Képzeld el (lehet, hogy el sem kell képzelned)

ahogy egy nehéz nap után fáradtan belépve a bejárati ajtón rögtön eldurran az agyad, mert a levetett cipőhalmok átugrása közben egy-két kulcscsomóra is rálépsz, ami nem épp úriemberhez/úrinőhöz illő szavakat hoz ki belőled.

Aztán a konyhába „toppanék… Röpült felém anyám” érzés helyett kitör belőled az elkeseredés érzése, mert meglátod a bögrékkel, tányérokkal, ételmaradékokkal teli konyhapultot, majd üvöltve szegezed a családtagjaidnak ezt a kérdést: senki nem volt képes kivinni a szemetet?

Ezután agyérgörcshöz közeli állapotban beviharzol a nappaliba, hogy végre nyugalomra lelj, de a fotelben tespedő ruhakupac látványa, a sarkokban rád vigyorgó porcicák hadserege kihozza belőled a legveszélyesebb házisárkány énedet, és érzed, látod, hogy mindenki menekül előled.

Egy nehéz nap után fáradtan belépsz az ajtón, nagy sóhajjal az ajtón kívül hagyod a stresszt, mosolyogva üdvözlőd a családodat és elégedetten konstatálod, hogy minden a helyén van, minden rendben van.

A gyerekek versengve rohannak a tiszta és rendezett konyhába, hogy elsőként tudják elmesélni azt, mi is történt velük ma. Miközben boldogan a gyerekeid élménybeszámolóját hallgatod, a férjed is megérkezik, és együtt, nyugodtan elkészítitek a vacsorát.

Vacsora után veszekedés nélkül tudja mindenki a dolgát, hiszen már nem kell tüzet oltani ahhoz, hogy egy kis rendet tudj teremteni az otthonod valamelyik sarkában.

Másnap reggel kapkodás nélkül indultok el otthonról, és tudjátok, hogy hazaérve egy olyan otthon vár titeket, ahol mindennek meg van a helye és mindent rögtön megtaláltok.

A könyv végigvezet téged az otthonod káoszmentesítésének folyamatán, megismerteti veled a minimalizmus és maximalizmus közötti arany középutat, felhívja a figyelmedet a különböző életszakaszok sajátosságaira, megérteti a halogatás miértjét, bevezet a szelektálás és takarítás világba, ráadásul megtalálod benne konkrétan azt a gyakrolati leírást, hogy hogyan káoszmentesíts helyiségről helyiségre haladva.