Elég jó nő vagyok? Elég jó ember vagyok? Jól nevelem a gyerekeimet? Jó feleség vagyok? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Ezek a kérdések, ezek a gondolatok minden emberben felmerülnek. A nők körében pedig különösen gyakran.

De mit jelent egyáltalán az, hogy elég jó? Kihez vagy mihez mérten érezzük azt, hogy mi jobbak vagy rosszabbak vagyunk? Valaki feltalálta már a jó barométerét, ami egyformán mér minden embernél? Egyáltalán miért akarunk állandóan másoknak megfelelni

A félre értések elkerülése érdekében már most közlöm, hogy a megfelelési kényszert mi erőltetjük magunkra, és ezért a mi feladtunk ettől megszabadulni.

Először is hadd meséljek el egy rövid történetet.

Drága barátnőm, aki egy középkorú édesanya és feleség, szülői fronton nem látott túl jó példát maga előtt, így folyton azon görcsöl, hogy jobban csinálja – e, mint az édesanyja gyermekkorában. Nyilván ez már önmagában is elég súlyos probléma, hisz még csak nem is hasonlít rá, a félelmeit mégsem képes elengedni – mégsem ez a fő gond .

Ő maga mindent megtesz a gyermekeiért, a férjéért, és persze azért, hogy a háztartásban minden zökkenőmentesen menjen. Jó anya, feleség és háziasszony vagy! – mondogatom én minden alkalommal, amikor épp panaszáradatba torkollik egy-egy beszélgetésünk. Aztán amikor azt hallom tőle válaszként, hogy ő ezt nem így érzi, akkor persze elkap az idegbaj. Miért? Mert ha rákérdezek az okokra, akkor általában mindig kiderül, hogy már megint másokkal hasonlította össze magát. A mondatai folyton úgy kezdődnek, hogy mert más anyukáknál nagyobb rend van, nekik több idejük jut a gyerekükre, más finomabb ételeket tesz az asztalra, más feleség jobban kiszolgálja a férjét, és így tovább. Minden mondat végére pedig hozzáteszi ezt a mondatot: – Sokkal jobbak, mint én . Ettől aztán már végképp felmegy bennem a pumpa, és érzem, hogy most fogok megőszülni.

Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon miért van ez így? Miért gondolják a nők azt, hogy az élet minden területén a legjobbaknak kell lenniük? Miért hasonlítgatják magukat és az életüket mindig másokéhoz?

Mondok én nektek valamit kedves nőtársaim!

Az én édesanyám jó anya, feleség és nő. Hogy miért? Mert én, a gyereke boldog voltam és vagyok azáltal, amit tőle kaptam. Pedig a gyerekkorom nem volt fenékig tejfel, és anyukám sem abban az idilli párkapcsolatban élt, amiről minden nő álmodozik. Minden nap megküzdött a maga démonaival, hogy ő nem jó nő, nem jó anya, és nem jó feleség. És sajnos még küzd velük a mai napig. Akkoriban még nem is tudtak arról a nők, hogy lehet másképp is élni. Sőt! Az volt a legnagyobb bűne egy nőnek, ha nem tűrt, ha feladta. Hibázott? Úgy gondolom, hogy néhányszor igen. Jól tette, hogy ezt vetítette ki magából úgy, hogy ezzel nap mint szembesített engemet is? Igen! Máskülönben könnyedén egy életképtelen felnőtt válhatott volna belőlem, aki  ugyan megfelel a mások által előírt normáknak, csak éppen nem boldog.

Hálás vagyok neki, amiért a gyökereim mellé szárnyakat is adott a saját élete, a saját hibái, a saját örömei, a saját mintája által.

S hogyan érte el mindezt? Színtiszta szeretettel. Olyasfajtával, amit csak egy anya adhat a gyerekének. És ehhez semmi szükség a jó anya, feleség, háziasszony vagy hasonló típusú cikkekre. Nincsenek titkok, sem összefüggések, csak is a saját értékrended, a saját valódi életed kell hozzá.

Nyilvánvalóan, nőnek lenni piszokul nehéz dolog. Aki mást mond, az önmagának is hazudik, és már itt, ennél az egyszerű ténynél kibukik a megfelelési kényszer. A gyerekek nyávognak. hisztiznek, később pedig lázadnak. A férj szereti, ha kiszolgálják még akkor is, ha ezt nem mondja ki hangosan. A piszkos ruhák is anya után kiabálnak, de a bevásárlókocsi is jobban érzi magát, ha egy nő tolja. Éppen ezért, meg kell néha szabadulni azoktól a gondolatoktól, hogy nekünk ezeket muszáj megcsinálnunk, mert mi nők vagyunk.

El kell engedni a görcsös megfelelési kényszert és meg kell próbálni élvezni azt, hogy gyerekünk van, hogy háztartást vezetünk, hogy bevásárolni járunk, és hogy életünk része a mosógép. Legyünk néha kicsit felelőtlenek, élvezzük az életet, és ha netán nincs meleg vacsora az asztalon, akkor rendeljünk aznap este pizzát. Ha nincs elég tiszta alsógatya a fiókban, akkor vegyünk még egy párat, hogy legközelebb ne frusztráljon minket az, hogy nem tudtunk mosni azon a héten. Ha szeretjük a tisztaságot, de nincs időnk arra, hogy minden héten levadásszuk a porcicákat, akkor keressük meg álmaink takarítónőjét. Hidd el, hogy ezeket a változások mindenkinek jók lesznek, és mindenki javát szolgálni fogják. Főleg a Tiédet! Most pedig kanyarodjunk vissza  az eredeti kérdésünkhöz, vagyis a megfelelési kényszer jelenséghez.

Mit jelent és milyen következményei lehetnek? Mi okozhatja a nőknél ezt a nagy fokú megfelelési vágyat? S ha már szembekerültünk vele, és észrevettük az ezzel járó problémákat, hogyan oldhatjuk meg ? 

„Megfelelési kényszernek nevezzük azt, ha valaki egy általa kivetített képnek akar megfelelni. Ilyenkor az illető megpróbálja kitalálni, hogy a másik mit szeretne, mit gondol, legtöbbször anélkül, hogy megkérdezné, pontosan mire is vágyik a másik”  – Gazdag Enikő pszichológus –

Tudtad, hogy a megfelelési kényszer olyan súlyos problémákhoz vezethet, mint a depresszió , az üldözési mánia, illetve skizofrénia?

Ne keverjük össze a megfelelési kényszert azzal, amikor valaki időnként megpróbál mások kedvében járni. Hiszen a szeretetvágy egy természetes emberi tulajdonság. És amennyiben néha-néha előfordul velünk, hogy egy-egy dologban igenis másoknak akarunk megfelelni, másoknak akarunk örömet okozni, az teljesen rendben van. De előfordulhat, hogy mindez olyan méreteket ölt, hogy az egyén önmagát háttérbe szorítva próbál megfelelni környezete összes tagjának, ami nyilván lehetetlen. A folyamatos szeretetkoldulás, mások megbecsülésére, elismeréséré való ácsingózás, súlyos pszichés problémákat vonhat maga után. Nem beszélve arról, hogy ezek az emberek könnyen esnek áldozatául a manipulációknak is.

A megfelelési kényszer is lelki problémák miatt alakul ki.

Mint a legtöbb lelki gond, ez is az alacsony önértékelésre vezethető vissza. Aki tisztában van ugyanis a saját értékeivel, az nem akarja mások szeretetét kiérdemelni. A szakemberek szerint, leginkább azokra jellemző a megfelelési kényszer, akiknek túl szigorúak voltak a szülei, esetleg maguk is maximalisták.

A megfelelési kényszer azért is rendkívül veszélyes, mert az illető egy idő után teljesen elveszíti saját személyiségét, hisz nem aszerint cselekszik, hogy ő mit szeretne, hanem aszerint amiről úgy gondolja, hogy másoknak jó.

Érdemes tehát mielőbb felismerni és kezelni a megfelelési kényszerünket. De hogyan ?

Mivel a legtöbb lelki gond -ahogyan ez is , a gyermekkorban gyökerezik, így csak hosszas munkával lehetünk képesek orvosolni a problémát. Azoknak, akiknek mindennapjait már beárnyékolja ez a jelenség, érdemes szakemberhez fordulni. Aki viszont úgy érzi, hogy egyedül is képes lesz vele megbirkózni, az a következőket teheti :

  • Az első lépés, hogy felismerted, nem a saját utadat járod.
  • A következő lépés, hogy egyre több nemet mersz mondani másoknak. Először csak kis dolgokban, például, hogy ki a héten nem Te viszed le a szemetet, hanem xy a családból. Aztán jöhetnek a nagyobb NEMek, és a  nagyobb változtatások.
  • Bonyolódj vitákba, ha ütközik az álláspontod más emberekével. Nem kell “nyerned”, minden alkalommal. Már az is nagy dolog, ha képes vagy felvállalni, és ki is mondani a saját álláspontodat, ha az különbözik a másikétól.

De ezeken felül minden olyan dolog és cselekvés elősegíti a megfelelési kényszer háttérbeszorítását, ami részedről nem szokványos, és amivel magadat állítod előtérbe. Szóval ne akarj mindig mindenáron másoknak megfelelni, hanem legyél önmagad, és élj úgy, ahogy neked az jólesik, ahogy az neked örömet okoz.

Ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van szükséged a háztartásodon belüli akaratod kinyilvánításához, akkor írj üzenetet a hello@rendegykattintásra.hu e-mail címre, és kérd a tanácsadói konzultációmat.

Rendre Fel!