Már régóta fontolgattam azt, hogy személyesen is találkoznom kellene azokkal a háziasszonyokkal, akik az éteren át követnek, és akikkel az online világ adta lehetőségeit kihasználva nap, mint nap a monitoron keresztül beszélgetek. Erre az évre már sok előadás be van tervezve, de az még sem az az igazi, bensőséges, pár szem közötti beszélgetés. Így gondoltam egy merészet, és kitaláltam, hogy havonta egy-két alkalommal az ország valamelyik városában megtámadok egy cukrászdát, és meginvitálom azokat a háziasszonyokat egy teára, akik ott laknak.

Így adódott, hogy az első ilyen személyes találkozónkra Pécsen került sor.

Bevallom őszintén, hogy most egy kicsit csaltam. Azért esett Pécsre a választásom, mert ezen a napon ott egy hölgynek segítettem az elhatalmasodott káoszán úrrá lenni, a Háztartás Kommandó keretein belül. A találkozó egy nagyon szuper kis cukrászdában volt, mégpedig a Kovács cukrászdában.

Nagyon izgultam, mert előtte nem szerettem volna asztalt foglalni számunkra. De hiába telefonáltam, a kedves hölgy, aki felvette a telefont azt mondta, hogy náluk nem lehet foglalni. Így bízzak abban, hogy szerencsénk lesz, és lesz üres asztal abban az időpontban.

Így én egy negyed órával előbb érkeztem a megbeszélt időpont helyett, bízva abban, hogy lesz üres asztal. És képzeljétek! Pont volt egy öt személyes asztal a sarokban, ami csak ránk várt. Egy hölgy már ott volt, mikor én odaértem, így vele négyszemközt is tudtam pár szót beszélni. Aztán sorba jöttek a többiek, és én nagyon vártam azokat a kérdéseket, amit ők a háztartásukkal kapcsolatban majd feltesznek nekem.

 

Megrendeltük a teánkat és a süteményünket, és elkezdtünk beszélgetni. arról, hogy nekünk nőknek miért is van állandóan az agyunkban az a gondolat, hogy nekünk meg KELL csinálni mindent. Vagy hogy nekünk mindent kontroll alatt KELL tartanunk. Szóba jött az otthonról kirepült gyerekek háztartáshoz való hozzáállása, a takarítási rutin hiánya, az állandó takarítás ördögi köre, és a szelektálás trükkjei. És még nagyon sok minden más, mert minden kérdés után felmerült egy újabb. Aztán csak azt vettük észre, hogy már el is repült két és fél óra, és ideje hazaindulni.

Ha egy pár szóval kellene megfogalmaznom ennek a találkozónak a hangulatát, akkor csak annyit mondanék, hogy felbecsülhetetlen érzést adott. Bízom benne, hogy a többi résztvevő is hasonlóan érezte magát, és azt megígérhetem, hogy a folytatás hamarosan következik.

Már tervezem a többi városban is a találkozókat. Ezért, hogy könnyebben ki tudjam választani a következő állomást, és hogy neked is tudjak erről értesítőt küldeni, készítettem egy űrlapot.  Ha kitöltöd ezt a lapot, akkor e-mailben értesítelek arról, hogy a következő találkozó melyik városban, melyik cukrászdában, és melyik időpontban lesz. Ha nem szeretnél lemaradni, akkor kattints ide, és töltsd ki még ma 🙂

Várlak szeretettel Téged is egy finom csésze teára.