A takarítói karrierem története tabuk nélkül

A takarítói karrierem története tabuk nélkül

Szerző: | 2022. 01. 17 | Kiszervezés

Takarítás? Miért pont ezzel foglalkozol? Nagyon sok kérdést kapok azzal kapcsolatban, hogy miért pont takarítás, miért ez a hivatásom, miért ezzel foglalkozok. Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben a miértekre adok választ nektek, és igyekszem a lehető legtöbb kulisszatitkot megosztani magamról, a takarítói karrierem történetéről. Készíts egy csésze kávét, helyezkedj el kényelmesen, mert hosszú történet lesz.

Hol is kezdődött a takarítói karrierem?

1993 augusztusában léptük át a férjemmel az első otthununk küszöbét. Ez egy társasház 4. emeletén található lakás küszöbe volt, és szerintem mi voltunk a világ legboldogabb párja abban a pillanatban. A lakásunk teljesen üres volt. A konyhában egy régi, retro kettes szekrény, egy villanytűzhely várt rám, és a szülő házból magunkkal hozott szekrénysor volt minden berendezésünk. De nekünk ez volt a menyország, hiszen saját magunk urai lehettünk az esküvőnk után egy hónappal. Ezt akkoriban nagyon kevés fiatal pár mondhatta el. Ez volt az első lakásunk, és azóta 11 költözésen vagyunk túl, így 11 lakást/házat mondhattunk már magunkénak. Persze ez a 11 költözés azzal járt, hogy mindegyik alkalommal új háztartást kellett kialakítanom az adott lakáshoz és életstílusunkhoz mérten.

A 11 költözésből kettő országváltással is járt. Németországba költöztünk a családommal, ott felépítettem egy olyan takarítócéget, ahol 25 kollégával együtt golfklubokat és kb. 1000 privát háztartást takarítottunk rendszeresen.

Így visszagondolva már nem is értem, hogy hogyan volt bátorságom ahhoz, hogy kitűzzem magam elé azt a célt, hogy nekem lesz ott kint egy takarítócégem. Miért? Mert ha hiszitek, ha nem, amikor kiköltöztünk oda a messzeségbe, akkor egy kukkot sem tudtam németül. Vagyis pár szót, és pár mondatot igen, na de azt mindennek lehet mondani, csak német nyelvtudásnak nem. Ezt úgy képzeljétek el, hogy tudtam kérni egy kenyeret a boltba, de azt már nem tudtam elmondani a szomszédnak, hogy mi a foglalkozásom. Szóval azzal a pár betanult mondattal vágtam neki a nagyvilágnak úgy, hogy volt egy vízióm, és abból nem engedtem.

Miért pont takarítócégről álmodoztam?

Mindig is imádtam a rendet és a tisztaságot. A visszajelzések alapján arra következtettem, hogy valószínűleg jól csinálom. Mármint a vendégeink visszajelzései alapján, mert ők mindig megjegyezték, hogy a lakásom mindig olyan, mintha senki nem lakna ott. Pedig semmi extrát nem csináltam, elhihetitek. Ráadásul a fiaim a világ legrendetlenebb gyerekei voltak. Legalábbis akkoriban én így gondoltam.

A fiaim, akik 2016. májusában anyáknapja alkalmából a golfklubban „helyettem” dolgoztak és mindezt önkéntes alapon.

Amikor elhatároztuk, hogy Németországban folytajuk az életünket, akkor el kellett döntenem, hogy ott kint, mit is kezdek magammal. És mit csinál egy nő, aki nem tudja az ország nyelvét, de viszonylag hamar akar pénzt keresni? Na? Már most szólok, hogy téved az, aki most rosszra gondol.. Hát persze, hogy elmegy takarítani… No innen kezdődik a takarítói karrierem története.

Mert ugye takarítani mindenki tud. (vagy mégsem? ) A takarításhoz nem kell beszélni, legalábbis takarítás közben nem, és így nem kell tudni az ország nyelvét. És nem utolsó sorban, ha kész a takarítás, akkor a kezedben a pénz. Ilyen egyszerű….vagyis ilyen egyszerű lenne…

Hallo, ich bin..

Az első problémával ott szembesültem, hogy ahhoz, hogy takarítói munkát kapjak, fel kell hívnom telefonon azt a hölgyet, vagy azokat a hölgyeket, akik takarítókat keresnek. Takarítót ezeregymillió nő keres kint Németországban, csak fel kell lapozni a helyi hirdetőújságokat, és máris 10 potenciális telefonszámmal leszel gazdagabb. Na de hiába van telefonszámod, és hiába tudod, hogy tuti jól takarítasz, a telefonba bele kell szólnod. El kell mondanod, hogy vállalsz takarítást, van szabad kapacitásod, és meg kell tudnod kérdezned, hogy mikor mehetsz próbamunkára. Ja, és mindezt németül.

Mit tesz egy tűzről pattant menyecske, ha meg kell küzdenie valamivel? Hát gondolkodik, és megtervezi az akciót. Így csináltam én is. Összeraktam magamban a mondanivalómat, majd leírtam, és lefordítottam németre. Aztán jó párszor átolvastam, memorizáltam, és elmondtam a falnak, vagyis lepróbáltam. Huuu… nagyon büszke voltam magamra, és úgy éreztem, hogy enyém a világ, most aztán már senki sem állíthat meg. Tehát hajrá, hívjuk fel az első telefonszámot.

Az első probléma

Odáig simán eljutottam, hogy a hölgy a telefon túlsó végén beleszólt, hogy halló, majd bemutatkoztam, elmondtam a betanult mondanivalómat, majd jött a hidegzuhany, mert nem értettem, hogy mit is mond. Vagyis pár szót ki tudtam venni, ami ismerős volt, de az, hogy mehetek-e, vagy egyáltalán mit is akar mondani nekem, na az már homály volt számomra. 

Így gyorsan elhadartam, hogy „Entschuldigung” (elnézést) és már raktam is le a telefont. Na de hogy lesz nekem így munkám? – kérdeztem magamtól. No sebaj, ez csak egy volt a 10 telefonszámból. Majd a többit biztosan érteni fogom. De mire az 5. telefont is megejtettem, már tudtam, hogy nem fogom érteni, mert ezen a környéken nem csak a német nyelvvel kell megküzdenem, hanem ráadásul még a bajor akcentussal is, ami számomra maga volt a halál. Mert aki nem tud németül, az sosem fogja megérteni a bajor akcentussal beszélő német embert. Tehát a telefonos munkakeresés számomra kilőve. Így más módszert kellett kitalálnom.

No de nem olyan fából faragtak, hogy már az elején feladjam a takarítói karrierem, ezért kitaláltam, hogy ha nem megy szóban, akkor majd írásban menni fog. Az igaz, hogy nem tudtam beszélni németül, és nem értettem, hogy mit mondanak, de németül írni, és a német írást megérteni, valahogy sikerült elsajátítanom. Ezért csak olyan hirdetéseket kerestem, ahol meg volt adva az e-mail cím is, és azoknak írtam egy nagyon szép, és lelkes e-mailt, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és mit akarok.

És képzeld drága Olvasóm! Válaszoltak is rá. Mégpedig az elküldött levelek 90%-ra választ kaptam, és így lett meg az első olyan házam, ahol el tudtam kezdeni a németországi takarítókarrieremet.

Az első ügyfél

Az első családom egy idős házaspár volt. Frau Mertig és Herr Bocz. Imádtam hozzájuk járni, és nagyon szerettem mindkettőjüket. Ketten éltek egy nagy kertes házban, és mivel a hölgy mozgáskorlátozott volt, szabad kezet kaptam a takarítás terén. Frau Mertig tanított németül beszélni, így egy idő után már fel mertem hívni telefonon a potenciális ügyfeleket.  

Frau Mertig volt az, aki arra biztatott, hogy meg tudom csinálni, és fel tudok építeni egy olyan céget, ahol azt csinálhatom, amit szeretek, és ahol a magam ura lehetek. Ő volt az, aki a maga 70 évével megmutatta nekem azt, hogy sosem szabad feladni, és hogy mindig van értelme valamit újra kezdeni. Ő volt az, aki folyamatosan motivált és lelkesített, amikor nagyon magam alatt voltam, és amikor már nem tudtam az idegenségérzéssel megbirkózni.

Mert bizony, ha valaki külföldre költözik, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy nagyon sok idő kell ahhoz, hogy befogadják, és nagyon sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy elismerjék a munkáját, netán karriert tudjon csinálni. Frau Mertignek köszönhetem azt, hogy az álmaim még akkor is megmaradtak, amikor minden és mindenki összeesküdött ellenem. Az ő segítségével soha nem mondtam le arról, hogy nekem egyszer nagy takarítócégem lesz Németországban, hogy a takarítói karrierem nem a kukába fog landolni.

Szóval Frau Mertig után sorba jöttek az ügyfelek, mert szájról szájra terjedt a hírem. Hamar megtelt a naptáram, és én boldogan újságoltam otthon, hogy mennyi pénzt tudtam betenni a családi kasszába.

Német precizítás

Az első munka után jöttek a további megkeresések, erről Frau Mertig gondoskodott. Azt mondta, hogy ő még nem látott így senkit sem takarítani, ezért mindenkinek ajánlani fogja a takarító szolgáltatásomat. Hurrá! A takarítói karrierem sínen van.

Azt azért ehhez tudni kell, hogy a németek nem tiszták, ezért nem is tudnak takarítani. Bár ez a tény ellentmond a német precizitásnak, és annak, hogy ha kilátogatsz Németországba, akkor tisztaságot és rendet látsz az utcákon, a tereken, és netán még egy-egy boltban is. De ez a rend és a tisztaság az ajtók előtt be is fejeződött. Ha belépsz egy német otthonba, akkor bizony néha hanyatt vágod magad. Főleg akkor, ha tudod, hogy az illető, aki ott lakik, az igazgató, orvos, ügyvéd vagy épp titkárnő. Hiszen azt gondolná az ember, hogy mivel a németek nagyon precízek, ha rájuk nézünk, akkor olyanok, mintha épp egy skatulyából húzták volna őket ki, ezért az otthonunk is patyolat tiszta és rendezett. Ez egy mítosz, és a valóság teljesen más.

Így persze, hogy a munkámmal meg volt elégedve Frau Mertig. Na jó, én is tudom, hogy átlagon felül tudok pikk-pakk rendet és tisztaságot teremteni, de ha a német takarítási morált nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy náluk mindenki jobban takarít. Az átlagon felüli takarítási tehetségemre visszatérve nekem ez régebben nem épp áldás volt. Régen ez mellé még egy hatalmas tisztaságmánia is párosult, és én ennek a kettőnek a kombinációjára úgy tekintettem, minte egy születési rendellenességre.

Mert bizony addig, amíg nem tudtam ezt magamban jól kezelni, addig a családom agyára mentem elég rendesen. Volt, hogy leültünk a férjemmel a nappaliba beszélgetni, és képes voltam a beszélgetés kellős közepén percenként felállni, és a polcokon lévő dolgokat egy mm-rel megigazítani, mert nem tetszett, ahogy és ahol álltak. De az is rendszeresen előfordult, hogy ha valaki vendégségbe jött hozzánk, már akkor elővettem a porszívót, amikor szegény még ki sem tette mindkét lábát az ajtón. Nos, hát nem voltam egy könnyű eset, de Németország helyretette az agyamat a tisztaság és a takarítás terén, mert keményem meg kellett küzdenem ott magammal.

Tele a naptár

Ahogy Frau Mertig elhintette a baráti társaságában, hogy van egy profi Putzfrau-ja, máris azon kaptam magam, hogy állandóan cseng a telefonom. Beleszóltam minden alkalommal, hogy hallo, ich bin Lena (Léna vagyok), de ennél többre nem futotta, mert már mondta is a mondanivalóját a telefon másik oldalán lévő hölgy.

És eddig tartott a tudomány. Mert azt már nem értettem, hogy mit is szeretne. Ezt a problémámat megosztottam kézzel-lábbal Frau Mertiggel, aki csak annyit mondott, hogy kein Problem (nem gond), majd sorba hívta a barátnőit, és mindegyiknek elmondta, hogy telefonon nem, de e-mailben, írásban nagyon jól tudok kommunikálni. Megadta mindegyiknek az e-mail címemet, és így már simán ment a takarítással kapcsolatos tárgyalásaim.

Attól nem féltem, hogy nem értem majd meg azt, hogy mit kell csinálnom, ha már a lakásban leszek, hiszen a német nő nagyon kényelmes, így nem azt mondja, hogy ezt és ezt kell megcsinálni, és ezt és ezt nem, hanem azt, hogy alles….vagyis, hogy mindent csináljak, amit jónak látok. Ezt is Frau Mertignek köszönhetem, mert ő azt is elmondta mindenkinek, hogy nem kell külön semmit sem mondaniuk nekem, mert tudom a dolgomat, és azt is meg fogom csinálni, vagyis azokat a helyeket is kitakarítom, amikre ők nem is gondolnak. Így indult a takarító karrierem Németországban…

Még észebe sem kaptam, már tele volt a naptáram. Kb. két hónap alatt annyi ember megtalált, hogy egyetlen egy szabad időpontom sem volt. A német családok csak olyan takarítót szeretnek, akik rendszeresen, hetente, fix időpontban megy hozzájuk. Itt már azért kijön a precizitás, mert abszolút nem rugalmasak abban, hogy egyik héten délelőtt, a másik héten délután. Tehát ha az első alkalommal szerda délelőtt 9 órakor mentél, akkor innentől kezdve mindig ez az időpont a jó nekik. Nem szeretik a kavarást, és nem szeretik, ha kihagysz egy hetet is. Nekik fontos a rendszeresség, mert miután megtalálták a hozzájuk passzoló takarítót, onnantól kezdve ők már nem csinálnak semmit sem otthon. De ez a takarítónak is jó, hiszen így tudja, hogy állandó jövedelemre tud szert tenni, és tervezhető az élete.

A magam ura vagyok

Így két hónap Németországban való tartózkodás után azon kaptam magam, hogy hétfőtől péntekig reggeltől estig dolgozom, van annyi pénzem, hogy ne függjek már a férjemtől. Mert ez mindig fontos volt számomra, hogy senkitől se függjek, hogy mindig magam ura tudjak lenni. Elég jó érzés ez higgyétek el akkor is, ha tökéletes egy párkapcsolat.

A mi házasságunk már elég réginek mondható, hiszen már 29 éve együtt vagyunk, de még a mai napig is frusztrál, ha egy-egy hónapban nincs annyi jövedelmem, amennyit beterveztem magamnak. Ez mondjuk abból a régi berögzült szokásomból adódik, ami a régi, tisztaságmániámat is okozta. Vagyis a megfelelési kényszer bennem is eléggé dolgozott, és a mai napig is dolgozik bennem, bár ma már a szó jó értelmében.

Na de az, hogy tele volt a naptáram, az azt is vonzotta magával, hogy az ügyfeleim személyében sok fajta embert ismeretem meg. Ő általuk fejlődött a személyiségem, az embertípusok ismerete, és persze a német nyelvtudásom is. Már a takarítói  karrierem elején sok lakáshoz kulcsom volt, mert nem volt otthon a család, amikor náluk takarítottam. Az ügyfeleim másik fele viszont otthon volt, és takarítás előtt, közben és utána mindig beszélgetni akartak velem. Hiába mondtam, hogy nem mindig értek mindent, ők ezzel annyira nem foglalkoztak, mert mondták ezerrel. Főleg az idősebbek.

A vágy

Ők nagyon szerettek beszélni, és nekik az, hogy én ott voltam, az napfény volt azon a héten. Mert volt kihez szólniuk, és volt aki meghallgatta őket. A német családoknál az a fajta nagy családcentrikusság, ami itt nálunk Magyarországon van, nincs meg. Ezért ha valaki idősebb lesz, akkor ott nem az a természetes, hogy a már felnőtt gyerekeikkel együtt élnek, vagy hogy a gyerekek gyakran látogatnák őket. Nem. Mindenki éli a saját életét, és nagyobb ünnepekkor találkoznak. Ennyi. Ezért egy takarító egy német idősember életében még nagyobb áldás, mint egy fiatal családnak. És mivel ők nagyon szerettek velem beszélgetni, ezért napról napra, hétről hétre fejlődött a nyelvtudásom. És ezzel a tudással simán elevickéltem a családok között és építettem a takarítói karrierem lelkesen.

De egy idő után nekem ez kevés volt, és többre vágytam. Na nem pénzben, hanem elismerésben és karrierben is. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy hogyan is tudnék én a profi takarítási tudásomból profitálni, és karriert csinálni. Azt tudtam, hogy ez a nyelvtudás nem lesz elég azoknak a céloknak az eléréséhez, amikről álmodoztam, ezért beiratkoztam egy nyelviskolába. De erről a korszakról majd egy külön könyvben mesélek bővebben.

A családjaim

Azoknak a családoknak a többsége, akikhez hétről hétre jártam, nagyon aranyosak és kedvesek voltak. Volt köztük református pap, nyugdíjas nénike, BMW gyárigazgató helyettese, ügyvéd, tolmács és sima bolti eladó is. Akik kedvesek voltak, és megbecsültek, ott hosszabb ideig dolgoztam. Volt, akinél 3 évig is dolgoztam, bár már nem én, hanem a takarítócégem egyik takarítója.

Akik nem becsültek meg, lenézéték a munkámat, és ezzel együtt engemet is, mint embert, azoknak szívfájdalom nélkül pár hét után búcsút mondtam. És ezt a kollégáimmal szemben is észben tartottam. Vagyis, ha egy család nem becsülte a kollégámat, mint embert, akkor ott szívfájdalom nélkül szerződést bontottam.

És most térjünk vissza a vágyamra, vagyis a takarítói karrier, az elismerés vágyára, és egy csapatra, mert nagyon magányosan éreztem ott kint a messzeségben magamat. A magányosság alatt azt értem, hogy a takarítói szakma az egy szereplős játék. Egész nap egyedül vagy, csak magaddal tudsz beszélgetni, csak magadat tudod megkérdezni és magaddal töltöd az ebédidődet is. Szóval emberekre vágytam…

Párban jobb

Apropó emberek… Azt biztosan tudjátok, hogy ha takarítót kerestek, akkor egy embert kell megtalálnotok, mert a takarítók egyedül dolgoznak. Na de ahogy írtam, ez így magányos sport. Ezért ott kint Németországban kb. az 5. hónap takarítói karrierem környékén megjelent egy gondolat a fejemben, hogy miért ne lehetne ezen változtatni…. Miért nem dolgozhatna egy takarító valakivel közösen? Miért nem mehetnének párban? És most itt értsd a takarítás alatt a magánházak takarítását. Mert irodákban, praxisokban teljesen rendben van, ha egy csapat takarító megjelenik.

Sajnos nem csak Németországban, hanem világszerte egy embert képzelnek el a takarítói munkakörbe. Az, hogy egy otthonba két ember takarítson egyidőbe, elképzelhetetlen dolognak tartották és tartják még a mai napig is. Miért? Mert azt gondolják, hogy ha már ketten vannak, akkor eltrécselik az időt, tehát több ideig tart a takarítás, így többet is kell fizetni érte. És akkor még a lopásra való lehetőségről nem is beszéltem. (Csak hallkan megsúgom, hogy sokan azért nem akarnak beengedni az otthonukba takarítónőt, mert a lopástól félnek a legjobban. Pedig nem ettől kellene tartaniuk, hanem magától a félelem érzésétől.)

Kilógni a sorból

Mindig szerettem kilógni a sorból, és még a mai napig is szeretem ezt művelni (lásd takarítási rutinokat tanítok annak ellenére, hogy mindenki azt gondolja, tud takarítani), ezért elhatároztam, hogy nekem bizony egy olyan takarítócégem lesz, ahol a takarítók párban járnak takarítani és ráadásul nem órabéreben fognak dolgozni. Ha már lúd, akkor az legyen kövér…

De azt is tudtam, hogy ez nem fog már holnapra megvalósulni, ehhez sokat kell dolgoznom, sok helyen kell megszereznem az ajánlásokat, és még a csapat tagjait is meg kell találnom. Ezért elkezdtem az ügyfeleim között nézelődni és szelektálni.  

Az olyan ügyfelektől elköszöntem, ahol nem éreztem jól magam, és olyan ügyfeleket kerestem, akik nyitottak voltak a másfajta gondolkodásra. Vagyis már az első beszélgetés alkalmával mikor felmértem a terepet, ők pedig engem, elmondtam, hogy hamarosan ketten fogunk jönni takarítani és én nem órabérben dolgozunk majd, hanem fix bérben. Erről a fix bérről később még írni fogok, mert ez egy fontos dolog a takarítói karrierem építésében.

Ahol elfogadták ezeket a feltételeket, ott szerződést kötöttem, ahol nem, ott „csüszt” mondtam. A már meglévő ügyfeleimnek is elmondtam a tervemet, és mivel ők már jól ismertek, és a munkámmal is maximálisan meg voltak elégedve, nekik is így megfelelő volt, hiszen tudták, hogy ha nemet mondanak, akkor én is megyek. Azt pedig nem akarták, mert tudták, hogy egyhamar nem fognak találni egy hozzám hasonló takarítót. Tudom, ez most nagyképűen hangzik, és messziről jött ember azt mond amit akar, de higgyétek el, hogy valahogy velem született ez a takarítási adottság, ami néha átok is. (értsétek ez alatt a régi tisztaságmániámat)

Kik és milyenek

Ahogy már írtam, az első ügyfelem egy idős házaspár volt, Frau Mertig és Herr Bocz. Ezután jött Dominik és a családja. Itt a feleség magyar volt, és Csillának nagyon sok mindent köszönhetek, ami a német nyelvben való fejlődésemet jelenti. Majd érkezett Kriszta, aki egy idős, egyedül élő hölgy volt és nagyon szeretett mesélni.

A következő ügyfelem egy nyugdíjas irodalom tanárnő volt, akit Ninának hívtak . Gondolhatjátok, hogy ő is azon volt, hogy minél előbb jól tudjak németül beszélni. Rengeteg tankönyvet kaptam tőle, ami 1-2 osztályos gyerekeknek íródott. Nina ajánlása útján a helyi református pap is az ügyfelem lett. A templomot nem én takarítottam, de a pap otthonát igen. Bevallom őszintén, a templom takarítását el sem vállaltam volna. Aztán megjelent az első praxis is a takarítandó objektumok között. Dr. Huber, aki nőgyógyász volt, és Katja a felesége ízig-vérig német mentalitással. Imádtam őket.. Majd egy ügyvédnő is telefonált, aki úgy mutatkozott be, hogy Natasha vagyok, és szeretném ha nálam is te takarítanál. Az ügyfélpalettám nagyon színes volt és a felsorolt ügyfelek mellett még 20 másik ügyfelet is meg tudnám említeni. De akkor ez az írásom kb. egy egész könyvet kitenne.

Szóval az első ügyfeleim elfogadták, hogy most nálam itt van a változás ideje, és továbbra is bizalmat szavaztak nekem, így elkezdtem a megálmodott nagy takarítócégemet megtervezni és megtettem az első lépést a takartói karrierem felé, ami az volt, hogy társat kerestem magam mellé. Vagyis az első kollégámat szerettem volna megtalálni.

A takarító cég

Az első kollégám Ancsa volt, majd jött Merci, Tünde, Anikó, Szandra, Gina, András, Zoli, Ildikó és sorolhatnám napestig a neveket. A takarítani akaró munkavállalók jöttek és mentek. Volt, aki 1 napig sem maradt, de volt aki a cég bezárásáig velem tolta a szekeret. Átlagban 25 kollégával dolgoztam és kb. összesen 1000 privátházat tettünk rendbe heti rendszerességgel vagy alkalmi takarítással.

A családi házak takarítása során ki tudtam alakítani egy olyan takarítási rutint, ami a kollégák számára is kivitelezhető volt és a családok számára is a megfelelő tisztaságot eredményezte. És bizony ez a rutin magába foglalata azt is, hogy párban dolgoztak a takarítok és nem órabért számláztam le, hanem fix összeget, amit már a szerződéskötéskor megbeszéltem a megbízóval.

Ezt a fix összeget úgy tudtam kikalkulálni, hogy mindig felmértem a munkát a takarítandó házban, minden kérdésre választ kértem, és a sok éves takarítói tapasztalatommal meg tudtam saccolni, hogy ez ott lévő takarítás körülbelül mennyi időt vesz igénybe. Ezt az időt pedig Euróra váltottam át. Így a tulajdonos nem az óráját nézte, és nem nyaggatta a takarítókat, hogy milyen lassúak. A kollégák pedig nem szöszmötöltek, hanem csinálták a dolgukat, mert nem az ott töltött órák száma számított, hanem a végeredmény.

A családi házak takarítása elég monoton tud lenni, hiszen mindig ugyanazt és ugyanazt kell csinálni. Így felüdülésnek számított mindenkinek, amikor megjelent az első Golfklub a láthatáron. No és persze az érdekes takarítási feladatok mellett teljes mértékben kiélhettem a tisztaság- és rendmániámat.

Az első Golfklub, amit takarítanunk kellett, a felsőbb kategóriás klubok között az első tízben benne volt, ezért a fűvet is milliméter pontosan kellett nyírni. Ezeken után gondolhatjátok, hogy a takarításban nem lehetett hiba. Sőt! A maximálison felül is tisztábbnak kellett lennie mindennek. No ez volt az én terepem, és itt teljesedett ki a takarítói karrierem.

Valódi tisztaság élmény

Ezekben a felsőbb kategóriás klubokban a vendégek nem csak ütögették a labdákat, hanem társasági életet is éltek. Ez azt jelenti, hogy a nagy terület közepén van egy klubház, ahol étterem, kávézó, társalkodó tér, öltözőszalon és tisztálkodáshoz minden lehetőség. Így az öltözőszalonban is mindig volt hajszárító, hajspray, fésű, zsebkendő, arctisztító párna és minden kényeztető dolog, amire egy sportolónak szüksége van ahhoz, hogy ismét ápolt, szép és fitt legyen egy edzés után.

No de a zuhanyzók sem voltak átlagosak. Itt is mindig a rendelkezésükre állt szappan, sampon, törölköző minden méretben és minden más, amire tusoláskor szükségünk van. De a mellékhelyiségben is ott sorakoztak a betétek, tamponok és a kéztörléshez használatos törölközők, amiket mindig élére állítattam a kollégákkal. Mert nem csak a tisztaság a fontos, hanem a szemmel látható precizitás is. 

A Golfklub egyik mosdója.

Így nem csak takarítottunk, hanem mostunk és a vendégek kényelméről is mi gondoskodtunk. Imádtam ezt a fajta takarítási munkát még akkor is, ha ezzel a munkával járt a legtöbb felelősség. Naponta kétszer takarítottunk a klubban, és naponta kétszer jártuk végig az összes helyiséget a pályákon lévő külső vécékkel együtt. Itt nem volt hétvége, nem volt ünnep. Mindennap délelőtt és délután menni kellett és gondoskodni kellett arról, hogy a vendégeknek valódi tisztaságélményben legyen részük.

Hát így indult és így kerekedett ki a takarítói karrierem. Tudom, most azt várnád kedves Olvasóm, hogy több oldalon keresztül folytatom a történetet, de erre most nem kerül sor, hiszen azt már kisregények hívnánk. De elárulom, hogy több nyomtatott könyvön is dolgozom, amik szép sorjában meg is fognak jelenni, és az egyikben meg fogod találni a takarítói karrierem teljes történetét. Ha nem akarsz lemaradni a könyvek megjelenéséről, akkor iratkozz fel a leveleimre ide kattintva.

Amit még érdemes tudnod rólam

Most, hogy elolvastad a rövidített történetemet, tudod már, hogy hol és hogyan tettem szert arra a takarítói tapasztalatra, amivel joggal mondhatom azt, hogy takarítási és szelektálási folyamatok szakértője és tisztaságkritikus vagyok. A tudásommal szeretném megmutatni, megtanítani a lehető legtöbb embernek, hogy a tisztaság ma már nem mánia, hanem a nyugodt élet alapja. Vagyis szeretném átadni azt a takarítási és szelektálási rutint, amivel sokkal kevesebbet kell takarítanunk, de a tisztaságot hosszabb ideig tudjuk élvezni. Ez mellett pedig szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ha rendet teszünk az otthonunkban, akkor rend lesz az életünkben is. Mert ahogy bent, úgy kint… Ezért született meg A KLUB!

Ha te is szeretnél egy olyan takarítási és szelektálási rutint kialakítani, ami hosszabb távon produkál tisztaságot és rendet az otthonodban, de nem tudod, hogy hol kezd el, akkor első körban javaslom, hogy csatlakozz a Rend egy kattintásra Facebook csoport tagjai közé. Ott megismerheted a módszeremet, az eszközeimet és azt, hogy bizony a rend és a tisztaság nem mindig az otthonunk takarításánál kezdődik. Várlak sok szeretettel!

 

Könyveim

1–3 termék, összesen 8 db

  • Mesefüzet és könyv

    8 990 Ft     Kosárba teszem

  • Kiút a KáOSZból – alap könyvcsomag

    5 990 Ft     Kosárba teszem

  • Köszönöm, hogy támogatod a munkámat!

    1 000 Ft – 10 000 Ft     Opciók választása

Háztartás rabszolgája? Ez a szerepkör is felülírható!

Háztartás rabszolgája? Ez a szerepkör is felülírható!

Szerző: | 2021. 06. 01 | Kiszervezés, Szelektálás, Takarítás

A pánik akkor szokott beütni egy család életében, amikor anya hirtelen (én inkább azt mondom, hogy fokozatosan, csak nem vett róla tudomást) ráébred annak a tudatára, hogy beleragadt a házi tündér, a mindenes szerepébe, és a háztartás rabszolgájává vált. Anya most már tudja, hogy akármit is mond, a többi családtagnak esze ágában sincs bármit is csinálni, vagy bármiben is részt venni. Anya úgyis megcsinálja. Hiszen eddig is mindig megcsinálta…

Igaz történet

Panninak két gyermeke van. Peti tizenhat, Laura tizenhárom éves. Mint minden kamasz, ők is úgy gondolják, hogy a lakásban széthagyott holmik maguktól a helyükre vándorolnak. Álmaikban a konyhapulton hagyott morzsákat és használt edényeket az éjjeli manók tüntetik el.

Arról is tökéletesen meg vannak győződve, hogy az ágy alatt, a sporttáskában vagy a földön kupacokban hagyott piszkos ruhák tisztán és vasaltan másznak vissza a szekrényekbe. Hisznek még a varázspálca hatalmában, hogy csak egyet suhintanak vele, és a porcicák maguktól eltűnnek.

De arról is regéket tudnak a barátaiknak zengeni, hogy náluk a hűtőben mindig friss készétel terem, és nyugodtan jöjjenek át, mert tuti, hogy valami finom falat nekik is fog jutni. Mivel kamaszok, ezért nekik ezek a dolgok természetesek, és eszükbe sem jut, hogy mindez anya érdeme. Az persze végképp kimarad a gondolataikból, hogy ők is tehetnének valamit azért, hogy a háztartás mindig flottul működjön, ahogy most is.

Elfáradni ér!

Panni, az anyuka, nagyon belefáradt abba az ördögi körbe, hogy házi tündért játszik, és a háztartás rabszolgájává vált.

Munka után hazafelé menet bevásárol, mert otthon minden este friss ételt kell tenni az asztalra, mert finnyás a család. Arról nem is beszélve, hogy nem verébnek való mennyiséget kell főzni, hiszen a kamaszok mindig éhesek, és ha a fogukra való, akkor repetázni is szeretnek. Vacsora után bepakol mindent a mosogatógépbe, és rendbe teszi a konyhát. Közben elindítja a mosógépet egy adag szennyessel, mert valahogy a koszos ruhahegyek egyfolytában nőnek és nőnek. És mivel minden nap mos, ezért a vasalatlan ruhák mennyisége is csak egyre nagyobb lesz. Látja a porcicákat is a sarokban, és tudja, hogy takarítani kellene.

Lefekvés előtt még gyorsan összeszedi az elhagyott tányérokat, poharakat, ruhákat, könyveket, játékokat. Mire a körút végére ér, már megint tele a mosogató, a szennyes tartó, a mosógép is lejárt, és lehet teregetni. Ja és virágokat még meg sem locsolta a héten. És az egésznek soha nincs vége.

Gondolatok sokasága

Panni ezekkel a gondolatokkal küzd nap mint nap: ha azt akarom, hogy rendezetten nézzen ki a lakás, akkor minden este tízig-tizenegyig pakolok. Ilyenkor már nagyon fáradt vagyok. Évek óta nem tudok egy könyvet elolvasni, és a barátnőimet is sorban veszítem el, mert nem megyek velük sehová. Valahogy változtatnom kell ezen, de sehogy sem tudom rávenni a gyerekeket, hogy segítsenek. A férjem is sokáig dolgozik, fáradt. Mikor megjön, örülök, hogy pár szót tudunk beszélgetni. Nem fogom őt számon kérni azért, hogy miért nem segít be nekem a házimunkába. Ez az én feladatom. Meddig tudom vajon ezt így csinálni? Mi lehet a megoldás?  Mit kellene másképp csinálnom hogy ne maradjak a háztartás rabszolgája?

Neked is ismerősek ezek a mondatok? Netán már találkoztál is velük?

Az igazság az, hogy Panni a saját csapdájába esett bele. Biztosan te is ismersz olyan nőket (nőket említek meg, mert az a jellemzőbb, de természetesen férfiak esetében is előfordulhat), akik a háztartás vezető szerepét betöltve mindent tökéletesen szeretnének csinálni. Vagy legalábbis a törekszenek a tökéletesre.

Vagy azért, mert otthonról ezt a mintát hozzák, hiszen anya is mindig mindent megcsinált három műszak mellett, és egy nőnek kutya kötelessége ezt így csinálni. Vagy, mert valamiért ezt várják maguktól, és azt hiszik, hogy mások is ezt várják el tőlük.

Hiba hiba hátán

Aztán ahogy telnek az évek, benne ragadnak ebben az önként vállalt rabszolgaságban.

Ahogy nő a család, ahogy nő a háztartás, úgy növekszik a teendők mennyisége is évről évre. Munka mellett egy nagyobb háztartás vezetése sokkal nehezebb. Aztán a gyerekek megnőnek, és a rádöbbensz arra, hogy szeretnél még tanulni, karriert csinálni, netán barátokkal találkozni. De persze emellett még szabadidőről is álmodozol. Aztán hamar elhessegeted ezeket a dolgokat, mert tudod, hogy ezek az álmok valószínűleg csak álmok maradnak, ha nem változtatsz azon, hogy ne neked kelljen minden feladatot egyedül elvégezned. Miért?

Mert észrevétlenül rászoktattad magadat és a családodat (férjet is, gyerekeket is), hogy ez a természetes. Természetes, hogy te mindent megcsinálsz még akkor is, ha megszakadsz, és természetes, hogy a többieknek semmi dolguk a háztartás adta feladatok elvégzésével. Hiszen egy nőnek tudnia kell egy háztartást tökéletesen vezetni, és ezért kötelessége mindent megcsinálnia.

A vész akkor szokott beütni, amikor te, aki a saját csapdájában ragadt, hirtelen ráébredsz arra, hogy egy mindenes megoldóember szerepében éled az életedet, és a többieknek eszük ágában sincs bármiben is részt venni. A káosz akkor jelenik meg, amikor tudatosul benned, hogy mennyire egyenlőtlen a családi munkamegosztás.

Ilyenkor aztán nem csak te, hanem a nők többsége hibát hibára halmaz, és ezek között az alábbi három biztosan köztük van.

Mártírrá avatod magad

Ha mindent ugyanúgy csinálsz tovább, de egyetlen alkalmat sem mulasztasz el, hogy ezt a szenvedést, a rabszolgaként végzett munkát a család tudomására hozzad, akkor nem fog változni semmi. Ilyenkor előfordulnak tányértörések, és elhangoznak hangosabb szavak is, de ennek ellenére minden marad a régiben.

Ábrándozol továbbra is

Ábrándozol arról, hogy mindent hagysz a fenébe, úgy ahogy van. A pakolás és mosás helyett inkább olvasol, vagy fodrászhoz mész, esetleg a barátnőkkel beülsz egy kávéra. Végül ez nem marad több egy szép álomnál, mert győz az a berögzült gondolat, amit még a régi generációktól örököltél, örököltünk. Mégpedig az, ha a nő nem áll a helyzet magaslatán, akkor nélküle összeomlik a ház és vele együtt borul a háztartás.

A következő gondolatok is generációs örökségek:  „…mit szólnának mások, ha a gyerek koszos zokniba menne iskolába, vagy netán a mai edzésen felvett ruhát nem mosnám ki, és másnap is abban menne a gyerek az edzésre…..vagy ha épp most kopogna be a szomszéd, és látná, hogy még nem mosogattam el, biztosan azt gondolná, hogy trehány vagyok….” Ismerős gondolatok?

A halogatás rutinná válik

Már magad sem bírod elnézni a konyhában hagyott mosatlant, a szanaszét heverő piszkos ruhákat, de ennek ellenére nem csinálod meg. Ha a családból valaki meglepődve szóvá teszi a rendetlenséget, akkor dühösen rákiabálsz: „Te is megcsinálhatod!” Ebből aztán óriási csetepaté tud kialakulni.

Általában a családtagok nem hagyják annyiban, hiszen ahhoz lettek szoktatva, hogy mindig minden rendben van, és ezt a rendet nem nekik kell megcsinálni. A csetepaté vége általában mindig az, hogy mindenki elkönyveli, hogy anyának rossz napja van, vagy éppen menstruál. Aztán rájössz, hogy a rendet neked kell megteremtened a jövőben is úgy, ahogy eddig mindig is tetted.

Akkor mi a megoldás?

A fentebb felsorolt taktikák valójában rossz útra terelnek, és semmilyen változást nem hoz sem a család életében, sem a te életedben. A járható út, ami valójában elhozza azt a változást, amire te is és mindenki vágyik, hogy valóban nem csinálod meg azokat a feladatokat, ami nem a te feladatod.  

Vagyis kilépsz a „mindenes” szerepköréből, csak azokat a dolgokat csinálod meg, ami a te feladatod, és eközben nem zavar az el nem végzett feladatok miatt kialakult káosz. De mielőtt erre az útra lépne bárki is, fontos tudni, hogy miben vár segítséget a családtagoktól.

Fontos, hogy először magadban tisztázd azt, hogy mely feladatok nyomása alól szeretnél felszabadulni, mely feladatokat tudod valóban átadni, vagy megtanítani másoknak. Azt is figyelembe kell venned, hogy egyáltalán kinek mi fér bele az idejébe, és ki mire fogékony. De azt is fontolóra kell venned, hogy nem a családtagokat fogod a kiszervezett feladatokkal terhelni, hanem inkább keresel egy háztartási segítséget.

Megoldás még a megfelelő eszközök beszerzése is. Mire gondolok? Ha szétnézel magad körül, akkor észre tudod venni, hogy bizony nagyon sok olyan dolgot felhalmoztál annak az érdekében, hogy könnyebben menjen a háztartásvezetés. A cuccosok száma folyton nő, de valahogy nem lett könnyebb sem a takarítás, sem a főzés, sem a mosás. Ne a haszontalan eszközök számát növeld, hanem keresd meg azokat a hatékony eszközöket és szereket amivel valóban könnyebb, egyszerűbb és rövidebb idő alatt lehet eredményt elérni.

Dönts és cselekedj!

Miután döntöttél a változtatások terén, akkor azt higgadtan, nyugodtan hozd is a családtagok tudomására. De nem elég a döntéseket megosztani, hanem ebben a beszélgetésben azt is nyomatékosan közölnöd kell, hogy te kitartóan betartod az új szabályokat, és mindenki mástól is ezt várod el. A legnagyobb próba persze rád vár, mert neked nagyon nagy önfegyelemre van szükséged ahhoz, hogy a háztartás káoszát el tudd viselni az első időszakban.

Például ha nincs a gyereknek tiszta alsógatyája, mert nem rakta a szennyesbe a mosási napig, és ő ezt számonkéri rajtad, akkor szemrebbenés nélkül tudd kimondani a választ. „Tudod, hogy melyik nap mosok. Addigra tedd a piszkos ruháidat, és ismét lesz tiszta alsógatyád.”

Minden olyan kérdésre előre meg kell fogalmaznod a választ, ami kibillentene az elhatározásodból. Neked kell irányítanod, és nem szabad hagynod magadat eltéríteni a célodtól, miszerint kilépnél a háztartás „mindenes” szerepéből.

Légy következetes!

Amint meghoztad a döntést, legyen egy terved, és abban legyenek világosan leosztva a feladatok. Ezt írd le, és tedd olyan helyre, ahol mindenki láthatja. Te pedig, aki eddig a „mindenes” szerepét töltötted be, csak a saját feladataidat végezd el, amit szintén feltüntetsz a tervedben.

Ha a családtagok elkezdenek panaszkodni, hogy mostantól milyen rossz soruk van, és te milyen gonosz lettél, akkor nyugodtan és higgadtan mondd el újra a szabályokat, és azt is mond el nekik, hogy eddig neked volt nagyon, de nagyon rossz sorsod. És persze továbbra is tarts ki az mellett, hogy nem csinálod meg senki helyett azt, ami nem a te feladatod a háztartás vonatkozásában.

Nem történik tragédia, ha néhány napig, akár hetekig felfordul az addigi jól megszokott rend, és eluralkodik a káosz. Csak így tudod a többieket a változtatásra rábírni, és a káosz elég nagy motivációs erő tud lenni a változtatás sikere érdekében. Előbb-utóbb valószínűleg minden családtag megunja, hogy nincs mit enni, felvenni, vagy ösvényen keresztül lehet csak a tévétől a fürdőig eljutni.

Persze arra készülj fel, hogy első körben hatalmas ellenállás lesz részükről. Ez természetes, hiszen senki sem akar önként lemondani a megszokott kényelemről, szabadidőről, semmittevésről. Arra is készülj fel lelkileg, hogy erősen fel is fognak háborodni, hogy nekik is csinálni kell valamit, és ennek hangot is adnak. Ez is természetes, hiszen eddig minden „alanyi jogon” járt nekik a te jóvoltodból.

Ne add fel!

Ha ki tudsz tartani az újonnan felállított szabályok mellett, elég magabiztossággal és akaraterővel rendelkezel, ha következetesen csináltad meg a munkabeosztást, és ezt közölted mindenkivel, akkor a gyerekek látják, hogy „anya tényleg komolyan gondolta”. Így hamarosan beáll az új rend, és a kedélyek is gyorsan lecsillapodnak. Te pedig ki tudsz lépni a háztartás „mindenes” szerepéből, és újra te osztod be az idődet.

Viszont, ha nincs lehetőség arra, hogy ebből a szerepből kilépj, vagy csak részben sikerül a családtagokat bevonni a házimunkák elvégzésébe, akkor sincs okod az elkeseredésre. Hiszen mindig van megoldás. Rengeteg nő küzd ezzel a problémával. Sokan közülük tudják már, hogy ebben az esetben segítséget kell kérni, és tudják, hogy nem kell feltétlenül mindennel egyedül küzdeni. Sokszor a segítség onnan jön, ahonnan nem is számítunk rá. Mint például innen, a Rend egy kattintásra oldaláról….

A Klub

ahol a KáOSZradír otthonszervezési módszert megismerheted, elsajátíthatod

Magyarország egyetlen olyan közössége, ahol mindent megtalálsz, amire egy tiszta és rendezett otthonhoz a mai világban szükséged lehet fizikai és lelki síkon.

A KáOSZradír otthonszervezési módszerem megismerésével haladunk lépésről-lépésre a káosztól a rendig és tisztaságig.

Gyere, és csatlakozz A KLUBhoz, ints búcsút Káosz Úrnak és legyen neked is egy hosszabb távon tiszta és rendezett otthonod.

naná, hogy csatlakozok!

Ne szégyeld, ha nem akarsz főállású háziasszony lenni!

Ne szégyeld, ha nem akarsz főállású háziasszony lenni!

Szerző: | 2021. 06. 01 | Kiszervezés, Szelektálás, Takarítás

Több cikket olvastam mostanában, amely arról szólt, hogy a külföldi nők, amikor Magyarországra látogatnak, elcsodálkoznak azon, hogy nálunk még mennyire “konzervatív” a női-férfi szerepkör a háztartásban. Szerintük nálunk egyenlőtlen még mindig például a háztartási munka megosztása, és hogy a magyar nő még mindig úgy érzi, hogy neki kell/kellene ezt mindenáron megcsinálnia. Vagyis a háziasszony szerepe a nőé.

Ezt én is megtapasztaltam Németországban. Mármint azt, hogy a magyar háztartásokban még mennyire szélesen elkülönül a női-férfi szerepkör, a német családokban pedig már ez nem annyira jellemző.

A magyar anyák például addig mosnak/főznek a gyerekeikre, amíg az otthon lakik, míg Németországban, ha betöltik a 18. életévüket már magukra kénytelenek mosni/főzni akkor is, ha még otthon élnek. De országon belül is hatalmas különbségek vannak. Amíg Budapesten és környékén teljesen természetes, hogy takarítónője van egy családnak, úgy vidéken ez már nem annyira elfogadott.

Lehetséges, hogy a mi felfogásunk valóban elmaradott a nyugati világhoz képest? Hogy mi, nők még mindig úgy lettünk nevelve, hogy kiszolgáljuk a férfiakat, s nekik “csak” a munkával kell foglalkozni?

Kényes téma

Aki ezt a témát előveszi, és elkezdi boncolgatni, az biztos, hogy nagy vitát indít el. Akár a férfiak, akár a nők oldaláról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenki másképp látja, másképp értékeli, és másképp vélekedik róla. Ezért arra kérek mindenkit, úgy olvassa ezt az írásomat, hogy nem szándékom senkit sem megbántani, és senkit sem elítélni. Akinek nem inge, ne vegye magára, de a háziasszony szerepköréről érdemes beszélni, és elgondolkodni róla. És hát ki beszéljen róla, ha nem én!

Apa dolgozik, anya főz

Kezdjük mindjárt a kisgyerekkornál, vagyis inkább a születés pillanatánál. Ha kislány, akkor rózsaszín, ha kisfiú, akkor kék ruhát illik rá adni. Így már amikor megszületünk, elkezdődik a szerepek kiosztása. De nézzük az ünnepeket. Míg a fiúk autót kapnak karácsonyra, addig a kislányok játék porszívót.  

Látod? Már egészen kicsi korban felosztjuk a szerepeket. A kisfiú játszik az autóival, amíg a kislány porszívózik. Nincs ezzel egyébként baj addig, amíg valóban ez az igény a kislány és a kisfiú részéről is. Azonban elég gyakran találkoztam olyan esettel is, amikor a kislány autót, a kisfiú pedig babát kért ajándékba, de nem kapta meg a szülőktől. A válasz ezekre a kívánságokra az volt, hogy egy lánynak nem állnak jól az autók, és egy fiú ne akarjon babákkal játszani. Így aztán szép lassan beletörődik a kislány és a kisfiú is abba, hogy neki csak az autó, vagy épp a porszívó jár.

Lépjünk egy nagyot, és nézzük meg, hogy milyen véleményük van a női és férfi szerepekről a fiatalabb és az idősebb korosztálynak. Nem meglepő, hogy igencsak különbözik a két korosztály véleménye egymástól. A 45 év feletti korosztályt még teljes mértékben úgy nevelték, hogy a nő dolga a család gondozása és a háztartás ellátása, a férfiaké a pénzkeresés. Ez a korosztály nagyjából még ma is ezen elvek alapján él, és vezeti a háztartását.

A fiatalabb korosztály ezeket az elveket már gyakran elutasítja, és fellázad ellenük. Megpróbálnak másképp élni, megpróbálják másképp vezetni a saját háztartásukat, de a háttérben mindig lesben áll az anya és az anyós. Akik azért mindig figyelmeztetik a leánygyermeket arra, hogy mi is a nő kötelessége.

Munkamegosztás a családban

Alapjában véve azzal egyetértek, hogy ha a nő otthon van, ne várja el a párjától, hogy nekiálljon főzni akkor, amikor késő este beesik az ajtón. De ha a férfi kedvet érez e tevékenység elvégzésre, akkor azért hagyjuk nyugodtan kibontakozni. Azzal viszont már nem értek egyet, hogy a nőnek kötelességből kell főznie.

Mi van akkor, ha a nő és a férfi is ugyanannyi óraszámban dolgozik, és egyszerre esnek be az ajtón? Ebbe az esetben kié a háziasszony szerep?

Mindkét félnek ki kellene venni a szerepet a háztartásból? Szerintem igen!  Amíg a nő elkészíti a vacsorát, addig a férfi nyugodtan elmosogathat, és vigyázhat a gyerekre. Vagy fordítva. A férfi főz, a nő vigyáz a gyerekre. De általában ez nem így szokott zajlani egy családban.

Kinek ismerős a szituáció?

 

A férj hazaér munkából, kivesz a hűtőből egy üveg sört, vagy netán tölt magának egy pohár bort, és leül a fotelbe tévét nézni, vagy újságot olvasni. Eközben a feleség vacsorát készít, elmosogat, megfürdeti és lefekteti a gyerekeket, elindítja a mosógépet stb.

A férj néha megkérdezi: Segítsek valamit Szívem? A feleség válasza: Á, nem kell! Te csak pihenj Drágám!

Magában pedig mérgelődik, hogy neki semmire sincs ideje. Pedig csak egy berögzült (rossz) gondolatmenetet (nevezetesen, hogy egy nőnek kötelessége a háztartásban helyt állni és mindent megcsinálni) kellene a nőnek átértékelnie magában.

Aztán eljön az este, és a férj és a feleség ágyba bújik. A férj kipihenten szeretne egy kis intim életet élni, a feleségnek pedig ehhez semmi kedve. Ugye nem csodálkozunk azon, ha a férfinek este még van kedve és ereje a szexhez, de a nőnek nincs? Hiszen a férfi kipihente magát, a nő pedig már hulla. És most itt ismétlem magam. Akinek nem inge, nem vegye magára!

Mi lenne a megoldás?

Az lenne a megoldás ebben a szituációban, hogy mindkét fél egyformán szerepet vállal a háztartásból. Vagyis mindkétten betöltik a háziasszony szerepkörét, de más-más időpontban. Ehhez az kell/kellene, hogy a nő felülírja a fejében az a berögzült, örökölt tévhitet, hogy a nőnek mindenhol helyt kell állni, mindent neki kell megcsinálni, elintézni, megoldani. Nem mellékesen, pedig a pasinak át kellene írnia azt a szituációt, amikor meghallja azt a mondatot, hogy „Nem kell segítened Drágám, te csak pihenj”. Ilyenkor annak ellenére álljon fel a fotelből, hogy a felesége nem ezt mondta, és vegyen részt az esti háztartási rituáléban.

Van egy másfajta élethelyzet is. Amikor a férfi sokkal többet dolgozik a nőnél, vagy a nő „csak” otthon van. Direkt írtam időzőjelbe a csak szót, hiszen ha egy nő otthon van, attól ő még rengeteget dolgozik. Ebben az esetben viszont természetes, hogy a nő kénytelen több szerepet vállalni a háztartásban. A háziasszony szerepkör mellett több feladat megoldása is az ő feladatlistáján sorakozik.

Bármelyik szituációt nézzük, egyetlen egy titka van mindegyiknek. Ez pedig a megfelelő kommunikáció és a szituációhoz való hozzáállás kérdése. Az viszont tény, hogy ha a férfiak alapból elvárják azt, hogy a nő házitündér legyen, akkor nem férfiként élik az életüket, hanem gyerekként, és így már eleve kudarcra van ítélve az a házasság. Vagyis ahol a háziasszony szerepe egy félnek van kiosztva, ott nem beszélhetünk szeretetben és tiszteletben gazdag párkapcsolatról.

A választás szabadsága 

Egy nő lényegében a nap 24 órájában dolgozik még akkor is, ha „csak” otthon van. A háztartást ő vezeti, és egy háztartás sosem pihen. Persze vannak olyan nők, akik ezt nagyon szeretik, és valóban arra születtek, hogy házitündérek legyenek. Ez teljesen rendben van. De ha valaki nem akar „csak” háziasszony lenni, és nem is szereti ezt a szerepet, akkor joga van ahhoz, hogy ezt levetkőzze, elhagyja. Mert azért valljuk be, hogy bizony vannak, akik nem szeretnek főzni, vasalni, mosni, takarítani, de attól még tiszta és rendezett háztartást vezetnek, mint háziasszony, csak épp segítséggel.

Például én imádok mosni és vasalni, sütni, de főzni nem. Ezért mi gyakran rendelünk menüt, vagy már előre szólok a férjemnek, hogy ma ővé a konyha. Lehet, hogy ezért a mondatomért most sokan megköveznének, de hát ha már a női és férfi szerepekről írok, akkor nehogy már éppen én ne valljak színt!

Egy párválasztásnál a férfi általában az anyját keresi a szeretett nőben. Vagyis a férfiak elvárják a nőtől, hogy egyedül is megálljon a lábán, hiszen anya is mindent megcsinált. Első körben attól is nagyon meg tudnak ijedni a férfiak, hogy mostantól nekik kell gondoskodniuk a nőről. Miért? Azért mert eddig a férfiról az anyja gondoskodott, így ez most egy teljesen úgy élethelyzet. Az a gondolat, hogy gondoskodjanak egy nőről eléggé riasztó tud lenni egyik másik férfinak.

Persze a mai világban egy nő legyen önálló, de ez éppúgy a férfitól is elvárható, vagyis elvárható lenne. Tény, hogy a nők talán jobban értenek a háztartáshoz, vagy a vérünkben van, hiszen évezredek óta a háziasszony szerepkörében élünk. Azonban egy férfinak is tudnia kellene, hogy hol kell bekapcsolni a mosogatógépet, vagy hogyan működik a vasaló.

Nem kötelesség!

Annak ellenére, hogy nekünk nőknek a vérünkben van a háztartásvezetés, nekünk az esne jól, ha nem kötelességnek kellene éreznünk, hanem szabadon választhatónak.

Szívesen gondoskodunk fiainkról, férjeinkről, de nem azért, mert ezt a világ elvárja tőlünk, vagy nem azért, mert születésünk óta hordozzuk a kötelesség bélyegét. Ha valamit ráerőltetnek az emberre a társadalmi elvárások, akkor azt senki sem csinálja szívesen. Mi nők sem! De ha mi magunk választjuk ki azt, hogy mit és mikor szeretnénk elvégezni, mit szervezünk ki az életünkből, és ha senki nem várja el tőlünk a házitündér szerepét, akkor nem csak a mi életünk lesz örömtelibb, hanem a férfié is. Így már esténként a szex is beleférne az esti programba még akkor is, ha fáradtan zárjuk le nőként a napunkat.

A női szerepnek manapság valóban nem könnyű megfelelni. A tradicionális háziasszony szerepkör és az ezzel járól feladatoknak való megfelelés, napjainkban is elvárt a dolgozó nőktől. A házimunka az emberek fejében nem a munka, hanem a NŐI munka fogalmával azonos. Ez a szemlélet különösen jellemző a magyar társadalomra, a magyar családokra. És ezt akárhonnan is nézem, egyenlőtlenséget jelent a nők és férfiak között még családon belül is.

 

A legjobb megoldás az lenne, ha a háztartásvezetésből minden családtag egyformán kivenné a részét úgy, hogy közben mindenki figyelembe venné a másik elfoglaltságait, munkáját vagy épp az énidőt. Tudom, hogy ezen még nagyon sokat kell dolgozni, és elsősorban a berögzült szülői mintákat kell felülírni. Ahogy minden változáshoz idő kell, úgy ehhez is. De ha megtesszük az első lépést, akkor utána már a következő jön magától.

A Klub

ahol a KáOSZradír otthonszervezési módszert megismerheted, elsajátíthatod

Magyarország egyetlen olyan közössége, ahol mindent megtalálsz, amire egy tiszta és rendezett otthonhoz a mai világban szükséged lehet fizikai és lelki síkon.

A KáOSZradír otthonszervezési módszerem megismerésével haladunk lépésről-lépésre a káosztól a rendig és tisztaságig.

Gyere, és csatlakozz A KLUBhoz, ints búcsút Káosz Úrnak és legyen neked is egy hosszabb távon tiszta és rendezett otthonod.

naná, hogy csatlakozok!

Idegbaj nélküli háztartásvezetés 4 titka

Idegbaj nélküli háztartásvezetés 4 titka

Szerző: | 2020. 12. 30 | Kiszervezés, Szelektálás, Takarítás

Takarítás, főzés, mosás, vasalás, bevásárlás, szülőértekezlet, fodrász, születésnap. Jaj már megint egy feladatokkal teli nap! Hányszor ejtjük ki ezt egy hónapban a szánkon? Hát elég sokszor! A háztartásvezetés nem habos torta, de erre fiatal éveink elején nem figyelmeztetett senki.

Ha valaki háztartást vezet, az nem „csak” takarít, főz, vagy éppen bevásárol, hanem egy egész birodalmat irányít. Ahhoz, hogy egy jól működő, idegbaj nélküli háztartást tudjunk kialakítani, amit mi irányítunk és nem fordítva, gyakorlat kell. Ez a gyakorlat nem egy év alatt jön össze, és ráadásul a gyakorlat megszerzése közben még meg kell tanulnunk jól tervezni és szervezni.

Az idő nekünk dolgozik

Van, aki a háztartásvezetés rutinját pár hónap alatt elsajátítja, de van, akiknek pár évre is szüksége van. De van olyan is, aki abszolút nem tudja, vagy nem akarja a háztartásvezető szerepkörét magáévá tenni, és ő inkább kiszervezi. Van aki, mástól lesi el a háztartásvezetés csínját-bínját, van, aki magától akar rájönni mindenre, és van, aki könyvekből meríti az okosságokat. És persze van olyan, aki munka mellett vezeti a háztartását, és van, aki évtizedekre a tökéletes háztartásvezetésre rendezi be az életét. Mindegy, hogy ki hogyan, mikor, hol és mennyi időt tölt a háztartásvezetés művészetével, a lényeg minden esetben az, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogy háztartást vezetni nem egyszerű dolog.

A tervezés és szervezés tanulható

Ahogy mindent, úgy a háztartásvezetés is tanulási időszakot követel. A háztartásvezetés tanulható, és a tanulási folyamat mellet egy háztartás, tervezéssel és szervezéssel idegbajmentessé tehető. Viszont a tanulási folyamat nem sinkófálható el. 

Mindig egy lépéssel előrébb jár!

A tanulási folyamat munkával jár, és bizony ezt a munkát nem tudod megúszni. Viszont, ha részekre szeded, és apró lépésekkel haladsz, akkor sikerülni fog egy olyan háztartásvezetés rutint és rendszert kialakítanod, amivel elégedett leszel. És amivel az otthonod hosszabb távon marad tiszta és rendezett.

Első lépésként gondold végéig a napi, a heti és a havi teendőidet! Majd kezdj el tervezni! Igyekezz tömbösíteni a teendőidet, és próbáld meg mindig ugyanarra a napra betervezni a feladatokat. Tehát ha csütörtökön szeretsz vásárolni, akkor mindig arra a napra írd be, hogy bevásárlónap. De legyen egy fix napja a takarításnak és mosásnak is, és az összes többi feladatnak. Ha előre gondolkodsz és tervezel, és ezt le is írod, akkor nem felejtesz el semmit, nem fogsz kapkodni, és nem érnek váratlanul az események.

Legyenek rutinjaid!

Ne csak napi, heti és havi terveket rakj össze, hanem rutinokat is. A terv adja az első löketet ahhoz, hogy ebből rutin is legyen. Rutin az, ha este kikészíted a másnapi öltözéked, vagy ha minden este a konyhát rendben hagyod ott. Te döntöd el, hogy neked milyen rutinok férnek bele az időbeosztásodba, és azt is te választod ki, hogy melyikek fontosak a számodra. A lényeg, hogy a terv mellett igyekezz rutinokat is kialakítani. Ettől lesz a háztartásvezetés nálad stresszementes.

Tömbösíts!

Hasonló feladatokat végezz el egy napon, egy időben. Ha vízkőmentesíteni kell a fürdőkádat, akkor takarítsd ki a fürdőszobád azon részeit, ahol a vízkő fel szokott bukkanni. Ha el kell menned vásárolni, akkor menet közben intézd el a mosodát, a postát, vagy bármit, ami útba esik.  

Írj le mindent!

Egy terv mindaddig terv marad, amíg csak a fejünkben létezik. Akkor kezdjük el a terv megvalósítását, ha le is írjuk. Ötletelni, és fejben megfogalmazni dolgokat mindenki tud. Azonban ahhoz, hogy egy tervet látni tudjunk, észben tudjuk tartani, és meg tudjuk valósítani, le kell jegyezni mindent. Feladatokat, célokat, álmokat, ötleteket, problémákat, örömöket egyaránt. Egy tervezőnaplóban elég hely jut arra, hogy mindent beleírhass, így semmi sem fog a feledés homályába veszni. Tehát jusson eszedbe, hogy mindig mindent le kell írni!

Alapvetően ennyi az idegbaj nélküli háztartásvezetés titka. Mindössze egy kis gondolkodás szükséges hozzá, és egy kis segítség ahhoz, hogy átlássuk azt, amit a gondolatainkban megfogalmaztunk. Próbáld ki a naplóban leírt tervezést, mely nagy segítség lehet háztartásvezetésben, és kezdd el kialakítani a rutinjaidat. A többi pedig már csak rajtad múlik.

Kiút a KáOSZból

Előfordulhat, hogy úgy érzed, neked ez nem fog menni, mert hatalmas káosz van körülötted. Ne aggódj! Nem veled van a probléma és nem vagy ezzel az érzéssel egyedül.

Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a káosz a rutinok kialakításával felülírható, aztán pár nap után rádöbbennek arra, hogy még sem. Így ha most te azt érzed, hogy neked ez nem fog menni, akkor azt javaslom, hogy kezdj az otthonod káoszmentesítésével. Ez olyan eredményt fog produkálni, amitől hatalmas motivációt kapsz, és utána pikk-pakk ki tudod alakítani azt a takarítási rutint, amit rendszeresen és eredményesen tudsz működtetni az otthonodban. Ebben a káoszmentesítésben is tudok segíteni, ha szeretnéd. Kattints a gombra és már kezdhetjük is!

Részletek itt