Elő tudod varázsolni valamelyik doboz mélyéről a kamaszkorodban hordott farmerodat? Állandóan azt bizonygatod magadnak a régi ruháiddal kapcsolatban, hogy pont az a fajta visszajön a divatba? Halmokban állnak a lakásod sarkaiban a régi magazinok, mert egyszer majd biztos elolvasod? Tömve vannak a fiókjaid a különböző haszontalan, használatlan lim-lomoktól, amiket nincs szíved kidobni azért, mert egyszer valamire biztosan jó lesz? A gyűjtögető életmód útjára léptél vajon?

Rossz hírem van: valószínűleg ösztönös gyűjtögető vagy a gyűjtögető életmód tipikus jellemzőivel! Ráadásul ez még akkor is így van, ha első ránézésre rend van az otthonodban.

Valamire jó lesz!

Ha beismerjük, ha nem, hajlamosak vagyunk minden olyan dolgot eltenni a fiókok, dobozok mélyére, amire rá tudjuk mondani, hogy “ez valamire még biztosan jó lesz”. Minden háztartásban van egy-két fiók, de lehet, hogy még több is, amit elnevezünk mindenes fióknak. Vagyis mindenhol van kacatos fiók.

Ebbe a fiókba minden elfér. Még az is, ami tulajdonképpen már az első perctől kezdve szemét. Ezzel mi is tisztában vagyunk, de a kisördög mindig ott motoszkál a fejünkbe, emlékeztetve arra, hogy az még valamire biztosan jó lesz.

Azt a hajszárítót viszed magaddal a nyaralásra, amelyiknek a funkciói már a vásárlás utáni 3. napon sem nyerték el a tetszésedet? És biztosan kezedbe fogod venni azt a prospektust, amit az előző téli síelés alkalmával szedtél össze?

Most a homlokodra csaptál, hogy azta, ez a nő járt már nálunk? Nem, nem jártam, de ismerem az otthonok mostani állapotát, hiszen több 1000 házban jártam már. Sőt! Nem csak a házakban jártam, hanem beszélgettem is az ott lévőkkel. És bizony a szelektálás mindenhol nagy mumus. Ráadásul sokan valóban a gyűjtögető életmód okozta problémákkal küzdenek.

Menjünk együtt!

Most arra kérlek, hogy tegyél egy sétát a lakásodban, nézz körül jó alaposan, és legyél az idegenvezetőm. Mutasd meg, hogy hol élsz.

Kukkants be a hálószobába egy pillanatra, kérlek. Látszik még az ágytakaród az ágyon? Igen, tudom, nagyon jól mutatnak ott nagyság szerint sorba rakva azok a plüssállatok és rojtos csücskös párnák, ha nem múltál még el 18 éves. Persze nem azt mondom, hogy minden egyes kis szőröstől szabadulj meg most azonnal. De érdemes lenne elgondolkodnod, hogy szükséged van-e ezekre a porfogókra, akik a felidézik a fiatalságod boldog éveit, de semmi hasznok, és amúgy sosem használod őket semmire.

Haladjunk a konyha felé, és nyissunk ki egy pár fiókot. Mondjuk azt ott középen. Ja hogy azt inkább nem, mert ott nagy a káosz? No és hogyan alakult ki az a káosz? Hát te teremtetted. Hogyan? Figyelj, elmesélem.

Fiókok világa

Vasárnap van, és a család együtt ebédel. Nagypapa szeretne egy fogpiszkálót. Tudod, hogy van otthon. Vagy legalábbis tudod, hogy valahol van, és valahol egyszer majd biztosan megtalálod. De most ez nem jött össze, mert a káosz lett az úr a fiókban, és most nem találod. Ezért a következő bevásárlásod során megveszed a tizedik fogpiszkálóval teli dobozkát, hiszen nincs meg, és a következő családi ebéden már elő akarsz rukkolni vele.

És akkor még azokról a dolgokról nem is tettem említést, amik “csak” úgy maguktól landolnak ebbe a középső fiókban. Azokról a dolgokról, amik „csak úgy kiesnek” a kezetekből. A fiók vagy fiókok tartalma pedig csak nő és nő. Ideje kidobni őket, vagy legalább nekiállni a fiók tartalmának szelektálásához. Na de hogyan és mikor? Egyedül ez nem megy! – suttogod csendesen.

Szekrények Narniája

Így van? Vagyis képtelen vagy megfogni, és kidobni a szemétbe, hogy örökre megszabadulj tőle. Valld be őszintén!

Klasszikusok

A „jó lesz az majd valamire” a „majd megcsináltatom”  a „pár év múlva újra divatba jön” vagy az „ebben az évben belefogyok tutira” mondatok klasszikusnak számítanak már minden családban. Ugye te is ismered ezeket? Az első klasszikus mondatnál kézben fogott dolog garantáltan nem lesz jó már soha semmire. A másodiknál valószínűleg többe kerülne megcsináltatni, mint venni egy újat. A harmadik mondat még csak-csak megállná a helyét, ha nem ácsingóznál a kirakat előtt arra vágyva, hogy azt a bizonyos szoknyát most rögtön megvedd.

És hát az utolsó mondat az örök reményt erősíti benned. Hiszen a remény hal meg utoljára, ugye? Pedig jobban járnál, ha a rég fel nem vett, rég nem használt dolgaidat kiszelektálnád, eladnád vagy elajándékoznád. Vagyis ideje tudatosítanod magadban azt, hogy nem fogod már soha többet hordani, használni, kézbe venni.

Hallom ám!

Amíg nem akadsz ki azon, amikor a párod azt mondja, hogy csak egy üzletbe van időtök bemenni. Csak egybe???!! Amíg nem kell az előszobától a nappalig egy ösvényen keresztül át beosonni. Amíg az autó slusszkulcsát reggelente nem kell keresned több percen keresztül, hanem mindig ott találod a megfelelő helyen. Amíg egy ugyanolyan fazonú cipőből nem veszed meg mind az öt színt. Amíg körömlakkból is megelégszel 3 üveggel, és amíg napszemüvegből sincs több mint 3 darab.

Szóval most már érted, hogy miért mondom azt, hogy ma már jóformán mindenki gyűjtögető? Hogy ma már a gyűjtögető életmód majd minden családban jelen van?

Nem vagy egyedül!

Halkan megsúgom, hogy ne kezdd el most magadat szidni. Mert nem vagy egyedül, hiszen az emberek 90 % gyűjtögető, még akkor is, ha viszonylag rend van körülöttük.

Az, hogy te valóban gyűjtögető vagy-e már, vagy még csak épp ráléptél erre az útra, az hamar kideríthető. Csak ki kell nyitni egy-két szekrényed ajtaját, vagy be kell nézni egy-két fiókod mélyére. Akár beszippantott a gyűjtögető hév, akár csak ráléptél erre az útra, akkor is van kiút. Ha van benned akkora elszántság és akaraterő, hogy ennek véget vess egy mindenre kiterjedő szelektálással, és utána meg tudod állni, hogy felesleges dolgokat vásárolj össze, akkor visszafordítható ez a szokás. De ha nem rendelkezel ekkora akaraterővel, akkor sem kell kétségbeesni. Ebben az esetben a megoldás az, ha kérsz hozzá segítséget. Mert együtt minden sokkal könnyebb.