Tele van a gardróbod sok-sok éve fel nem vett ruhákkal? A gyerekek szobájában annyi a játék, hogy egy ösvényen közlekedtek az ajtótól az ágyig?  A konyha átalakult háztartási kütyük boltjává, de ennek ellenére úgy érzed, hogy még mindig hiányzik valami?

Ma már nem lehet a sarokba söpörni azt, a tényt, hogy túl sok dolgot halmozunk fel feleslegesen. Ezek nagy része egyszer használatos, de sok közülük egyáltalán ki sem lett próbálva, vagy abszolút nem kerültek felhasználásra. Vannak, akik azt vallják, ha kevesebb tárgyat birtoklunk, azzal időt, energiát és pénzt takarítunk meg, de valahogy nem sikerül ennek az állításnak a gyakorlati megvalósítása.

Egy átlagos magyar ház mérete 80-100 nm. Ez a nagyság épp elég arra, hogy kényelmesen tudjunk élni, és minden olyan berendezési tárgyat el tudjunk helyezni amire szükségünk van, és ami az életünket megkönnyíti. Viszont manapság kétszer, háromszor annyi dolgot vásárolunk, mint 50 évvel ezelőtt, aminek köszönhetően minden második otthon túlzsúfoltá vált, válik. Átlagosan minden második vásárlás hitelből, vagy hitelkártya felhasználásával történik, ami szintén arra világit rá, hogy nincs szükség arra a bizonyos dologra, mert a lehetőségünkön felül tettünk szert rá.

Miért vásárolunk több holmit, mint amire szükségünk van? Miféle gondolkodásmód, élethelyzet kényszeríti az embereket arra, hogy pénzt költsenek olyasmire, amire nincs is feltétlenül szükségük? Miért gondoljuk azt, hogy ha valamiből több van az otthonunkban, akkor attól jobb lesz nekünk?

Ha meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, akkor könnyebben el tudunk indulni a rendteremtés útján, és ezáltal megtudjuk szüntetni a háztartási feladatok miatt kialakult frusztrációt, és az ezzel járó stresszt.

Ezekre a kérdésekre nem könnyű választ adni, mert ha megválaszolnánk, akkor be kellene vallanunk néhány gyengeségünket, amikben szilárdan hiszünk.

Azt gondoljuk, a sok holmi biztonságot ad.

Ismerősek ezek a mondatok? – De mi lesz, ha már nem tudom megvenni? – Mi lesz, ha épp arra lesz majd szükségem? –  Nem baj ha most nincs rá szükségem, mert egyszer majd biztosan jó lesz valamire.

A mai ember logikája szerint a dolgok birtoklása biztonságot ad. Ebből kifolyólag még több holmi felhalmozásával még több biztonságra tudunk szert tenni. (Sok cipő, ruha, napszemüveg, táska, elektromos kütyük stb,) De sajnos minden egyes dolog megvásárlása után nem a biztonság érzése kerít minket hatalmába, hanem a frusztráció, mely azt sugallja, hogy még, még vásároljunk, mert mi lesz ha…… A biztonság érzése addig a pillanatig van velünk, amíg azt a bizonyos tárgyat kifizetjük. Utána már el is illant, és helyébe furakodik az ismételt vásárlásra biztató vágyunk, melyet sosem tudunk kellő mértékben kielégíteni.

Úgy gondoljuk, hogy a sok holmitól boldogabbak leszünk.

Senki nem ismeri be, hogy az anyagi javak birtoklásában a boldogságot keresi – egyszerűen úgy élünk, ahogyan szeretnénk élni, még akkor is, ha ezt az anyagi lehetőségeink nem igazolják. Nagyobb házat, gyorsabb autót, menőbb kütyüket és trendibb ruhákat veszünk, mert azt reméljük, ezek boldogabbá tesznek minket. Sajnos, az anyagi javak vásárlásából származó boldogságérzet is csak egy pillanatig tart, és ez az érzés is a mulandó érzések egyike.

Sokkal jobban befolyásolnak a reklámok minket, mint gondolnánk.

Átlagosan 5000 hirdetést látunk 1 nap alatt. Minden hirdetés egy-egy ígéretet hordoz: az életed jobb lesz, ha megveszed azt, amit árulunk. Ha engem veszel meg, akkor helyetted végzem el azt a bizonyos munkát. Tehát ha vásárolsz, akkor azzal egy dolgot kipipálhatsz az életeben úgy, hogy nem neked kell megoldanod, megcsinálnod stb. Vagyis szemfényvesztés áldozatává válsz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor mostantól ne nézz tévét, és ne olvass újságot. Nem! Egyszerűen ezt el kell fogadnunk, hogy ha akarjuk, ha nem, a reklámok sokkal jobban hatnak ránk, mint ahogy mi azt gondoljuk, vagy szeretnénk. Ezért kell tudnunk gátat szabni a vásárlási kényszerünknek.

Azt reméljük, hogy ha sok holmink van, akkor mások felnéznek majd ránk.

Egy gazdag társadalom együtt jár az irigységgel. Amint az alapvető szükségleteink biztosítva vannak, a vásárlás valami többé válik. Egy lehetőséggé, hogy megmutassuk a környezetünkben lévő embereknek, a fontosságunkat, a sikerünket. Azt, hogy vittük valamire az életben. Még akkor is ezt a látszatot akarjuk kelteni a felhalmozott tárgyainkkal, ha amúgy belül egy csődtömegnek érezzük magunkat. Az összehasonlítás alapvető tulajdonsága a mai embernek. Látjuk, mások mit vesznek, mit viselnek, milyen házban élnek, és milyen autót vezetnek. Túl gyakori, hogy csak azért veszünk meg valamit, mert az ismeretségi körünkben is ugyanezt teszik. Így gyakran látszólagos sikerrel találjuk magunkat szemben, és sosem tudjuk, hogy valóban sikeres-e az az ember, akinek a környezete ezt sugallja.

A sok holmival próbáljuk meg kompenzálni a hiányosságainkat.

A magabiztosságot keressük a ruhákban, amiket viselünk, az autóban, amit vezetünk, de tévedünk. A veszteséget, a magányt, a szívfájdalmat akarjuk gyógyítani  azzal, hogy felesleges dolgokat vásárolunk. Megelégedettséget keresünk a dolgaink megvásárlásával, felhalmozásával. Másokat akarunk ezekkel a dolgokkal lenyűgözni, ahelyett, hogy azzal nyűgöznénk le őket, amilyen emberek vagyunk. De hamar rájövünk, hogy ez a fajta viselkedés soha nem vezet célra, nem pótolja a hiányosságainkat. Ennek ellenére folytatjuk a felesleges vásárlást, mert vágyunk a sikerre, az elismerésre, és azt gondoljuk, hogy ezáltal elérjük ezeket.

Sokkal önzőbbek vagyunk, mint bevallanánk.

Nehéz lehet elismerni, de az emberi lélek önzőségre és kapzsiságra van programozva. Hajlamosak vagyunk a saját “személyes birodalmunk” méretét úgy növelni, hogy egyre több és több holmit halmozunk fel. Ezt erőszakkal, kényszerítéssel, tisztességtelenséggel és háborúzással értük és érjük el. Sajnos, az önzés ma is jelen van a világunkban. Kell nekem, kell nekem, kell nekem…..

A felesleges dolgok birtoklása nem gazdagítja az életünket. Valójában a vásárlás visszatart minket attól, hogy szebb, fontosabb dolgokat, élményeket tapasztaljunk meg. Elég bölcsnek és ébernek kell lennünk, hogy leküzdjük a vásárlási vágyat. Viszont  ha nem törekszünk ennek a vágynak a háttérbe szorítására, akkor elérjük azt, hogy a háztartásunk egyre több, és több munkát ad számunkra. Elérjük azt, hogy az otthonunkra már nem szeretettel gondolunk, hanem egy szükséges rosszra, ami munkát ad számunkra ahelyett, hogy azt élvezni tudjuk. De erről csak mi tehetünk, és ezért csak mi változtathatunk rajta.

Több öröm van kevesebb dolog birtoklásában, mint amennyit valaha is felfedezhetünk a rengeteg holmi felhalmozásában.

A XXI. századi Háziasszonyok klubjában rendszeresen indítok szelektálási kihívást, amiben a Mentor klub tagok minden alkalommal rengeteg felesleges dologtól válnak meg. Gyere, és kukkants be te is hozzánk! >>> https://bit.ly/31rUqeY

Rendre Fel!