A halogatás egy olyan emberi tulajdonság, ami alapban bennünk van, és ami hasznos is akkor, amikor a munka jellege követel némi megfontolást, ötletek gyűjtögetését, gondolkodási időt. Ilyen feladatok lehetnek a kreatív feladatok, amiket ritkán oldunk meg azonnal. Külső szemlélő számára ez is halogatás. Itt azonban ez a viselkedés elfogadott, és segíti az eredményességet.

Ha azonban azt látjuk, hogy az illetőt elborítja a munka, és egyik tevékenység sem hoz eredményt, egyik feladattól a másikra ugrál, több mindenbe belekap, de nem fejezi be, ez már olyan halogatás, amely akadályozza a hatékonyságot, nehézzé teszi az együttműködést, és valószínűleg sosem lesz belőle eredmény, sosem lesz elvégezve a feladat. Vagy legalábbis hosszú idő telik el a feladat megkezdésétől a befejezésig.

Mit is jelent a halogatás?

Kényszer arra, hogy az épp aktuális feladatok elkezdését a lehető legtávolabbi időpontra halasszuk, vagy megmagyarázzuk, hogy miért nem kezdünk neki. Ha a halogatás kialakulásának okát keressük, akkor rábukkanhatunk olyan magyarázatokra is, amelyek a halogatás kapcsolatát más területekkel, például a képesség, az énkép és önértékelés, az érzelmi állapotok és a teljesítmény jellegzetességeivel vetik egybe.

Viszont a motiváció témakörével kapcsolatban ritkán kerül fókuszba az, miért nem csinálnak az emberek semmit, és hogyan próbálják meg elkerülni az eredményeket. Pedig a halogatás is egyfajta motiváció. A halogatást úgy is meg lehet közelíteni, mint egy folyamatábrát arra vonatkozólag, hogy hogyan motiváltak az emberek arra, hogy ne csináljanak semmit. Hogyan kerülik el a feladat elvégzést, ahelyett hogy elkezdenék, vagy netán el is végezzék a feladataikat.  

Miért halogatunk?

Ha halogatjuk a feladatot, annak az az oka, hogy tartunk a feladattól, és tartunk annak az eredményétől. Úgy véljük, hogy a feladat elvégzése meghaladja a tudásunkat, nem vagyunk rá alkalmasak, és nem készültünk fel rá eléggé. A halogató magatartásban az illető alapjában véve negatív eredményt vár, amely nyugtalanságot, szorongást, idegességet okoz. Ha elkerüljük a feladat elvégzését, akkor egy időre megkönnyebbülést és nyugalmat érzünk. A fontosság érzésének, vagy az érdeklődésnek a hiánya ugyanilyen halogató magatartást vált ki. A negatív érzelmek, amelyek a feladat elvégzésének folyamatához köthetőek, a szorongás az eredmény miatt, aggodalom mások reakciói miatt, amit a munkánkra és annak eredményére adnak, mind okai lehetnek a halogatásnak.

Azonban több fajta halogatótípus is létezik. Van, aki elérhetetlenül magas mércét állít maga elé. Ő a maximalista. Aki csak a tökéletes munkát adja ki a kezéből, így szinte ki kell tépni azt onnan, hogy végre lássuk, mi is az. Ha pedig úgy érzi, hogy nincs kész 100%-ban, akkor nincs az az Isten, aki miatt kiadná a kezéből a számára félkész munkát. Ugyanúgy halogat az a személy is, aki úgy érzi, hogy a feladat elborítja, vagy számára ez a mennyiség kezelhetetlen. Ő a lázadó, és gyakran két végén égeti a gyertyát. Ez a két típus két teljesen különböző csoport. A külső szemlélő mégis azt látja, a munka nem készül el, a személy elkésik, nem fejezi be, eredménytelen, és állandóan halogat.

A halogatás következménye

A következmények, mint ahogy a halogatás okai, és típusai is, többfélék lehetnek. Az elhalasztott, ide-oda tologatott feladatok által érzett nyomás, szorongást, nyugtalanságot okoz, vagy időleges megnyugvást. A halasztás következménye, hogy nem érezzük a tevékenység elvégzésének közvetlen fenyegetését, hiszen úgy döntöttünk nem most kell megcsinálni. Tehát nem azt mondtuk ki, hogy soha nem fogjuk megcsinálni, hanem „csak” azt, hogy nem most. Nem azonnal. Majd később. Ezekkel a kijelentésekkel adtunk magunknak időt, ami pillanatnyi felmentést is hozhat számunkra. Előfordul velünk az is, hogy az első ránézésre unalmas feladat hirtelen valamiért izgalmas lesz. Ezért gyorsan elvégezzük, és ezzel hatékonyak leszünk. Van, amikor ez valóban sikerül, és valóban egy unalmas feladatból izgalmas kihívás bontakozik ki. De ez nem átlagos és nem mindennapos. Ha egy feladat elvégzésének időpontját folyamatosan arrébb csúsztatjuk, azt akármelyik oldalról is nézzük, az halogatás. 

A közös célok elérését gyakran megnehezíti egy állandóan halogató családtag. Mivel a halogatás hátterében gyakran a motiváció hiánya van, ezért ezekben az esetekben nagy hatása van a külső motiválásnak, a szigorú kontrollnak.

Hogyan lehet a halogatást túlélni vagy legyőzni?

Az akaraterő és az önkontroll hiánya az alapja a halogatásnak. Így a válasz a fenti kérdésre az, hogy fejlesszük, eddzük az akaraterönket, és minden felett alkalmazzunk kontrollt. Igen, ezt így nagyon egyszerű leírni, de ez nem könnyű, és egyszerűen kivitelezhető feladat. Első lépésként a halogatónak kell felismerni azt, hogy ő halogató, és el kell döntenie, hogy ezen változtatni akar. Második lépésként ehhez a változáshoz egy segítőt kell keresnie, aki megfelelő akaraterővel és önkontrollal rendelkezik, hiszen ennek a segítőnek kell a főnök szerepét teljes egészében felvenni.

A halogatás ugyanolyan rossz szokás, mint mondjuk a nassolás, de kellő önfegyelemmel és önkontrollal le lehet róla szokni. Ha pedig úgy érzed, hogy egyedül nem megy, akkor minél hamarabb keress egy segítőt magad mellé, és minél hamarabb kezdd el a változtatást.