétvégén megtört a jég. A sok-sok általam látogatott, nem makulátlan éttermek után véletlenül egy valóban tiszta étterembe vitt az utam.

Pécsről hazafelé, félúton megéheztünk, és már nagyon régóta szerettünk volna egy finom halászlevet enni, így beütöttem a telefonom keresőjébe azt, hogy Dunaföldvár és halászlé. A találati listán több étterem is szerepelt, de nekem valami azt sugallta, hogy a dunaföldvári Halászcsárda felé vegyük az irányt. Így beütöttem a GPS-be az étterem címét, és mondtam a férjemnek, hogy ma biztosan jó élményekkel távozunk ebből az étteremből. Tudjátok, hogy mit válaszolt a Kedves? – Hát, ha így lesz, akkor örülni fogok neki, mert neked megfelelni a tisztaság terén igen nehéz. Pláne egy étteremben!

Azt gondolom, hogy a tisztaság mindenhol fontos.

Nem csak az otthonunkban, hanem egy szálláshelyen, egy étteremeben, de egy nyilvános vécében is. A tisztaság mindenkinek mást jelent, és mindenkinek mások az igényei. Viszont egy pókhálóval teli étteremre, vagy egy elhanyagolt vécére, és egy porcicákkal teli szállodai szobára nem lehet azt mondani, hogy tiszta. És ha ilyenbe futunk bele, akkor igenis el kell mondani a véleményünket, és erről beszélni kell.

Így ebbe a dunaföldvári étterembe nagy várokozással léptem be, mert már kívülről láttam, hogy itt nagy baj nem lehet. Beléptem, és azt láttam, hogy az étterem tele van, a pincérek sürögnek-forognak, és nagy a nyüzsgés. De szerencsénkre, volt egy szabad asztal, ami csak ránk várt. Már ahogy az ajtón beléptem, láttam, hogy nincsenek ujjlenyomatok a bejárati ajtó üvegfelületein, és a padló is tökéletesen tiszta és csíkmentes.

Az asztalhoz leülve, gyönyörűen tiszta abrosszal, és fűszertartóval találtam magam szembe, és körbenézve egyetlen egy pókhálót sem láttam. Majd megjelent a pincér. A ruhája patyolattiszta volt. De nem csak az ő ruhája volt hibátlan, hanem az összes pincéré. Megrendeltük az ételünket, és utána felfedező útra indultam.

Ez az étterem közvetlenül a Duna partján van, így gyönyörű a kilátás.

A kilátást tiszta ablakokon keresztül lehetett élvezni, és az ablakpárkány is pormentes volt. A növények, melyekből elég szép számban voltak az étterembe, por és pókhálómentesek voltak. Látszott rajtuk, hogy törődnek velük, és nem csak odabiggyesztettek őket. Ami számomra valóban hihetetlen volt, hogy egyik radiátorban sem, vagy mögötte, nem találtam pókhálót vagy koszt. Mert a radiátorok tisztítása általában mindenhol kimard, de itt nem. Itt ezek is takarítva és tiszták voltak.

Mivel ezek a mások számára apró és elhanyagolható dolgok nekem hatalmas örömet tudnak okozni, ezért ezután azt gondoltam, hogy na, majd a vécében biztosan találok valami számomra nem tetsző dolgot. De nem! A vécé is makulátlanul tiszta volt. Pedig délután 14 óra körül értünk oda úgy, hogy az étterem már dugig volt vendégekkel, tehát a vécét is már jócskán használatba vették. Nem csak a vécé, hanem a mosdó rész is elnyerte tetszésemet, és még pelenkázó is rendelkezésre áll az anyukák részére. Ez is tiszta volt! A csempe és a padló sem volt elhanyagolva, és a vécé illata is kifogásolhatatlan.

A vécében való csodálkozásom után, az asztalhoz visszatérve ez a látvány fogadott:

Mivel általában a halászlé elég kellemetlen foltokat tud hagyni egy világos felsőn, így a tulajdonosok erre is gondoltak. Kaptunk előkét, hogy még véletlenül se nekünk kelljen a foltokkal otthon bíbelődnünk. Az előkét is megvizsgáltam, hiszen egy piros anyagban a foltok jól el tudnak bújni, de egyetlen egyet sem találtam. Tehát a mosoda is jól dolgozik, ahol az étteremben használt textíliákat tisztítják. Itt sem volt hiba.

Az étel felszolgálás után meg tudtam arról is győződni, hogy a tányérok, evőeszközök és poharak is tiszták és foltmentesek. Amit viszont sajnálok, hogy nem tudtam bemenni a konyhára. Mivel ebben az étteremben vendégként tartózkodtam, és nem tisztaságdetektívként, így nem mondhattam a pincérnek, hogy ugyan már hadd kukkantsak be oda is. Pedig nagyon ezt tettem volna. De azt gondolom, hogy ahol ennyire odafigyelnek a vendégtérre, és ahol a vendégek által használt mosdó makulát tiszta, ott a konyhában sem lehetnek nagy gondok.

Kedves tulajdonosok! Ha felajánlanák azt, hogy a konyhába is benézhetek, akkor bizony élnék a lehetőséggel, és természetesen az ott tapasztaltakat az olvasóimmal is megosztanám. Ez most egy burkolt felhívás lenne a tulajdonos felé, ha netán ő is olvassa ezt a rövidke összefoglalómat. 🙂

Ha röviden össze akarnám foglalni az étteremben szerzett tapasztalataimat, akkor csak annyit írnék, hogy a dunaföldvári Halászcsárda, amelyik közvetlenül a Duna partján található, tökéletesen tiszta minden téren, és ráadásul még a halászlé is isteni. Ha valaki arra jár, akkor ne hagyja ki ezt az élményt, mert ritkán lehet rátalálni olyan étteremre, amelyik miden szempontból tökéletes. Ez a Halászcsárda pedig ilyen, és minden téren tökéletes. A tisztaságtérképre ezért a kiváló tisztaság minősítéssel fel is került. Gratulálok a tulajdonosoknak és a személyzetnek.

Rendre Fel!

 

Bugac Puszta tisztább lett

Bugac Puszta tisztább lett

Nyári barangolásaim egyik helye Bugac Puszta volt, és természetesen itt is körülnéztem a Tisztaságdetektív szememmel. Volt ami teljesen rendben volt, és találkoztam nem épp tiszta helyekkel. Erről írtam egy összefoglalót, és a tisztaságtérképre is feltettem a helyet az írásos értékelésemmel együtt.

Amikor megszületett bennem a tisztaságtérkép gondolata, akkor rögtön egy kérdés jelent meg a gondolataimban.

Ki fog majd az értékelésimre reagálni? Lesz egyáltalán majd értelme annak, hogy leírom a tapasztalataimat, a véleményemet? A célom ezekkel az értékelésekkel nem a hitelrontás, hanem a tisztaság fontosságára való felhívás, és a tisztaság terén való változás elérése. Azért fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések, mert tudtam jól, hogy mit akarok elérni, de vajon más is tudja? Más is érti azt, amit mondani akarok? Vajon lesz olyan szálláshely, étterem vagy nyilvános vécé, ahol a tulajdonos tesz is azért, hogy a egy rossz véleményből jó értékelés kerekedjen? Lesz olyan igazgató, aki korrigálja a hibákat a javaslataim alapján?

Hát így teljesüljön minden kívánságom, mert nem sokat kellett várnom arra, hogy egy igazgató megkeressen. Bugac Puszta ügyvezető igazgatója e-mailben értesített arról, hogy az általam felrótt hibák egy részét kijavították, és igyekeznek a maradék problémákat is mihamarabb megoldani.

Ezekről a javításokról képeket is küldött, amit most veled is megosztok.

Az étterem mellett lévő mellékhelyiségben ki lettek cserélve a kukák, a vécéülőkék és a vécékefék. Arra nem volt utalás az üzenetben, hogy történt-e itt nagytakarítás, de a képek elnézve volt valamilyen fajta takarítás. A színnel keretezett képek az eredeti, általam készített képek. A színes keret nélküli képek már a javított állapotokat  mutatják, és ezeket az ügyvezető igazgatók készítette.

De nem csak a vécében történtek változások, hanem a külső részen is. Kicserélték a csikktartós kukát, a lábtörlőt, és a kuka körüli rész is takarítva lett.

Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a tisztaságtérképre feltett értékeléseim eljutnak azokhoz a tulajdonosokhoz/igazgatókhoz, akik változtatni tudnak, és akik a problémákat meg tudják oldani. Abban is biztos vagyok, hogy ha minél többen említést teszünk arról, hogy problémák vannak a tisztasággal, és ezt a jelzést az illetékes személyek felé tesszük, akkor elindul egy fajta változás, és esélyt adunk annak, hogy a világ tisztább legyen.

Kedves olvasó! Ha Te is szálláshelyet, éttermet vagy nyilvános vécét üzemeltetsz, és szeretnél felkerülni a tisztaságtérképre, akkor keress bizalommal. Első körben megnézzük, hogy a tisztaság terén milyen besorolásnak megfelelő a jelenlegi állapot nálatok. Majd megmutatom, hogy mit kell tennetek azért, hogy el tudjátok érni a kiváló tisztaság minősítést, és utána már csak rajtatok múlik, hogy ezt a kiváló minősítést meg is tudjátok-e tartani hosszabb távon. A konzultáció lehetőségét itt találod. 

Rendre Fel!

Bugac Puszta tisztább lett

Bugac puszta a tisztaságszakértő szemével

Bugac Puszta tisztább lett! Az ügyvezető igazgató e-mailben értesített arról, hogy a felsorolt hiányosságok egy része javítva lett. Erről ide kattintva tudtok bővebben olvasni. 

Bugac a legismertebb magyar puszták egyike, máig az őshonos magyar háziállattartás egyik központi területe. A Kiskunsági Nemzeti Park része, ahol a kiemelkedő természeti értékű ősborókás mellett homoki erdők és homokpuszták, mocsarak, lápok, nedves kaszálók és szikes puszták váltakoznak.

Már régóta szemezgettem annak a lehetőségével, hogy én is szemügyre veszem Bugac pusztát mint turista, de természetesen a Tisztaságdetektív szememmel együtt. Erre a látogatásra nyáron sor került, és az élményeimet megosztom veletek is.

Egy forró nyári napon látogattunk el Bugac pusztára a férjemmel. Az elsők között érkeztünk, még a pénztár sem volt nyitva. Így a pusztalátogatáshoz szükséges jegy megvásárlása előtt beültünk egy kávéra a Karikás csárdába. Az étteremben sem tartózkodtak még sokan. Egy-két gyerekes család ült az asztaloknál, mert ők is a pénztár nyitására vártak. Amíg várakoztunk, és a férjem a kávéját szürcsölgette, addig én egy gyors sétát tettem a csárda környékén, és benéztem a csárdába is. Első ránézésre nagyjából mindent rendben találtam, de most csak egy gyors körbekukkantásra volt időm.

Viszont a vécé meglátogatását nem hagytam ki. Pisilnem is kellett, és hát a kíváncsiság is hajtott. No meg azért is igyekeztem a vécélátogatást megejteni, mert nagyjából mi voltunk az első érkezők, így tudtam, hogy a mellékhelyiségbe még nem nagyon tette be a lábát senki. Arra számítottam, hogy mindent rendben találok, hiszen általában az ilyen turistahelyeken reggel takarítanak.

Az első sokkot már az ajtóban megkaptam. Reggeli takarítás? Hol? Mert itt bizony senki nem járt azon a napon. A kukák színültig tele papírkéztörlőkkel, amikből még a padlóra is jutott bőven. A padló sem volt tiszta, és a vécékről pedig már ne is beszéljünk.

Egy olyan helyen, ahová turisták sokasága érkezik nap, mint nap, és egy olyan helyen, ahol Magyarország egyik jellegzetessége és Hungaricuma található, felháborító egy ilyen vécé üzemeltetése. Már ha ezt üzemeltetésnek lehet nevezni.

Akkor lássuk képekben elmesélve, hogy miért is a nagy felháborodásom.

A mosdó által kapott sokk után megvásároltam a pusztalátogatáshoz szükséges jegyünket, és vártuk a lovaskocsi indulását. A kocsi, a lovak és a hajtó nagyon tetszett, mert rendezett és tiszta volt minden. Még a hajtó ruhája is ragyogott a tisztaságtól, pedig egy ilyen fehér ruhát elég nehéz tisztán tartani. Pláne egy lovas ruháját.

Szép lassan elindultunk a puszta közepére, és a reggeli vécés élményem miatt elég nagy volt bennem a kétség arra vonatkozólag, hogy a pusztában majd valami jobbat találok.

És képzeljétek! Találtam jobbat!

A pusztában tartják a csikós bemutatókat, és itt tartják az állatokat is. Ahol a bemutatók zajlanak, ott van egy kis büfé és egy mosdó. A büfé környékén nem volt szemét eldobálva, és az asztalok is tiszták voltak. A mosdó pedig teljesen rendben volt.

A vécé padlója fel volt takarítva, és a mosdó is tisztán várta a látogatókat. Ezen a vécén látni lehetett, hogy rendszeresen takarítják. Nem csak reggelente, de két program között is. Az is egyértelmű volt számomra, hogy nem csak ott takarítanak, ahol a papok táncolnak, hanem azokat a részeket is meglátogatja a felmosó vagy a takarítókendő, amit általában ki szoktak hagyni. Értem ez alatt a sarkokat, a mosdó alatti csempéket, és a vécéülőke alsó részét.

Tehát lehet egy mosdót tisztán és rendezetten is üzemeltetni még egy olyan helyen is, ahol rengeteg ember megfordul nap, mint nap.

A pusztában nem csak a mosdó volt tiszta, hanem az istálló és maga a környezet is. Az istállóban is látszott a rendszeres takarítás, és a környezet is nagyon karbantartott és ápolt volt.

A pusztából való visszakocsikázás alatt nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy ha itt rendben tud lenni egy mosdó, akkor egy olyan étterembe, ahová nem csak turisták járnak, hanem ahol esküvők és rendezvények is vannak, miért nem lehet. El is határoztam, hogy amíg ebédelünk, addig megkérdezem a pincért, hogy van-e másik mosdójuk.

A lovaskocsi visszaért a Karikás csárdához, és mi már nagyon éhesek voltunk. Mivel volt asztalfoglalásunk, így az a veszély nem fenyegetett, hogy nem fogunk tudni ebédelni. Le is ültünk a számunkra kijelölt asztalhoz, és ott ért a nap második sokkja.

De lássuk a képeket szép sorban.

 

Értem én, hogy ez egy nyitott helyen lévő terasz, ahol az emberek a szabad levegőn tudnak ebédelni vagy éppen vacsorázni. De miért nem lehet a pókhálókat és a madárürüléket, vagy bogársz@rt minden reggel letakarítani. Egy pókháló mindennap újra és újra megjelenik, és a madarak, bogarak is ott fogják elvégezni a dolgukat, ahol épp vannak abban a pillanatban. De ha ezeket minden reggel eltakarítjuk, akkor délután 13 órakor még nincs ekkora pókháló a sarokban, és a padon sem látok ennyi sz@rra utaló nyomot.

A második sokk után eljött az idő, hogy megkérdezzem a pincért azzal kapcsolatban, hogy vajon csak az az egy mosdó van, amit reggel meglátogattam, vagy van a csárdának egy saját mosdója. A válasz elkeserítő volt, mert az étteremnek nincs másik vécéje, csak az az egy, ami eléggé botrányos.

Így az értékelésem sem tudott jóra kikerekedni. Ha csak magát a Bugac pusztát értékelem, akkor az kifogástalan minősítést kapna. De mivel a Bugac puszta a Karikás csárdával együtt értendő, ezért csak közepes minősítésre tudom értékelni a tisztaság alapján.

Mit lehet tenni ahhoz, hogy Bugac Puszta is kiváló minősítéssel kapjon pöttyöt a tisztaságtérképen? Nagyon egyszerű a dolog. Minden reggel egy kisebb takarítást kell végezni mind az étterem, mind a vécé területén. A pókhálókat ha reggelente letakarítják, akkor az nem fog napközben újratermelődni. A padokat és asztalokat egy héten egyszer telibe kell törölni vizesen, és utána naponta csak át kell törölni ott, ahol gond van. A mosdóban egy mindenre kiterjedő nagytakarítást kell végezni, mert ez a mosdó már napi szinten nem tartható tisztán ilyen állapot mellett. Ki kell cserélni az összes vécéülőkét, vécékefét és a kukákat. Ha kész a nagytakarítás, ki van cserélve minden, akkor napi takarítással már könnyedén tisztán és ápoltan tartható a mosdó. Én még egy takarítót is odaültetnék azokon a napokon, amikor több látogató várható, és így a köztes takarítást is meg lehetne oldani.

Amennyiben a tisztaságra vonatkozó hiányosságok javítva lesznek, és ezt jelzik felém a tulajdonosok, úgy természetesen ismét ellátogatok Bugac pusztára. Ha mindent rendben találok, akkor az értékelésemet korrigálom, és azt közzé is teszem.

De a mostani állapotok szerint Bugac puszta a tisztaságtérképre közepes minősítéssel került fel.

Rendre Fel!

Te is üzemeltetsz éttermet vagy szálláshelyet, és tudni szeretnéd, hogy milyen minősítést kapnál a tisztaság terültén, ha hozzád is ellátogatnák? Akkor vedd igénybe a konzultációmat, és úgy biztosan nem fognak meglepetések érni.