Háztartások kulisszatitkai egy birtok tulajdonosával, Sudárné Boros Erzsébettel

Háztartások kulisszatitkai egy birtok tulajdonosával, Sudárné Boros Erzsébettel

“A birtokot, ahol élünk egy kis kis patak választja el a házunktól. Romantikus, idilli hangulata van a környéknek.”

Ha már nem a szülői házban éled az életed, akkor valószínűleg háztartást is vezetsz. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy háztartás van a válladon, a tény ugyanaz. A háztartás házimunkákat ad, és ezeknek a házimunkáknak az elvégzése nem kis feladat. Főleg, ha még gyerekek is szaladgálnak szobáról szobára bújócskát játszva.

Sokan úgy gondolják, hogy egy nő zsigerből össze tudja hangolni a háztartásvezetést a munkájával és a gyerekneveléssel. És akkor még a férjjel való törődésről nem is beszéltem. Pedig ez nem alap, hanem mi nők is tanuljuk. Igaz, hogy valahogy jobban sikerül nekünk a feladatok koordinálása vagy rangsorolása, mint a férfiaknak, de azért ezt nekünk is tanulnunk kell. (Mielőtt megkövezne valaki, megjegyzem, tudom, hogy vannak ügyes férfiak is.)

Na de hogyan tanulta meg ezt az egyedülálló Kati, vagy a 3 gyerekes Andrea, vagy az otthonról dolgozó 2 gyerekes Beáta? Milyen trükköket alkalmaznak a háztartásukban? Hogyan hangolják össze a munkát a gyerekneveléssel és a háztartási munkákkal?

Ma a Háztartások kulisszatitkai című rovatunk főszereplője Sudárné Boros Erzsébet.

Ő szívesen mesélt arról, hogy hogyan élnek egy igazi birtokon. Zsóka megosztja velünk a gondolatait, örömeit, problémáit, trükkjeit a saját háztartásával kapcsolatban, és elmeséli, hogy egy átlagos munkanap hogyan néz ki náluk.

42 éves, 4 gyermekes dolgozó édesanya vagyok, akinek a munkahely egyben a mindene. Családi gazdálkodóként fűszer- és gyógynövénytermesztéssel foglalkozom. A birtokot, ahol élünk egy kis kis patak választja el a házunktól. Romantikus, idilli hangulata van a környéknek. 2000 m2-es telken áll a családi házunk, amihez iroda és istálló, valamint egyéb melléképületek is tartoznak.

Családi gazdálkodóként fűszer- és gyógynövénytermesztéssel foglalkozom.

1999-ben költöztünk össze férjemmel. Akkor még panelban laktunk, majd 4 év bezártság után sikerült megtalálnunk álmaink házát. Azóta itt neveljük a gyermekeinket. A gyerekek 17-15-12-10 évesek. Sorban jöttek egymás után, sűrű volt az első 10-12 év. Mivel főzni mindig is szerettem, hiszen gyermekkoromtól anyukám és nagymamám mellett tanultam, ezért a főzés jelenti a legnagyobb örömet. A takarítás-vasalás-ablakmosás már nehezebb dió. Próbáltam sokféle technikát (zónatakarítás stb), de igazából most jutottunk el arra a szintre, hogy már nem mindent nekem kell csinálnom, az egész család részt vesz a munkákban.

 

Édesanyámtól rengeteget tanultam, bár sok mindent másképp csinálok, mint ő. Eléggé elfogadó személy vagyok. Ha bárkitől jó ötletet hallok, szívesen megfogadom, kipróbálom. Ha működik nálam is, akkor beépítem az életünkbe.

Mivel eleve mindketten nagycsaládból származunk a férjemmel, a fő szempont az volt, hogy olyan házat találjunk, ahol sokan tudunk együtt lenni egyszerre. A nagy tér és nagy udvar volt az elsődleges.

Sohasem tudtam igazán 2 főre főzni. A házasságom elején inkább az jelentette a gondot, hogy túl sok volt az étel. Ahogy nőttek a gyerekek, egyre ügyesebb lettem. A napi szintű mosással úgy birkóztam meg, hogy minden nap ugyanabban az időben raktam be a mosást. Tudtam, hogy mennyi idő alatt végez a gép, és ahhoz igazítottam a többi munkám (bevásárlás, takarítás, játék a gyerekekkel).

Következetességgel betudok vonni mindenkit a háztartási feladatok elvégzésébe. Bár a mai napig van küzdés a részükről, holott tudják, hogy meg kell csinálni, nincs kibúvó. Nincs sok feladatuk, napi 10-15 perc. A szobájukat egyedül takarítják. A lányaim nagyon sokat segítenek. Nyáron, amikor nekem munkacsúcs van a gazdaságban, akkor ők látják el a feladatok nagy részét: porszívózás, főzés, mosogatás. Férjemre is mindig számíthatok, bármiben. Igyekszünk tervszerűek lenni. A rendet megtartani kell, nem csinálni.

A rendet megtartani kell, nem csinálni.

Volt régebben egy idősebb néni, aki segített. De pont azok a munkák maradtak el, amelyekben amúgy is lemaradásom volt, pl. a ruhákat ugyan összehajtogatta, de a szekrénybe már nem rakta be. És a bevásárlások után a  hűtőbe sem tett semmit. Viszont felmosott, ablakot pucolt. Végül rájöttem, hogy muszáj magunknak rendet tartani, mert ha kívül rend van, akkor belül is. És fordítva. Biztos vagyok benne, hogy kisgyermek, vagy karrier mellett nehéz mindig olyan tisztaságot varázsolni magunk köré, amiben tökéletesen jól érezzük magunkat. Ennek ellenére nem ajánlanék takarítónőt senkinek sem.

A vasalás abszolút szerelem.

Képes lennék egész nap ott állni, közben rádiót hallgatni, táncikálni. Nekem ez kicsit én idő is. A mosogatással viszont hadilábon állok, abban szerencsémre besegítenek a családtagok. Együtt az is könnyebb. Azt gondolom, hogy mi magunk is környezettudatos légkörből jövünk, és a gyermekeinknek is ezt adjuk tovább. Amit lehet, azt természetes szerekkel, környezetbarát úton oldunk meg, így nem érzem, hogy a mostani háztartásomon valamit is változtatnék.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a településen, ahol élek sok a 4-5 gyermekes anyuka, akik hasonló gondolkozásúak. Így nagyjából mindegyikünk háztartása egyformán néz ki. Átjáróház mindegyikünk háza (persze, jó értelemben) és a patikarend sehol sem elvárás.

Reggel 5 és 6 óra között kelek. Elkészítem a gyerekeknek a reggelit, megiszom a kávémat, és ilyenkor még egyedül vagyok. Így végig tudom gondolni a napomat. Hét órakor mindenki kirepül itthonról, elindulnak az iskolába. Ekkor megérkezik a segítségem, aki a kerti munkákban vesz részt. Ő egy megváltozott munkaképességű férfi. 70 %-ban értelmileg sérült, így a kommunikációnál nagyon oda kell figyelnem, hogy mit kérek tőle. Arra is figyelnem kell, hogy ezt a feladatot ő kb. mennyi idő alatt tudja megcsinálni. Miután elvégezte, csak utána mondom neki a következő feladatokat.

Általában főzök valami egyszerűt (tészta, főzelék stb). Délben közösen ebédelünk a férjemmel, majd ebéd után lepihenek 10-15 percre, és csak ezután folytatom a munkát. Ha nekem kell menni a gyerekekért, akkor 4 körül autóba pattanok. Ilyenkor délután van idő beszerezni a szükséges dolgokat (vásárlás, új cipő, stb). Ha nem én megyek, akkor folytatom otthon a munkát: nyáron általában kint a gazdaságban, ősztől tavaszig pedig feldolgozom a szárított fűszereket, gyógynövényeket. 6-7 óra körül vacsorázunk, és általában meleg vacsora van. Este e-mailekre válaszolok, megnézem, mi történt a nagyvilágban, olvasok, zenét hallgatok, vagy elmegyünk a férjemmel táncolni. Televíziónk nincs, és nincs is rá szükségünk. Amit szeretnénk látni, azt megkeressük interneten.

Vannak macskáink, voltak nyulaink, kutyáink..

Többek között ezért van nagy udvarunk, mert a háziállat oda való. Vannak macskáink, voltak nyulaink, kutyáink, de senki nem jöhet be a házba. Hal és teknős is kizárva.

Próbálom nem kihasználni a családom sok segítségét és támogatását, amelyet a munkám során kapok.

Mivel a vállalkozásom még nem töltötte be 2. életévét, rengeteg a munkám. Ezt a férjem és gyermekeim megértéssel fogadják. Sokszor szembesülök azzal, hogy a gyerekek napi feladataikon túl is észreveszik, ha valahol elmaradásban vagyok, és szó nélkül segítenek. Én ezt próbálom azzal kompenzálni, hogy a lehető legtöbb időt együtt töltöm velük.

Magammal vagyok elégedetlen, hogy nem tartok mindent kézben. Remélem, a vállalkozásom hamarosan el fog jutni arra a szintre, amikor már nem csak én dolgozom benne, hanem egy alkalmazott ki tudja váltani az ott töltött időmet. Mivel a gyerekek mellett végig itthon voltam és mindent én irányítottam, ez az új helyzet nagy változás nekem is és a családomnak is, amiben igyekszünk a pozitívumokat megragadni. Például azóta a gyermekeink sokkal önállóbbak.

Zsóka a Sudár birtokot vezeti, és itt mindent a két kezével csinál és termeszt. Ha kíváncsi vagy hogy milyen csodálatos ez a birtok, akkor látogass el a Facebook oldalukra és a weboldalukra.

Ha lemaradtál a Háztartások kulisszatitkai sorozat előző részeiről, akkor itt elolvashatod őket.

Háztartások kulisszatitkai Riederné Fonyó Barbarával, aki 5 gyermekes édesanya

Háztartások kulisszatitkai Riederné Fonyó Barbarával, aki 5 gyermekes édesanya

Ahogy nagycsaládos életem legnagyobb részében, úgy a háztartásomban is egyszerre van jelen a tervszerűség és a spontaneitás. Vannak olyan részei a háztartásnak, ahol nagyon tervszerű vagyok, pl. a bevásárlás: igyekszem a hétnek mindig ugyanazon a napján elvégezni, mindig felkészülök és pontosan összeírom, hogy mit szeretnék venni.

Ha már nem a szülői házban éled az életed, akkor valószínűleg háztartást is vezetsz. Mindegy hogy kicsi vagy nagy háztartás van a válladon, a tény ugyanaz. A háztartás házimunkákat ad, és ezeknek a házimunkáknak az elvégzése nem kis feladat. Főleg ha még gyerekek is szaladgálnak szobáról szobára bújócskát játszva.
Sokan úgy gondolják, hogy egy nő zsigerből össze tudja hangolni a háztartásvezetést a munkájával és a gyerekneveléssel. És akkor még a férjjel való törődésről nem is beszéltem.

Pedig ez nem alap, hanem a nőknek is tanulniuk kell. Igaz, hogy nekünk valahogy jobban sikerül a feladatok koordinálása vagy rangsorolása, mint a férfiaknak, de ezért nagyon sokat teszünk is. (mielőtt megkövezne valaki, megjegyzem, hogy tudom, vannak ügyes férfiak is.)

Na de hogyan tanulta meg ezt az egyedülálló Kati, vagy a 3 gyerekes Andrea, vagy az otthonról dolgozó 2 gyerekes Beáta? Milyen trükköket alkalmaznak a háztartásukba? Hogyan hangolják össze a munkát a gyerekneveléssel és a háztartási munkákkal? Háztartások kulisszatitkai sorozat ezekre a kérdésekre ad választ hétről hétre, háztartásról háztartásra. A többi részét ide kattintva tudod elolvasni.

Barbara szívesen mesélt arról, hogy mit is jelent számára a háztartás és annak minden hozadéka.  Megosztja velünk a gondolatait, örömeit, problémáit, trükkjeit a saját háztartásával kapcsolatban, és elmeséli, hogy egy átlagos nap hogyan néz ki náluk.

Háztartások kulisszatitkai című rovatunk következő részében Riederné Fonyó Barbara 5 gyerekes boldog háztartásába kukkanthatunk be.

45 éves, budapesti 5 gyermekes édesanya, újságíró, blogger, a Mom With Five blog tulajdonosa vagyok. Férjemmel öt 5 és 15 év közötti gyereket nevelünk, négy fiút és egy lányt. Tizenhat éve vagyok háztartásbeli, hol gyeden, hol gyesen voltam, jelenleg főállású édesanyaként a családom életét koordinálom.

Jelenleg egy fővárosi társasház legfelső emeletén, egy kétszintes tetőtéri lakásban élünk. Az otthonunk száz négyzetméteres, 2+4 félszobás és tartozik hozzá egy hét négyzetméteres erkély is. Huszonkét éve vezetek önálló háztartást, amióta elhagytam a szülői fészket.

A háztartásom kialakításában kezdetben voltak nehézségek: például a megfelelő eszközök, háztartási gépek kiválasztása terén, hiszen az életünket kettesben kezdtük, de nyilvánvaló volt, hogy egyszer majd lesznek gyerekeink. A tervezés során így felmerült a kérdés, hogy érdemes-e előre gondolkodni és úgy választani, vagy inkább az épp aktuális igényeinket vegyük figyelembe. A dilemmáim megoldásában a legnagyobb segítséget a szüleim jelentették, a legfőbb tanácsadóm édesanyám volt.

A legfontosabb szempont – már a közös életünk kezdetén is – mindig az volt, hogy a háztartás legyen értem és ne fordítva. Legyen praktikus és könnyen alakítható, na meg persze bővíthető.

Amikor aztán megszülettek a gyerekek, a háztartásom alapjaiban változott meg, mondhatnám úgy is, hogy beköltözött az életembe a káosz és azóta sem távozott. A viccen túl: a gyerekeinkkel közös életünkben többszörösére nőttek a teendők, áthelyeződtek a hangsúlyok, korábban kevésbé fontos dolgok prioritást élveznek, másokról pedig lemondtam. Pl. arról, hogy a gyerekszobában rend legyen. Ott egyszerűen ez megoldhatatlan. A cél, hogy ne legyen rendetlenség, de ez nem azonos fogalom a renddel. Vannak dolgok, amelyeket el kellett engednem, pl. a vasalást. Egy ideje már csak Férj ingeit vasalom meg az ünneplős ruhákat, a többit megtanultam szépen hajtogatni.

Egy nagyon nagycsaládban a háztartásvezetés akkor tud működni, ha mindenki kiveszi belőle a maga részét. Hogy veszem rá erre a családtagjaimat? Erőszakkal. Oké, csak vicceltem. Leginkább akkor működik a dolog, ha együtt végezzük a teendőket. Utasításra kevésbé hallgatnak (kevésbé motiváló, ha csak szóban kérem őket), ha közösen csináljuk, akkor szívesebben jönnek, mert másra is jut idő közben: beszélgetni, a kicsikkel játszani, stb. Igaz, hogy ilyenkor tovább is tart.

Így a munkámat is jobban össze tudom egyeztetni a háztartásvezetéssel, bár nem egyszerűen.

Mivel otthonról dolgozom, ezért mindig tudok találni olyan házimunkát, amelyet el lehetne végezni. De akkor nem haladok az írással. Így meg kellett tanulnom megállni, hogy egy kupac szennyesruha láttán azonnal nekiálljak mosni. Ez így nevetségesen hangozhat, de nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ne forgácsolódjon szét az ember a hétköznapokban. Sok-sok tépelődés után végül arra jutottam, hogy a háztartási munkák könnyebben összeegyeztethetőek a családdal, mint az írással, így mostanában akkor végzem őket, amikor a családtagjaim is otthon vannak és azokban az órákban, amikor egyedül vagyok, inkább írok, mint mosogatok. Nem feltétlenül ez a legideálisabb megoldás, de a jelen felállásban ez a legcélravezetőbb.

Ahogy nagycsaládos életem legnagyobb részében, úgy a háztartásomban is egyszerre van jelen a tervszerűség és a spontaneitás. Vannak olyan részei a háztartásnak, ahol nagyon tervszerű vagyok, pl. a bevásárlás: igyekszem a hétnek mindig ugyanazon a napján elvégezni, mindig felkészülök és pontosan összeírom, hogy mit szeretnék venni. A heti bevásárláshoz kapcsolódik havi egy online bevásárlás is, amikor a nehezebb, kartonszámra vett dolgokat szállíttatjuk haza. A háztartás többi részében nagyobb szerepet kap a spontaneitás, de ebben nagy szerepe van a gyerekeink számának, mert velük mindig történik valami, ami az elképzelt rendszert/tervet felülírja.

Egy ekkora háztartást nem igazán lehet egyedül sikeresen vezetni.

Ezért már nagyon régóta van takarítónőm. Ez volt az egyik feltételem, amikor eldöntöttük, hogy az első, huszonöt négyzetméteres lakásunkról száz négyzetméterre váltunk. Egy háztartási segítség, vagyis egy takarítónő hatalmas terhet vesz le az ember válláról. És bár luxusnak tűnhet, de az így spórolt idő nekem többet jelent és többet ad, mint amennyit ki kell fizetnem neki havi szinten.

Takarítónő mellett is nagyon fontos dolognak tartom a háztartás gépesítését. Nyilván mindenkinek vannak szeretem és “nemszeretem” házimunkái, nálam a gépesítés miatt nincs bajom sem a mosással, sem a mosogatással, a vasalás már necces, de amit igazán utálok, az a rendrakás. Mert folyamatosan kell csinálni és mindezek ellenére nincs semmi látszatja. Vagy nem sok.

A másik dolog, ami nagyon sok időt vesz el egy akkora családban, mint a mienk, az a főzés.

Ha most kezdeném önálló háziasszonyi pozíciómat, akkor hamarabb megtanulnék főzni. Nagyon sokat küzdöttem vele a házasságunk elején, a kezdeti sikerélmények talán kreatívabb konyhatündért faragtak volna belőlem, amely most sokban megkönnyítené a helyzetemet.

Fotó: Máté Dorka/Máté Dorka Fotó

Sokan szokták kérdezgetni tőlem, hogy hogyan néz ki egy hét tagú család átlagos napja, hogyan fér bele minden 24 órába?! A reggeli műszak fél 7 körül kezdődik: a gyerekek sorban felkelnek, felöltöznek, összekészülnek. Én előkészítem a reggelijüket, ha van háztartási munka – és egy hétszemélyes családban mindig van -, akkor azok közül is megpróbálok végezni néhánnyal: mosogatógép ki- vagy bepakolás (vagy mindkettő), mosógéppel ugyanez, egy kis vasalás, ruhahajtogatás. Férj is összekészül, a gyerekek a reggeli tisztálkodás után egyedül elindulnak az iskolába, Legkisebbet pedig Férj viszi magával az oviba.

Nyolc, fél kilenc körül kiürül a lakás, jöhetnek az elmaradt házimunkák, a házon kívüli teendők, ezekkel jó esetben 10 órára végzek. Van körülbelül három szabad órám, kivéve kedden és csütörtökön, amikor egy betegség miatt kötelező gyógytornára járok, mert akkor csak másfél óra szabadidőm van.A gyerekek két óra körül kezdenek haza szállingózni. Bevetem magamat a konyhába: pótebédet csinálok, ha kell, megsütöm-főzöm a másnapi tízórait és az aznapi vacsorát. Ha kell, besegítek a tanulásba. A délután az edzésekről, a kicsik hazaszállításáról szól.

Este hatkor fürdés mindenkinek, fél hétkor vacsora, közben mosás, mosogatás, ha délelőtt nem sikerült mindennel végezni. 8-kor kezdődik az esti rituálé: fogmosás, esti mese, fektetés. Fél 9-kor lámpaoltás a három kicsinek, a két nagy fél 10-kor fekszik.

Nem tagadom, hogy egy ekkora háztartásban akadnak kihívások bőven.

Az én legnagyobb kihívásom, hogy hogyan érjem utol magamat. Talán ezzel küzdök a legtöbbet. Ha kimarad egy mosás vagy egy mosogatás, az olyan szinten borítja az egész rendszert, hogy nem győzöm behozni az elmaradást. A másik, hogy ne legyenek túlzó elvárásaim. Hogy inkább egy élhető teret teremtsünk magunknak, amibe belefér egy kis káosz is, de nem halunk bele a kivitelezésébe, mintsem hogy patikatisztaság legyen, amit viszont nem tudunk kiélvezni, mert annyira elfáradunk a megvalósításában.

Mindent összevetve azt mondhatom, hogy meg vagyok elégedve a mostani háztartásommal. Néha szeretném, ha kevesebb lenne benne a káosz, de ahhoz radikálisan csökkenteni kéne a gyerekeink számát. Miután ez képtelenség, így megelégszem azzal, amit mellettük sikerül elérni és örülök, hogy ha nem is flottul, de azért komolyabb döccenők nélkül viszem a háztartást.

Barbara ügyesen lavírozik 5 gyerek, a munka és a háztartása között. Erről folyamatosan ír a blogjában és az oldalán.

Facebook oldal: Mom with five
Facebook csoport: Mom with five – Pont jó szülők vagyunk!
Weboldal: Mom with five

Szeretnéd te is bemutatni a háztartásodat? Akkor írj üzenetet a hello@rendegykattintasra.hu e-mail címre, és küldöm a kérdéseimet.