5 legkoszosabb dolog az éttermekben

5 legkoszosabb dolog az éttermekben

Biztos vagyok benne, hogy te is kedves Olvasó szoktál étteremben étkezni. Viszont abban már nem vagyok ilyen biztos, tudod-e, hogy mik a legkoszosabb dolgok egy olyan helyen, ahol a tisztaság és a higiénia alapvető elvárás lenne. Pedig nem árt résen lenni, és nyitott szemmel leülni az asztalhoz, mert nem biztos, hogy mindenhol mindent le- vagy elég gyakran takarítanak. Ebben a cikkben ezekre hívom fel a figyelmedet.

Só- és borstartó

Sokan az ételeket utólag is szeretik megsózni, és egy kis borssal meghinteni. Erre minden étteremben lehetőség van, hiszen az asztalokon mindig ott sorakozik a só- és borstartó. De lehet, hogy ez az utólag ízesítés nem is olyan jó ötlet.  A só- és borstartót rengetegen fogják a kezükbe, ezért a kosz mellett a baktériumokat is meg lehet találni rajtuk. Persze csak akkor, ha nem törlik át minden nap.  

Néhány évvel ezelőtti kutatásban a legkoszosabb étteremben megtalálható dolognak a borstartót titulálták, amin e.coli baktériumot is találtak.  

Mivel a legtöbb étteremben ezeket a tartókat nem törölgetik minden egyes vendég után, ezért érdemes velük vigyázni. De abban is biztos vagyok, hogy a napi takarítási rutin sem gyakori ezen a vendégek által gyakran használt tárgyon.

Étlap

Meg vagyok győződve arról, hogy egy étlapon százszor több baktérium ragadhat meg, mint egy vécéülőkén. Miért? Mert amíg a vécéülőkét napjában többször is áttörlik egy étteremben, (legalábbis jobb helyeken) addig az étlapok kézről kézre járnak úgy, hogy közben a törlés elmarad. Szóval a második legkoszosabb dolog egy étteremben az étlap.

Székek

Egy 2012-es kutatásban megvizsgálták az éttermi székeket is. Az esetek 70%-ban találtak veszélyes baktériumokat.   

Ezzel a ténnyel én is egyet tudok érteni, hiszen sokan húzzák ki, és ülnek rá a székekre úgy, hogy előtte nem tisztították meg a kezüket, és a székek sincsenek folyamatosan áttörölve.

Jó esetben reggelente a székek kárpiton kívüli részeit áttörlik, de a kárpit még mindig ott marad takarítás nélkül. (Természetesen a szék kárpit részét nem is lehet naponta takarítani, ezért javasolom az étteremtulajdonosokat a kárpit nélküli székek beszerzését.) És már tudjuk is, hogy a harmadik legkoszosabb dolog egy étteremben a szék, a székek.

Snackes tálak

Az éttermek pultjainál gyakran kínálnak mogyorót vagy más finomságokat kis tálkákban. Ezekre sem árt odafigyelni, mert ha nem mossák el őket minden nap, akkor simán megragadhatnak rajtuk a szennyeződések. Ugyanez igaz a fatálakra és a fonott kis kosárkákra is, melyekben a kenyeret hozzák az asztalunkhoz.

Ételcsipesz a svédasztalon

A svédasztalos étkezések leginkább a hotelekben elterjedtek, de az önkiszolgáló éttermekben is találkozhatunk a különböző ételcsipeszekkel, és adagoló kanalakkal. Talán nem kell nagyon magyarázni, miért ragad meg ezeken is sok bacilus, ha nem takarítják, vagy cserélik le őket az étkezési idősávon belül. Semmi sem garantálja, hogy mindenki kezet mos, mielőtt sonkát, vagy salátát szed magának a tányérjára. Tehát az ötödik legkoszosabb dolog egy étteremben az ételcsipesz, az ételcsipeszek.

Ez csak pár példa arra, hogy mely dolgok lehetnek koszosak egy étteremben, ha nem takarítják őket kellő gondossággal vagy elég gyakran. Ezeken kívül persze van még számtalan olyan dolog, ami bosszúságot tud okozni egy vendéglátóhelyen számunkra a tisztasággal kapcsolatban. Te is tapasztaltál hasonlót? Akkor írd meg hozzászólásba.

Az a bizonyos póz a női mosdóban

Az a bizonyos póz a női mosdóban

Kislánykorodban, amikor anyukáddal betértetek egy mosdóba, akkor a vécé használatának volt egy sajátos rituáléja. A PÓZ felvétele! Emlékszel?

A póz

A vécémumus akkor jelenik meg először az életedben, amikor az anyukád az első kirándulásotok alkalmával azt mondja, hogy csak akkor mentek itt pisilni, ha már nagyon muszáj. – De anya! Nekem már most is pisilnem kell! – Jaj, kislányom! Ezek a vécék nagyon koszosak, büdösek, és mindig a női vécében van a leghosszabb sor. Így bírd még egy kicsit!

Na, de egy kislány életében a mumusok még nem igazán okoznak nagy ijedelmet, de kíváncsiságot annál inkább. 

Így addig nyafogsz anyuka fülébe, amíg megunja a nyavalygásodat, és az első adandó vécénél azt mondja, hogy akkor most ide bementek. Ezzel elkezdődött az a folyamat, melynek a végkifejlete a felnőttkori nyilvános vécé irtózatért felelős mumus végérvényes győzelme.

Az első

Emlékszel még rá, hogy hogyan is zajlott kisgyerekként a kirándulás közepette a vécé látogatása? Legelőször anyukád letörölte a vécédeszkát papírzsebkendővel, vagy vécépapírral. Ma már ennek van modernebb változata is: a nedves törlőkendő. Ez elvileg minden anyuka táskájában ott lapul. Majd a deszka törlése után anyukád mindig kis darabokra tépkedte a vécépapírt, és ezeket tette a deszka teljes felületére. Te pedig ott álltál az ajtóban, és türelmesen vártad, hogy anyukád mikor mondja azt, hogy kislányom most már nyugodtan pisilhetsz. 

Ehhez képest ez a mondat sosem így hangzott el, hanem egy kibővített változatát hallottad mindig. – Kislányom! Jól jegyezd meg! Nyilvános vécében, soha nem ülünk rá a vécére, csak ráhajolunk, soha nem érünk hozzá itt semmihez, mert nem tudjuk ki és hogy használta előttünk. Most már mehetsz pisilni, drágám.

Na, itt kezdtünk rálépni az iszonyat útjára, hiszen egy kislány fejében igencsak kérdőjelek sokasága keringett azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet úgy pisilni, hogy ne nyúljon semmihez, és még csak rá sem ülhet a vécére. De anyuka már tapasztalt volt ebben a kérdésben, és a következő lépésben megtanította neked azt a bizonyos pózt. Tudod, azt a pózt, amikor úgy sikerül pisilned, hogy nem ülsz rá a vécére, sőt hozzá sem érsz, és még az egyensúlyodat is meg tudod tartani.

“A póz” megtanulása az első leckék egyike egy kislány életében azon az úton, ami a nyilvános vécéktől való irtózathoz vezet.

A kezdet

A póz megtanulása után minden egyes pisilés alkalmával, azzal szembesülsz, hogy hosszú sorok kígyóznak a női vécék előtt, és azt gondolod, hogy itt valamit biztosan ingyen osztogatnak.

Ekkor jön a felismerés. Amikor érzed, hogy pisilned kell, akkor már az első érzésnél szólni kell anyukának, hiszen nyilvános helyen mindig azzal fogsz szembesülni, hogy hosszú sort kell végig állnod ahhoz, hogy könnyíteni tudjál magadon, így szerencsésebb, ha időben beálltok a sorba.

Ezek a korai élmények akkor is ott lesznek az életedben, amikor már felnőtt nőként látogatod azokat a bizonyos nyilvános vécéket, amiktől majd frászt kapsz. Felnőttként is viszolyogsz attól, hogy nehogy hozzáérj valamihez, és persze a sorban állás sem tűnt el a vécék életéből.

De így felnőtt fejjel a kislányos érdeklődést felváltja a türelmetlenség, hiszen ahhoz, hogy pisilni tudjál, elő kell varázsolnod a türelem minden fajtáját.

Már úgy érkezel a nyilvános vécé felé, tudod, hogy várnod kell. Oké, nincs para, még nem kell annyira pisilned. Mosolyogva és kedvesen vársz, és állsz a sorban. Látod, ahogy a többi nő is türelmesen nyomkodja a telefonját, hiszen még van idő, hosszú a sor. Végül te következel, és megkönnyebbülsz, mert már csak egy hajszál választ el attól, hogy bepisiljél. De hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy – Ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább. – és gyorsan beslisszol abba a vécébe, ami pont rád várt, magával húzva gyermekét is.

Ekkor szemeidet kimeresztve magadban felsorolod az összes szent nevét, és végső elkeseredésedben végig nézed az összes többi helyiséget is, hátha valamelyik időközben megüresedett. De nincs szerencséd, mert mindegyik foglalt. És amikor már valóban érzed, hogy itt a vég, és most rögtön bepisilsz, végre valamelyik kinyílik, és te már nyomulsz is be a vécébe, nem törődve az illetővel, aki éppen jönne onnan kifelé. Indulhat a kalandtúra.

Kalandtúra a vécében

Bemész, és máris azzal szembesülsz, hogy a zár nem működik. Nem tudod bezárni a vécé ajtaját! 

Oké, majd akkor fogod a kilincset az egyik kezeddel. Na de kilincs sincs, és ráadásul még a táskád is ott van a kezedben. Keresed a táskatartót, de az sincs. Ezért kétségbeesetten megpróbálkozol a padlón elhelyezni, hiszen neked szükséged van a kezedre az ajtó tartásához, és a bugyid lerántásához. Lenézel a földre, és fohászkodsz az istenekhez, hogy csak egy iciri-piciri tiszta helyet találj, ahová a táskádat le tudod tenni.

Most, hogy a táskát biztos helyen tudhatod a nem épp tiszta padlón, jöhet az ajtó. Mivel nem volt rajta se zár, se kilincs, így az egyetlen módja, hogy ne nyíljon ki az az, hogyha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és felveszed azt a bizonyos pózt, amit anyukád kislánykorodban tanított. Tudod, a PÓZ! És ebben a pillanatban rájössz, hogy milyen jól tetted, hogy a táskádtól megszabadultál még annak ellenére is, hogy nem épp patyolattiszta a padló. Mert abban a bizonyos pillanatban a combjaid elkezdenek remegni, és rájössz, hogy artista vér is csörgedezik az ereidben, mert a póz miatt egyszerűen csak úgy lógsz a levegőben.

Hamar rájössz, hogy szó sincs artista vonalakról, és már nagyon szeretnél leülni. Aztán bevillan, hogy egy dologról elfeledkeztél, amikor viharosan beléptél a vécébe. Mivel annyira kellett pisilned, nem volt időd letörölni a vécédeszkát és bevonni vécépapírral.

Ekkor már a kisördög is megjelenik lelki szemeid előtt, aki azt súgja, hogy ülj csak rá nyugodtan. De anyád szavai, ami visszhangoznak a fejedben, rögtön megakadályozzák a kisördög ármánykodását. –  Sose ülj rá a nyilvános vécékre! – ezért úgy maradsz “a pózban” és továbbra is lógsz a levegőben remegve.

Most már a remegés és a lebegés mellékhatását máris megtapasztalod, és érzed, hogy egy pár csepp nem ott landolt, ahol landolni kellett volna, hanem jutott belőle egy kicsi a combodra is. Te gyorsan cselekszel, hogy nehogy lejjebb érjen az a pár csepp, és rögtön a vécépapír felé nyúlsz….. B@sszus, nincs papír! Üres a tartó!

Na de ott a táska, ami elvileg minden sz@rral tele van, így valószínűleg papírzsebkendőt is találsz majd benne, amit vécépapír gyanánt tudsz majd használni. De ahhoz, hogy megtaláld a zsebkendőt, és ki is vedd a táskádból, fel kell szabadítanod a kezed, és el kell engedned az ajtót. És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit egy jól célzott lábrúgással meg kell fékezned, miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Ebben a pillanatban a póz szétesik, és a szabad kezeddel kénytelen vagy megkapaszkodni a vécé peremén.

A kalandtúra folytatódik

Most már nagyon menni akarnál, és megfogadod, hogy soha többé be nem teszed a lábad nyilvános vécébe.

Tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő keze sosem ért hozzá semmihez a vécében, és hát valljuk be, nem tudhatod, milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen.

Már teljesen ki vagy merülve, mire felállsz, de a póz, mindennél fontosabb! Nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a vécét.  

Ezután átmész a kézmosóba, és a gondolataidban már csutakolod is kezedet, mert hát ugye hozzáértél ahhoz a kétes tisztaságú vécékagylóhoz.

Nyitnád a csapot, de nem működik!

Próbálkozol a másik csappal, de abból sem jön a víz. Végre a harmadik csapnál egy hajszálvékony hideg vízsugár megjelenik. Halleluja. Gyorsan beszappanozod a kezed, vagyis csak szappanoznád, mert az adagoló tök száraz és teljesen üres. Itt már feladod, és menekülőre fogod. Beteszed a vékony vízsugár alá a kezedet, egy kicsit meglapogatod, és rohansz kifelé, hiszen a kézszárító sem működik. Ismét megfogadod magadban, hogy soha többet nem lépsz be egyetlen egy nyilvános vécé ajtaján sem, inkább bepelenkázod magad.

Ekkor meglátod a pasidat, aki ugyanakkor ment be a férfivécébe mikor te, de mostanra megkávézott, egy újságot is kiolvasott, és türelmetlenül kérdezi: – Mi tartott ilyen sokáig? Te pedig csak ennyit válaszolsz: – Sokan voltak, mint mindig egy női vécében.

Most már te is tudod, hogy mi az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba. Szolidaritás miatt, hiszen le kell győzni a vécé mumust, ami már kislánykorunk óta velünk van. Mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót, és a harmadik beadja a papír zsebkendőt az ajtó alatt. Így valóban meg tudod tartani azt a bizonyos „pózt”, amit anyukád tanított neked, és be tudod tartani az ígéretedet is, hogy sosem érsz semmihez a nyilvános vécében.

Mit gondolsz a szállodai szobák tisztaságáról?

Mit gondolsz a szállodai szobák tisztaságáról?

Biztosan te is voltál már olyan szállodában, ahol első pillantásra minden patyolattisztának tűnt. Olyan szállodában is pihentél már valószínűleg (vagy csak szerettél volna), ahol az első benyomás illúzióromboló volt. És azzal is tisztában van, hogy a szállodai szobatakarításra max. 30 percet szánhat a takarító, mert menni kell tovább. Vagyis az alapos takarításra nincs idő. Ami belefér, az természetesen az ágynemű le- és felhúzása, a fürdőszoba takarítása (bár ez is felülettakarítás valójában), portörlés, porszívózás. Természtesen vannak szállodák, ahol alaposabb takarítást végeznek egy-egy vendég távozása után, és van olyan hely, ahol még ennyit sem.

Az a 30 perc, ami egy-egy szoba kitakarításra rendelkezésére áll, már nem elég arra, hogy a részletekben is elmerüljön a takarító. Mire is gondolok? 

Szállodai hajszárító

Egy kutatás során a mikrobiológusok is meglepődtek azon, hogy a szállodai hajszárítókon olyan vírusokat is felleltek, amik influenzát és hasmenést okozhatnak, illetve olyan bacikat találtak, amik torokfájást, megfázást válthatnak ki.  

A kutatók szerint sok helyen találtak belőlük akkora mennyiséget, ami bőven elegendő ahhoz, hogy valaki megbetegedjen.

Gondoltál már arra, hogy a saját hajszárítódat kitakarítsd néhanapján? Ugye, hogy nem! Pedig néha kellene, annak ellenére, hogy az a sajátod, és csak otthon használod. A szállodai hajszárítón lévő bacikat simán el tudod kerülni akkor, ha a sajátodat viszed magaddal egy wellnesshétvégére. Morbid ötlet, mit gondolsz?

Mosdó

A kutatás során a hajszárító mellett vizsgálták a vécét, a csapokat, a mosdókagylókat, a poharakat és a fémtárgyakat. Kilenc hotelből hat esetében találtak a mosdóban aggasztóan sok baktériumot.

Noha a vécéken több baci is volt, ez még mindig kevesebb, mint a legtöbb ember otthonában lévő vécén. Miért? Mert amíg a szállodákban napi szinten van takarítás (vagy legalábbis 2-3 naponta, mikor a vendég távozik), úgy az otthonunkban ez csak általában heti egyszer történik meg a mosdó vonatkoztatásban. (és akkor még jóhiszemű voltam)

Szobaszervíz kártya

A szobaszerviz kinyomtatott menüje szintén mikroszkóp alá került, ahonnan újabb adag rejtett baktérium bukkant elő. Még az egyik ötcsillagos szállodában is számos baktériumot találtak az étlapon.

A te étkezőasztalodon, konyhádban hány magazin, vagy újság fekszik szép nyugodtan? Tudod, hogy ki ért hozzá ezekhez még azelőtt, hogy azt megvásároltad volna? Miután hazavitted, fertőtlenítetted? Ugye, hogy milyen badarságnak hangzik? Újságot fertőtleníteni? Pedig valójában egy újság a baktériumok közkedvelt tanyája lehet.

Mi a megoldás a szállodákban fellelhető baktériumok ellen?

A megoldás nagyon egyszerű. Azok, akiket a bacik miatti félelmük tart távol egy-egy wellnesshétvégétől, gondolják végig: az otthonukban is nagyítóval nézik-e a bacikat? Ha ezek után is még aggodalmaskodna, akkor vigyen saját hajszárítót, fertőtlenítőkendőt és fertőtlenítőt. És mielőtt bármit is megfogna a szállodai szobában, azt törölje át a kendővel.

Bár azt gondolom, hogy aki ennyire fél a fertőzéstől, az nem megy gyakran szállodai szobába.

A tudatos utazóknak pedig azt tudom tanácsolni a szállodaválasztással kapcsolatban, hogy ha valóban tiszta szállásra vágyunk, akkor ne csak az ár legyen a döntés hátterében. Jártam már olyan több csillagos szállodában, ahol panaszt tettem a tisztaság hiánya miatt, és megfordultam olyan panzióban is, ami valóban ragyogóan tiszta volt. Ha szállást választasz, akkor is legyél tudatos, és mielőtt lefoglalod, olvasd el a szálláshelyről szóló értékeléseket, véleményeket a lehető legtöbb helyen. Ne sajnáld az időt arra, hogy rákeress a véleményekre, mert így nagyobb eséllyel találsz tiszta szálláshelyet.

Ha pedig biztosra akarsz menni, akkor a „valóban tiszta” tanúsítvánnyal rendelkező vendéglátóhelyek közül választasz, mert ezeken a szálláshelyeken a tisztaságra nagyobb figyelmet fordítanak, mint máshol. Hogy honnan tudom? Mert a „valóban tiszta” tanúsítványt én osztogatom. Vagyis garantálom, hogy ott valóban tiszta vendégélményben lesz részed. Valóban tiszta vendéglátóhelyeket a tisztaság piacterén találsz. Válassz közülük bátran.