45 éves lettem

45 éves lettem

Ismerem az összes korral kapcsolatos “híres” mondatokat. Hogy a kor csak egy szám. És annyi idős vagy, amennyinek érzed magad. Meg hogy lélekben kell fiatalnak maradni. Ja és persze a klasszikus, hogy most kezdődik csak igazán az élet. Esküszöm, fejben megvan mind. De a 45 mégis csak 45. Nézhetem ezt jobbról is, és balról is. De bármelyik oldalról nézem, még is csak közelebb kerültem az ötvenhez.

Gyakran kapom meg a környezetemtől, hogy „sok vagyok”, meg hogy “bezzeg könnyű neked, mert te mindig tudod, hogy mit akarsz”.

Az, hogy mindig tudom, hogy mit akarok, az túlzás. Inkább úgy fogalmaznám, hogy szembenéztem mindig azzal, ami jött. Úgy alakítottam az életemet, hogy nem a problémára koncentráltam, hanem a megoldásra. Kilenc költözést koordináltam le úgy, hogy közte két országváltás is befigyelt. És igyekeztem ezek mellett is mindig rendben tartani a háztartásomat. Mert a mi korosztályunk hozta magával azt a berögzült dolgot, hogy mi nőnek születtünk, tehát mindent meg is kell tudnunk oldani. Még akkor is, ha az fáj, ha szorít. Amikor ugyanis jött a baj, nem mérlegelhettem. Nem lehettem kevesebb, mert helyt kellett állnom. Mert én nő vagyok, és egy nőnek mindig erősnek kell lennie, és minden körülmények között helyt kell állni. Ezt láttuk az anyukánktól, és a nagymamánktól is. És ezt hoztuk magunkkal.

Én nem akartam erős lenni. Nem akartam hős lenni. Nem akartam sok lenni. Sőt! Megoldani sem akartam mindent.

Egyszerűen csak nő akartam lenni. Olyan nő, aki családot alapít, aki gyerekeket nevel, aki vezeti a háztartását. De ha nőnek születtél, akkor veled együtt világra jött egy megfelelési kényszer is. Az a kényszer, ami miatt legalább egyszer egy héten fel kell porszívózni. Ami miatt nem hagyhatod ki az ünnepek előtti nagytakarítást. Ami miatt az éjszakai program gyakran a vasalás. Ami miatt úgy érzed, hogy nem vagy jó háziasszony, mert nálad mindig káosz van a konyhában. És ami miatt az egész életedet úgy éled le, hogy neked akkor is rendben kell tartanod a háztartásodat, ha semmi kedved nincs hozzá. Mert te nőnek születtél.

A 45 arra jó, hogy már az sem zavar, ha sok vagyok. Arra is jó, hogy elengedjem a mások felé irányuló megfelelési kényszeremet. 45 év elég volt arra, hogy szembenézzek önmagammal, és meg merjem kérdezni magamtól, hogy mit is akarok. Épp itt az ideje, hogy 45 évesen már tudjam, hogy hogyan nem akarom a további éveimet leélni.

A 45 év felhatalmaz sok mindenre.

Felhatalmaz arra, hogy nem kell úgy élnem, ahogy mások élnek. Nem muszáj úgy élnem, ahogy azt elvárja a többség. Nem kötelező a megszokott keretek közé beszorítanom magamat, ha én nem akarom. És felhatalmaz arra, hogy kilógjak a sorból akár úgy, hogy nincs minden élére állítva az otthonomban.

A 45 év megtanított arra, hogy nem kell meghallani a pusmogást, okoskodást. Megtanított úgy hallani és látni, hogy ki tudjam szűrni a számomra hasznos hangokat, és megtanított arra, hogy csak a valódi dolgokat lássam meg. Megtanított arra, hogy nem kell mindenki véleményével egyetértenem, és nem mindenki a barátom, aki azt mondja, hogy csak nekem akar jót. Megtanított arra, hogy csak az a fontos, ami boldoggá tesz, és a többit nyugodtan engedjem el.

A 45 év megengedi már azt is, hogy ne porszívózzak fel minden héten, ha nincs hozzá kedvem. Megengedi azt, hogy este úgy feküdjek le, hogy a konyhapult látképe nem épp vendéghívogató. 45 évesen már megengedhetem magamnak, hogy az éjszakai program ne a vasalás legyen. És 45 évesen már nem akarom azt, hogy minden ünnep előtt az ablakpucolás körül forogjanak a gondolataim.

És már nem félsz az ötventől sem, mert tudod, hogy a 45 év alatt kialakított életmódod, és háztartási rutinod mellett egy olyan életet tudsz élni, amivel saját magadnak felelsz meg. Ami mellett már csak az a fontos, hogy te mit akarsz.

Ünnepek utáni első teendők

Ünnepek utáni első teendők

Bár a karácsonynak vége, máris egy másik ünnepi időszak kezdődik, a karneválok időszaka. De mielőtt elkezdenénk a farsangi jelmezünket megtervezni, meg kell küzdenünk a karácsonyfa leszedésével, és a karácsonyi díszek megfelelő tárolásával.

A karácsonytól számított 12 nappal későbbi dátumhoz, január 6.-hoz számos népi hagyomány kötődik, ezek közül az egyik legismertebb a karácsonyfa lebontása.

Te tudod, hogy miért pont ma kell elbúcsúzni a szépen feldíszített fenyőtől?

Sokan nagyon és hosszú időn át ragaszkodnak a fényárban tündöklő karácsonyfához, ami teljesen természetes, hiszen a fa egy kicsit még ott tartja a szeretetteljes, békés és nyugodt decemberi hangulatot a lakásban. Ezért akár az új évben is hetekig ott állhat a fenyő a szobában.

Pedig a hagyomány szerint vízkeresztkor, vagyis január 6-án le kell bontani a fát, és a díszeket visszadobozolni egy újabb évre.

Ennek oka, hogy vízkeresztkor kezdetét veszi a farsangi időszak, amikor a meghittség helyébe a vidámság lép. A karácsonyfát tehát nemcsak azért kell leszedni, hogy ne lepjék el tűlevelek a szőnyeget, hanem azért, mert el kell engedni az óévet, és ünnepelni az újat, hogy ne hagyjon el a szerencse.

Általában a családok nagy részénél, ahogy elérkezik január 6. – Vízkereszt napja -, a karácsonyi díszeket egyre inkább feleslegesnek érezzük. Azt érezzük, hogy a lakás zsúfolt, és kaotikus, hiszen a fenyőfa egy olyan plusz berendezés most az otthonunkban, ami ideiglenesen kapott helyet. Ha szeretjük a rendet és tisztaságot otthon, akkor bizony január 6.-ra már nagy késztetést érzünk a karácsonyi kellékek elpakolására.

Ezért nálam az év egyik első legnagyobb házimunkája a karácsony utáni pakolás, takarítás és a dolgok visszaállítása a régi kerékvágásba.

De hogyan pakoljuk el, hogyan tároljuk az ünnephez szükséges gyönyörűségeket, hogy a következő karácsonyi időszakig ne sérüljenek, de ne is foglaljanak sok helyet a lakásunkban?

A legjobb,  ha megvannak a díszek eredeti dobozai. Szerencsés, ha a dobozban térköz határolók is vannak, így ezek meggátolják a díszek egymáshoz való koccanását, és a következő ünnepig sértetlenül lehet őket tárolni. De ha nincsenek meg az eredeti dobozok, akkor sem kell kétségbeesni, mert nagyon sok lehetőség kínálkozik a megfelelő tárolásra. Ha év közben a papír tojástartót összegyűjtötted, akkor most vedd elő és ezekbe tedd a karácsonyfa díszeket. Ezek a tojástartók a nagyobb kartondobozokon belül térelválasztóként tudnak nagyszerűen működni. Ha pedig a tároláshoz egy elegáns, csinos dobozt használsz, akkor édes mindegy, hogy belül milyen praktikát vetsz be.

Az ajtó és adventi koszorúk tárolására alkalmas egy műanyag ételhordó vagy bármilyen olyan műanyag doboz, amit már nem szívesen használsz a konyhában, de nem is akarod még kiselejtezni. A kemény doboznak köszönhetően nem sérülnek meg és még porosak sem lesznek a koszorúk, és akár évtizedekig használhatjuk őket. Ez a megoldás csak akkor tökéletes, ha a dobozt olyan helyen tudod tárolni, ami nincs szem előtt, és nem látja rajtad kívül senki. Hiszen ez a tárolási forma nem a szépsége miatt jó megoldás, hanem a praktikussága miatt.

Ha szem előtt van a tárolódobozod, akkor itt mindig egy szebb formáját válaszd a tárolás módjának.

Ha sok csomagolópapírt vásároltál az ünnepek előtt, akkor ezek jövőre is simán használhatóak, csak a tárolásukat kell jól kitalálni. Amennyiben valamelyik ágy alatt, szerkény tetején, vagy a szekrény alján van akkora hely, hogy egy dobozt becsúsztass, akkor már csak a tárolásra alkalmas dobozt kell megtalálnod.

Girlandok és más hosszabb, hajtogatható karácsonyi kellékek tárolására a tárolózsákok a legalkalmasabbak. Ezeket még egy szekrénybe is simán betudod csempészni úgy, hogy nem is porosodik, és fel sem tűnik senkinek, hogy a zsákban nem ruha van.

A karácsonyi égők tárolásához a világ legegyszerűbb módszerét érdemes használni. Persze csak akkor, ha az utolsó pár papírtörlő gurigáját megmentetted a kidobás elől. De alufólia vagy folpack  guriga is tökéletesen alkalmas erre a feladatra. Csak tekerd fel a gurigára az égősort, és után rakd bele egy kisebb dobozba. Így a kusza, összegabalyodott égősor már a múlté.

Utolsó jó tanács, hogy az ünnepet méltó módon zárd le.

Mielőtt bármit is bedobozolnál, nézd át, hogy biztosan kell-e neked jövőre. Nem e törött, vagy hibás. Esetleg már nem is tetszik, vagy csak megszokásból rakosgatod évről évre, dobozból dobozba. Ha valamire nincs szükséged, vagy egyszerűen nem szereted használni, nem is szeretted sosem, akkor ne tartogasd feleslegesen! Miért tartsunk otthon olyan dolgot, amit nem kedvelünk, sose fogunk használni? Miért bajlódjunk a tárolásukkal, ha jövőre már tutira nem tesszük fel a fára. Rendrakás előtt válogasd ki az öreg, törött, illetve nem kedvelt dolgokat és csak azokat csomagold el, melynek használata következő évben is örömmel tölt el. Légy őszinte magadhoz, és ne gyűjtögess, tárolj olyan dolgokat,  amikre már sosem lesz többé szükséged.

A karácsonyi ünnepi időszak előtt, közben és után a konyhánk valójában egy hadműveleti terep volt, így az év első nagyobb házimunkája egy nő számára a konyha kitakarítása. Ehhez a takarításhoz adok segítséget úgy, hogy közösen fogjuk kitakarítani a te konyhádat. Kattints ide, és csatlakozz te is hozzánk, mert együtt minden sokkal, de sokkal könnyebb. 

Rendre Fel!