A kamasz gyerek lusta, nem tanul és nem segít a háztartásban. Ez egy általánosan berögzült kép a tizenévesekről. Vajon ez valóban így van? Vagy szülőként, nem értünk a kamaszok nyelvén?

Sok szülő arról panaszkodik, hogy kamasz gyereke a barátaival lóg állandóan, vagy ha épp otthon is van, akkor bezárkózik a szobájába és zenét hallgat. De manapság a számítógépes játékok is rabul ejtik a gyerkőceinket. Vagyis ha anya szól neki, akkor süket fülekre talál. Pedig valójában minden anya arról álmodozik, hogy gyermeke szívesen részt vesz a házimunkák elvégzésében.

Bizonyos elvárásokat a tizenévessel szemben szükséges és kell is támasztani. De ne ringasd magad álomvilágba azzal a merő képzelgéssel, hogy a kamasz gyereked majd önként fog neked segíteni a takarításban vagy épp a rendrakásban. (persze mint mindenben, itt is vannak kivételek)

Egy kamasz fejében más, ezernél fontosabb dolgok kavarognak, mint hogy pár porcicát levadásszon, élére állítson mindent a szobájában, netán a piszkos ruháját betegye a szennyestartóba. Arról nem is beszélve, hogy egy tini teljesen jól érzi magát a szobájában a kupi kellős közepén, és nem érti, hogy ez téged miért zavar.  

De hogy a sok lehangoló hír után van egy jó hírem is számodra. Idővel és türelemmel egy tiniből is hamar rendszerető ember válhat. De ehhez neked, mint szülőnek másképp kell a kamasz gyereked világára tekintened.

Ne akarj mindent te irányítani!

Az teljesen rendben van, hogy a 3-4 éves gyerekedet megkéred, hogy amíg te porszívózol, addig ő a maga módján portalanítsa a polcokat. Ebben a korban ezt a gyerekek játéknak titulálják, te is megnyugodhatsz, mert egy időre le tudod foglalni őt.

De egy tizenéves már nem játéknak fogja fel ezt a kérést, hanem megszólal benne a csengő, hogy anya már megint parancsnokot játszik. Pláne akkor, ha elhangzik az a szó, hogy most! Egy tinitől ne várd el azt, hogy ugrani fog. Egyébként hallkan megsúgom, hogy a 3 évesed sem azért törli le a port, mert anya ezt kérte, vagy mondta, hanem azért, mert ez egy izgalmas kalandnak ígérkezik számára. A tininek ez már abszolút nem fér bele a kaland fogalmába…

A kamasz jogosan tart igényt arra, hogy beoszthassa az idejét, és eldönthesse, hogy melyik feladatot szeretné elvégezni. Te sem viselnéd el, ha este, munka után, amikor beesel az ajtón, azzal fogadna a párod, hogy most kell kiteregetned, és öt percre sem ülhetsz le egy pohár borral a kezedben.

Ezért valószínűleg a kamaszod sem arról ábrándozik úton hazafelé az iskolából, hogy mosogatni fog, amikor hazaér, hanem arról, hogy melyik barátjával miről fog csetelni délután. Ezért amikor az ajtón belépve rögtön azt hallja, hogy te sorolod neki az elvégzendő feladatokat, persze hogy homokba dugja a fejét, és már csak azért sem fogja elvégezni.

Ezt a „homokba dugom a fejem” élethelyzetet simán el tudod kerülni akkor, ha egy családi kupaktanács keretein belül megbeszéled a családtagjaiddal, hogy miben számítasz rájuk, milyen feladatokat szeretnél rájuk bízni. Így érezni fogják azt, hogy van választási lehetőségük, és hogy egyenrangú félként kezeled őket. Igen, a kamasz fiad is így fog érezni még akkor is, ha ezt épp nem látod az arcán.

Egy egyszerű példa erre a konyhai szemetes kinti kukába való kivitele. Ha ezt a feladatot ő beválja, akkor abban egyezzetek meg, hogy meddig kell annak a szemétnek kint landolnia a kukában. Ha este 8 órai időpontot beszéltetek meg, akkor ne kezdj el vele délután veszekedni, hogy miért nem vitte már ki.

Te sem úgy születtél, hogy rögtön járni is tudtál

Sok szülő, amikor gyermeke eléri a tizenéves kort, rögtön elvárja tőle, hogy kivegye a részét a háztartási feladatok elvégzésében. A szülők rájönnek, hogy már nagyobbacska lett a fiúk, lányuk, ezért ők is elvégezhetnek egy pár dolgot, ők is részt vehetnének már a háztartási feladatok kivitelezésében.

Igen ám, de ha eddig nem volt semmi feladatuk, nehéz lesz elfogadtatni velük a hirtelen jött elvárásokat. Ugye te sem úgy születtél erre a világra, hogy rögtön tudtad, hogy mit hogyan kell csinálnod?

Az is egy születés, hogy a kisgyermekből kamasz válik. Vagyis ez egy folyamat, amiben ő is lépésről lépésre tanulja meg a szárnyait bontogatni.

Ezért mindkettőtök élete sokkal könnyebb lenne, lesz, ha eleinte, mikor kicsi, sok mindent együtt csinálsz vele. Például együtt pakoljátok össze esténként a játékokat, vagy együtt válogatjátok szét a mosásra váró ruhákat. Tudom, hogy ez így lassabb, mintha egyedül csinálnád, de sokkal célravezetőbb, mintha átmennél házisárkányba gyermeked tizenéves korában.

A gyermekednek kiskorától kezdve fokozatosan adj feladatokat, és egyre több saját területet biztosíts neki. Nemcsak a saját dolgai kapcsán fontos ez a fokozatosság, hanem a közös, családi feladatokban is. Persze, ez akkor működik, ha anya nem rabszolga otthon, és nem áll bele a mártír szerepébe. Fontos, hogy a gyerekek lássák, a szülők is egyenrangú félként kezelik egymást, ezért állandóan egyeztetnek egymással, ki mit végez, ki mit vállal. Így a gyerekek természetes módon nőnek bele abba, hogy a család minden tagjának megvan a maga dolga.

Ne gondold azt, hogy mindenért te vagy a felelős

Iskolai időszakban hányszor kérdezed meg a gyerekeidtől ezeket? „Ugye tanulsz?” „Kész van már a leckéd?” Most fordítsuk meg a dolgot! Mit szólnál ahhoz, ha a munkahelyeden a főnököd 10 percenként rád nézne, és minden alkalommal megkérdezné, hogy dolgozol-e, vagy kész vagy-e a munkáddal?

Te is biztosan néznél rá kikerekedett szemmel azt gondolva, hogy meghülyült szegény jóember. Vagyis teljesen elmenne a kedved az egésztől, elkezdnél halogatni, és úgy tenni, mintha meg sem hallanád őt. Ez pedig a külső nyomás számlájára írható.

Ugyanezt érzi a kamaszod is az állandó cseszegetés miatt.

Vagyis ő is egy idő után már immunissá válik rád, a sok számonkérés és utasítgatás miatt. Persze a kamaszkor nehézségeivel én is tisztában vagyok, és tudom, hogy sok ellenállásba ütközik ilyenkor a szülő. De ez a korszak sokkal jobban átvészelhető, ha nem te akarsz mindenért felelősséget vállalni. Hagyd, hogy a gyermeked is szembenézzen a nehézségekkel, és ezáltál felelősséget tudjon vállalni saját magáért és cselekedetiért.

Megértéssel és biztatással kell őt átsegítened ezen a korszakon, és nem állandó számonkéréssel. Tudom, a gyerek kamaszkorában minden családban felüti a fejét az a félreértés, hogy a gyerek csak akkor tanul, akkor végez el valamilyen házimunkát, ha arra ráveszik, és állandóan számon kérik, ellenőrzik. Ezzel szemben inkább teret, lehetőséget kell adni neki, és utat mutatni a felnőtté válás labirintusában.

Az „akaratukat úgy is átvivő szülők” szerepe helyett inkább barátként állj mellette

A kamasz lustasága mögött gyakran a szülő kontrolligénye és bizalmatlansága áll. Erre az a szülői válasz, hogy „azért nem bízom benne, mert a kamaszokban nem lehet megbízni” Ezt a berögzült gondolatmenetet minden szülő felül tudja írni magában úgy, hogy tudatosan el kezd bízni a gyermekében, és utána fokozatosan felelősséget ad, biztosít számukra.

Ezt a gyerek is meg fogja érezni, és utána magától fog majd dolgokat elvégezni, mert nem érzi már a szülők részéről azt az uralkodói és irányítói hajlamot. Így fokozatosan belenő, felnő a feladathoz.

A kamasz érzékeli a hozzáállásunkat, a problémával kapcsolatos változásainkat. Vagyis azt, hogy, most már egyenrangú partnerként tekintünk rá, és az ő feladatait valóban az ő feladatának tekintjük, és nem fogunk már rajta ezerrel pörögni, hogy elvégezte-e vagy sem.

Érezni fogja, hogy megbízunk benne, és ha valamiben megállapodtunk, akkor ezzel ő felelősséget vállalt, és számon kérhetjük a teljesítését, vagy a feladat elvégzésének hiányát. De azt is érezni és tudni fogja, hogy már nem mi rágjuk magunkat azon, hogy teljesíti-e ezeket, hanem valóban az ő dolgaként kezeljük az iskolai és az otthoni teendőit.

Egy kamasznak is van privát szférája

A szobájában a kamasz az úr. Még akkor is, ha minden sarokban üres pizzásdobozok sorakoznak toronyba. Tudom, hogy ezt nehéz elviselni, de ha jól belegondolsz, te sem szeretnéd, ha első szülött fiad, aki épp most próbálgatja szárnyait, berontana a hálószobádba, és azt mondaná, hogy itt most rendet teszünk Anya, mert ez így nekem nem tetszik.

No de akkor mit tudsz tenni? Egyetlen egy dolgot, mégpedig azt, hogy közös megegyezéssel a kamasz gyerkőcöd szobájának ajtaját mindig csukva tartjátok.

Vagyis megállapodsz vele, hogy az ajtónak mindig csukva kell lennie, és havonta egyszer ki kell takarítania. De arra is hívd fel a figyelmét, hogy ez azzal jár, hogy neki kell összeszednie a koszos ruháit, és egy kosárba az ajtaja elé kell tennie. Ha nem rakja ki, akkor nem lesz rá mosva. Te pedig szintén az ajtaja elé teszed egy kosárba a kimosott ruhákat. És ha ő a jövőben a kosárból öltözködik, mert nem hajlandó betenni a ruhákat a szekrénybe, akkor az már legyen az ő dolga.

Érted már? Adj neki szabadságot, önállóságot, de előtte fektessétek le a szabályokat. Vagyis tanulj meg egy kamasz gyerekkel kommunikálni, és amit megbeszéltetek, ahhoz te is tartsd magad.

És hogy minél jobban menjen a szülő és a kamasz gyerek közös önállósági fejlődése, készítettem a kamasz gyerekeiteknek egy kis káoszmentesítő segítséget. A káoszkommandó kisokos gyermeked 7 éves kortól kb. 15 éves koráig használható. Ha már tud olvasni, akkor nyugodt szívvel add a kezébe, és a többit pedig bízd rá. Azzal azért legyél tisztában, hogy az ő értékrendje szerint fogja megcsinálni a feladatokat, és nem a te maximalizmusodat fogja követni.

Tehát mindenképp legyél a végeredménnyel elégedett, és ne kotnyeleskedj bele az ő munkavégzésébe.

Neked csak annyi a feladatod, hogy nyomtasd ki ezt a káoszkommandó kisokost, add oda a gyermekednek, és utána csodálkozz rá az eredményre. Ja és persze dicsérd ezerrel, mert meg fogja érdemelni, azt garantálom. A káoszkommandó kisokost a fenti linkekre kattintva tudod letölteni. Ne felejtsd el beleírni a gyermeked nevét. Hisz ez még is csak egy névre szóló levél tőlem…

Kiút a KáOSZból

Előfordulhat, hogy úgy érzed, neked ez nem fog menni, mert hatalmas káosz van körülötted. Ne aggódj! Nem veled van a probléma és nem vagy ezzel az érzéssel egyedül.

Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a káosz a rutinok kialakításával felülírható, aztán pár nap után rádöbbennek arra, hogy még sem. Így ha most te azt érzed, hogy neked ez nem fog menni, akkor azt javaslom, hogy kezdj az otthonod káoszmentesítésével. Ez olyan eredményt fog produkálni, amitől hatalmas motivációt kapsz, és utána pikk-pakk ki tudod alakítani azt a takarítási rutint, amit rendszeresen és eredményesen tudsz működtetni az otthonodban. Ebben a káoszmentesítésben is tudok segíteni, ha szeretnéd. Kattints a gombra és már kezdhetjük is!