Az élet, az ösztöneink, a média, és a fogyasztói társadalom abba az irányba visz minket, hogy halmozzunk, gyűjtögessünk, gyarapodjunk. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy hiába vesszük magunkat körbe több ezer holmival, nem leszünk boldogabbak. Sőt! Sokkal boldogtalanabbak leszünk az elégedetlenségtől.

Hiszen minél több tárgyat birtoklunk, annál többre vágyunk, és ez az ördögi kör beszippant minket.

Először azért vásárolsz, mert valóban szükséged van rá. Praktikus okból veszel egy tányérkészletet, hiszen arra szükséged van a mindennapi étkezésnél. Aztán a következő vásárlási napod meglátsz egy fűszertartószettet, ami pont passzol a tányérjaidhoz. Mehet a kosárba. Majd a következő alkalommal meglátsz egy olyan asztalterítőt, amelyik színben harmonizál a tányérokkal és a konyháddal is. Most már elégedett vagy, és mindent rendben találsz. Aztán elérkezik a születésnapod, és a szüleid megajándékoznak egy nagyon gyönyörű étkészlettel, mondván, hogy az ünnepnapokon, vagy ha vendégek jönnek hozzátok, akkor mégsem teríthetsz a hétköznap használt tányérokkal. Hogy nézne az ki?

Nagyon örülsz az étkészletnek, és már alig várod, hogy elérkezzen a következő ünnepnap, amikor ezt a gyönyörűséget az asztalra tudod tenni. Miközben vigyorogva terítesz, rádöbbensz, hogy ehhez az étkészlethez nem illik az asztalterítő. De új poharakat is kell hozzá vásárolnod, és színben hozzápasszoló szalvétát is. De ha már ott vagy a háztartási boltban, akkor más apróság is bekerül a kosaradba, mert sose lehet ugye tudni, hogy mikor lesz rá szükséged. Ez a láthatatlan manipulálás hívják Diderot hatásnak.

Diderot hatás azt jelenti, amikor egy új dolog birtoklása után, újabb és újabb dolgok megszerzésére vágysz. Olyan dolgokra amik korábban soha nem hiányoztak a boldogságodhoz, most azonban sürgető kényszert érzel a megvásárlásukra.

Na de ki is volt Diderot, és hogy született a Diderot effektus?

Denis Diderot a nagy francia Enciklopédia főszerkesztője 1765-ben töltötte be az 52. életévét. Addig nem bővelkedett az anyagi javakban. Sőt! Annyira szegény volt, hogy amikor a lánya férjhez szeretett volna menni, nem tudta, hogy honnan tudja majd a hozományt előhalászni. Ekkor úgy döntött, hogy eladja a könyvtárát, és abból telik talán majd a hozományra. Amikor Nagy Katalin orosz cárnő, – aki Diderot pártfogója volt –  ezt meghallotta, elküldött egy ügynököt Párizsba, hogy a szentpétervári udvar nevében vegye meg a könyvtárat. Azonban a könyveket nem vitette el, hanem továbbra is Diderot-nál hagyta, azzal a célzattal, hogy Diderot-ot könyvtárosi címmel ajándékozza meg. Ezen felül pedig lakhatást és fizetést is biztosított számára.

Ekkor vett Diderot magának egy vörös öltözéket, mondván, egy könyvtáros nem járhat mindenféle szedett-vetett ruhákban. Ezután azonban minden elromlott. Az öltözet gyönyörű volt. Annyira szép, hogy a hirtelen minden egyéb tulajdona kopottnak, és ócskának tűnt mellette. Ő úgy írta ezt le, hogy nem volt „egység” a dolgai között. Úgyhogy vett egy damaszkuszi szőnyeget a régi helyett. Aztán úgy érezte, ez sem elég, és vett szobrokat a lakásába, új tükröt, és a fonott széket is száműzte, helyére egy bőrfotel került.

Gondolom most mindenki magára ismert. Amikor veszel például egy új cipőt, akkor rájössz, hogy ehhez az új cipőhöz a régi táska nem illik, ezért bizony egy új táskát is venned kell. És ha már van új cipő, és egy hozzápasszoló új táska, akkor bizony kell egy új felső is, az összhang végett.

De nem csak a nőket érinti meg a Diderot hatás, hanem a férfiakat is. Csak gondolj a férjedre. Ha lehetősége nyílik valami hobbi művelésére, akkor ahhoz rögtön minden hiper-szuper dolgot beszerez. Eleinte elég lehet egy-két kiegészítő dolog, de aztán hamar kiderül, hogy kell még ez meg az annak az érdekében, hogy azt a bizonyos hobbit szuper módon tudja nap, mint nap művelni.

Vajon hogyan lehet ezt elkerülni, vagy ha már benne vagyunk, akkor visszaszorítani?

Amíg van pénzünk, és van helyünk az otthonunkban, ahol a feleslegesen vásárolt tárgyakat tárolni tudjuk, addig a Diderot hatás az életünk része lesz. De egy idő után a kacathegy túl növi a lakást, és a pénzünk sem tud életünk végéig a vágyaink nagyságával nőni. Bár ezt a mai fogyasztótársadalom elég jól megcáfolja.

Sokunkban fel sem merül, hogy nem azért vesszük meg a sokadik kacatot, mert arra valóba szükségünk van, hanem azért, mert az éppen megvett új dolog mellett a régi cuccaink ósdinak, idejétmúltnak hatnak. És persze azért, mert valamit ígér számukra az a felesleges kacat, aminek mi bedőlünk.

De hogyan tudjuk kontrollálni a vásárlásainkat, a vásárlásra ösztönző vágyainkat?

Ha veszünk egy valamit, akkor búcsúzzunk el egy másik hasonló tárgytól. Elajándékozhatjuk, vagy el is adhatjuk, és ha eladjuk, akkor talán még rá is jövünk arra, hogy a két éve még százezerért megvett akármit, ma csak tíz-húszezerért tudjuk eladni. Szóval ez talán nem a legjobb befektetés.

Küzdjük le a birtoklási vágyat. Ismerjük fel, hogy sosem lesz elég. Egy ördögi körben vagyunk, amelyből csak akkor tudunk kiszabadulni, ha felismerjük: bár mindegyik anyagi cél, mindegyik tárgy birtoklása pil­lanatnyi elégedettséget nyújt, de hosszú távon csupán csak elégedetlenséget szül.

Kipróbálhatjuk például, hogy milyen egy hónapig vásárlás nélkül. Természetesen az alap dolgok kivételével. Milyen az, ha egy hónapig nem veszünk semmi új használati tárgyat?

Próbáljuk meg a sóvárgást elengedni. Tedd fel magadnak a kérdést, vajon muszáj újat venni valamiből akkor is, ha a használatban levő még működik? Vagy ha probléma van vele, akkor esetleg még javítható?

Nem kell mindig újra tervezni a ruhatárat vagy a nappalit. Vásároljunk olyan dolgokat, amelyek illenek a már meglévőkhöz.

Próbáljuk meg amennyire csak lehet kikerülni a reklámokat. Legalább otthon, ha már az utcán nem tudjuk. A kedvenc sorozatodat nem a TV-ben nézd fő műsoridőben, hanem utána az interneten, ami közben nincsenek reklámblokkok. Dobd ki a reklámújságokat rögtön a postaláda kiűrítése után. Ömlenek ránk a reklámok, és manipulálnak minket, beférkőznek a tudatalattinkba. Végig lapozunk egy-két katalógust, és egyből úgy érezzük, hogy az, ahogy élünk, nem elég jó. Nem elég szép, nem elég otthonos, nem elég divatos.

Szabjunk határokat. Például karácsony előtt állapodjunk meg a barátokkal és a családdal, hogy egy bizonyos összegen felül nem költünk ajándékokra.

Nyilván nem minden vásárlásunkat követi a Diderot hatást, sőt, idős korra áteshet az ember a másik végletbe is, mikor már akkor sem vásárolunk, ha valóba szükségünk lenne rá.

De ha gyakoroljuk az önkontrollt, és igyekszünk a vágyainknak gátat szabni, akkor sikerülni fog. Ahogy Diderot mondta: „Engedd, hogy az én hibáim téged tanítsanak. A nincstelenségnek megvan a maga szabadsága, a gazdagságnak megvan a saját akadálya.”

Ha te is egyszerűbb életre vágysz, de nem tudod hogy kezdj bele, akkor segítik >>>> Szelektálási útmutató